Primošten, Vis, Komiža

Zenkővel, Mátéval és Gulyval 2010.07.31. - 08.08.

Útvonalunk. 133 tengeri mérföld. Első nap 12 tmf, második nap 7 tmf, harmadik nap 31 tmf, negyedik nap 12 tmf, hatodik nap 15 tmf, hetedik nap 26 tmf, nyolcadik nap 30 tmf hajóztunk.

Zenkő írása:

2010 Július 30 – Péntek

Guly és Máté hajnali 5-or érkeztek Budapestre, Istvánt ébresztve. A nap oly gyorsan eltelt, hogy nem maradt már idő bevásárolni. 18:30-or érkeztem a budapesti Ferihegyi reptérre, ahol már útra készen vártak. Így a reptérről indultunk is a nagy vitorlás nyaralásra. Kicsiny csapat útra készen, teljes létszám: 4 fő. M0-s majd M7-es száguldottunk, na persze betartva a sebességkorlátozásokat és végre újra vezethettem. Terv szerint Nagykanizsánál szerettük volna megejteni a bevásárlást. Picit azért sietni kellett, hogy még éjfél előtt odaérjünk. Ellenben épp azon az útszakaszon olyan heves zápor volt, hogy nem vettük észre a letérőt és hipp-hopp a határnál voltunk. A horvát autópálya nem volt zsúfolt és nagyon jól haladtunk. A hátsó sor (Guly és Máté) jókat szundítottak, míg engem István szórakoztatott, amikor épp nem szunyókált. :) Éjszaka 2:45-or, azaz már szombatot írtunk, amikor megérkeztünk Vodice kikötőjébe, ahol talán épp tetőponton volt a buli és minden diszkóból teljes hangerővel üvöltött a zene. Eközben mi kipakoltunk az autóból, majd átvonszoltunk mindent Ibexre. Már hajnali fél öt volt és még mindig tombolt a zene, amikor lefekvésre került sor. Mátéval a hajóorrt foglaltuk el, Guly a nappalit és István a szokásos kapitányi ágyát.

2010 Július 31 – Szombat

Röpke alvás után, már amennyire a hangos diszkózenei aláfestéssel töltött éjszakát alvásnak lehet nevezni, 9:30-kor ébredt Ibex új legénysége. Fél óra alatt sikerült is magunkba életet lehelni és felkelni. Nem kellett sietni, mert esegetett az eső, így a reggeli nagyon kényelmesre és természetesen finomra sikeredett. Mivel a nagybevásárlás már kétszer is elmaradt a pénteki napon, így a Konzumba vezetett első utunk és egy bevásárlókocsit telepakolva távoztunk minden féle finomsággal, felkészülve a heti hajóútra. Még hátra volt az utolsó felkészülés, a vitorla még az autóban volt, ami nem árt ha van egy vitorláson :) Így az erősek (István és Guly) vitorlát szereltek, a kicsik pedig feltöltötték a víztartályt és elpakolták az élelmiszert a rekeszekbe.

17:30-at ütött az óra, amikor kihajóztunk Vodice kikötőjéből és Primosten felé vettük az irányt. A legénységnek már is meg volt a feladat, habár egyelőre még inkább csak megfigyelők voltunk hogyan vezeti ki István kapitányunk Ibexet. Első rövidke utunk az üzemanyag állomásra vezetett és teletankoltuk a hajót. Itt már volt komoly feladat is, oda kellett dobnom a kötelet a tankolásnál segédkező kutasnak :) Még egy visszapillantás a kikötőre…

és be kell vallanom jól esett elhagyni a kikötőt, mert egész Vodice egy nagy diszkó volt – legalábbis éjszaka :) Kezdetben motorral haladtunk és győzködtük Istvánt, hogy bontsunk már vitorlát, mert hát mégis csak vitorláson vagyunk és már égett bennünk a vágy szelek szárnyán siklani….

Közben már is meg volt az első jelentkező a segédkormányos szerepre Máté személyében:

Addig nekünk maradt a lazítás és a nap is megmutatta magát, mi meg magunkat a napnak:

Végre a szél is erősödött és vitorlát bonthattunk. Ellenben nem volt jó a szélirány és cikk-cakkban kellett haladnunk.

Közben a nap is nagyot ásított és lemenőben volt, de még szép színesre festette előbb nekünk az égboltot:

Este fél tíz volt, mire megérkeztünk a primosteni öbölbe és megtaláltuk a horgonyzó helyünket ( kattints ide ). Jöhetett a jól megérdemelt vacsora és a legénység ki is dőlt, mert előző éjszaka nem sokat aludtunk.

2010 Augusztus 1 – Vasárnap

Horgonyon töltött első éjszakánk elég viharosra sikeredett. Fújt a szél és hullámzott a tenger, hánykolódott a hajó. Ezt a hajóorrban érdekes volt megélni, de nem voltunk rosszul. István, jó kapitányhoz méltóan, háromszor is kiment éjszaka megnézni a hajó helyzetét és ellenőrizni, hogy minden rendben legyen. Guly, már 7-or ébredt, de megvárta amíg a kapitány úr is mozgolódni kezdett, hogy ne ébressze fel. Így 8:15 volt mikor felkeltek. Mire a hajóorr legénysége is felébredt, Guly már a vizet is tesztelte és egyet úszott. Kiadós reggeli, tea-kávé és egy csodálatos látvány várta a legénységet:

9 körül motorcsónakba szálltunk, hogy közelebbről is szemügyre vegyük Primostent. Az óvárost szűk utcák keresztezik és az ódon kőházak teszik varázslatossá.

A mediterrán éghajlatnak köszönhetően kaktuszokba gyönyörködhettünk és ezt oly közelségben tettem, hogy még a hátam is megtelt kaktusztövisekkel. :)

A dombtetőről megcsodáltuk a kilátást és a templomot, de csak kívülről, mert vasárnap lévén épp szertartás volt. A helyi lakosság, avagy a turisták vallásosságról tettek tanúságot, mert még a templom kertje is tele volt emberekkel. Szerencsére sikerült azért lencsevégre kapni emberek nélkül is. :)

A hajdani halászfalu oly népszerűségnek örvend, hogy tele van túristákkal és kisvárossá nőtte ki magát. Ennek megfelelően túristákat vonzó látványossággal, meg szörnyekkel:

Az olasz fagylaltárus sem maradhat el, aki még néhány szót is tud magyarul a fagyi szobrászat mellett :)

Az óvárost megnézve picit sétáltunk a parton, majd visszafordultunk és megbámultuk a picinyke halpiac termékeit. Újra motorcsónakba szálltunk és visszamentünk a vitorlásra. Mivel már délre járt az idő és kellően forró volt a levegő, a legénység fürdőzésre szavazott. Kapitányunk ujja sérült volt, így ő csak lelkiekben tartott velünk. Gyorsan fürdőruhába bújtunk és míg Máté azt latolgatta, hogy ki bír-e úszni a partig, addig én már ki is úsztam. Sajnos alaposan elnéztem a vízmélységet és egy nagy szikla össze-vissza vágta a bal térdem. Még szerencse, hogy nincsenek cápák az Adriában, mert nem akart elállni a vérzés. Így mire Máté kiúszott a partra, arra már sérülten visszafelé is vettem az irányt. Hála Guly felkészültségének, volt a fedélzeten körömvirágkenőcs. Valamikor kora délután húztuk fel a horgonyt (a horgony leengedése és felhúzása Guly feladata volt, nekem csak segédkezni kellett a lánc elhelyezésében és a horgony rögzítésében. Motorral indultunk, majd vitorlára váltva haladtunk Rogoznicába. Az öböl ahol István horgonyozni szeretett volna tele volt, így átmotoroztunk egy másik öbölbe. olyan szélcsend volt, hogy a lágy ringatózásba beleszundítottam :) Végül a horgonyzó öbölben tükör sima víz várt ránk: kattints ide Igyekeznünk kellett, hogy mielőbb megvacsorázzunk (spagetti volt a menün bolognai mártással) és partra szálljunk. A parton felgyalogoltunk a dombtetőre és a túloldalon voltak a látnivalók. Gyorsan irányba is vettük a templomot:

Megint csak rosszkor értünk oda, mert szertartás volt, így tovább haladtunk. A parton főtt és sült kukoricát majszoltunk. Majd meg is volt a nap második sérültje: Máté. A kezét szerette volna megmosni a tengerben és szinte belecsúszott a vízbe és a könyökét lesúrolta eséskor. A legénység háromnegyede már sérült volt :) de azért végiggyalogoltunk a parton, hogy szemügyre vegyük a kikötőt. Ott megcsodáltuk a kb. 40 m hosszú luxus vitorlást és sok elit motoros hajót. Majd újra visszasétáltunk motorcsónakunkhoz, mindeközben már koromsötét volt és 11 óra lett. Lassan megjelent az égen a hold is és gyönyörű csillagos ég tárult elénk. Ellenben a nap még tartogatott meglepetést számunkra, egy újabb sérülést. Bementünk vizes cipővel a kabinba és a vizes padlón később Máté mezítláb elcsúszott és az állát a duplasarkú asztalba megütötte. Újabb vérzés és jég hiányában maradt a hideg vizes borogatás. Ezzel nyugovóra is tértünk, legalábbis a sérültek. István és Guly még csodálták a csillagokat, miközben mi a nyugodt vízen lágyan ringatózva gyorsan elaludtunk.

2010 Augusztus 2 – Hétfő

Guly, a korán kelő, már 6:45-ot kelt és már mondhatjuk, hogy szokásához híven úszással indította a napot és élvezte a reggeli napsugarakat. István 8:15-or kelt és úgy döntöttek, mivel hosszú út áll előttünk, indulni kéne mielőbb. Így a motor beindítására ébredtem 9:45-or. Elmaradt a reggeli terülj-terülj asztalkám és katonásan megreggeliztünk a cockpit-ben. Már délre járt az idő, amikor a mély víz csalogatott, így István leállította a motort és vízbe csobbantunk. Gyönyörű tiszta volt a víz és izgalmas érzést nyújtott az alattunk meghúzódó 100 méteres mélység. Máté kezdetben ijesztőnek találta a mélységet és egy pufferrel együtt úszkált:

A fürdőzés tetőpontja volt, amikor István bedobott egy kötelet és beindította a motort. A kötélben fogózva húzott bennünket:

A sor végén nekem nem volt olyan kényelmes és nem bírtam karból tartani magam. Így hagytam a fiúknak a kötelet és a motorcsónakba kapaszkodva szeltük a vizet:

Ezzel el is fogyott minden energiánk, jöhetett az ebéd. Majd vitorlát bontottunk és folytattuk utunkat a Pokol szigetén lévő kikötőbe. Olyan délután 4 körül járt az idő, amikor megérkeztünk és elsőként kipróbálhattuk vitorlás tudásunkat a kikötésnél: kattints ide (Aci Marina Hvar) Gyorsan zuhanyoztunk, megvacsoráztunk (az esti menü kukoricás, vörös babos rizs húskonzervvel és kolbásszal, szójaszósszal leöntve). Sietni kellett, hogy elérjük a 6 órás turista hajót, ami átvitt Hvarba. Ott megnéztük a várost, templomot, felmásztunk a várhoz:

Éltünk a vásárlási lehetőséggel és beszereztük a hiányzó termékeket. Mivel még mindig volt időnk a hajó indulásáig, végignéztünk egy festőművészt, ahogy 25 perc alatt lefestett egy skandináv tinédzser lányt. Máténak maradt ideje picit bekukkantani a bazársorba is, majd egy koktélbárban nagy szemekkel bámulta, ahogy a koktél készül. Az esti 10-es hajóval mentünk vissza a Pokol-szigetére, ami tele volt és csak nekem jutott ülőhely, de az is ablakban. A fiúk kinn voltak a fedélzeten. Lefekvés előtt még teljesen véletlenül összefutottunk pár kollégával, megmutatva milyen kicsi a világ. Megcsodáltuk a holdat és már is éjjel fél 12 felé járt az idő. A kikötőben volt pár étterem és bár. Egyik helyen élő zene volt, elég hangos, jól behallatszott a kabinba. Kellemes zene volt, így hallgattam, miközben Máté és István elaludt. Guly meg helyszínen hallgatta a zenét éjjel fél 2-ig.

2010 Augusztus 3 – Kedd

A kikötőben töltött éjszaka már nagyon kellett. Nem volt szél, hullám, ringatózás és végre a bőrünkre rakódott sót is le tudtuk mosni. A Pokol-szigeti kikötő:

Reggeli után, olyan 10 körül indultunk sziget-felfedező útra, de előbb még kifizettük a kikötődíjat. A kikötőből átsétáltunk a sziget másik felén lévő öbölbe fürdeni. "Óriási" távot tettünk meg, fél km-t :) ( kattints ide ) Annál látványosabb volt a rövidke séta, mivel kaktuszok övezték a sétányt:

A sziget másik oldalán levő öbölben is horgonyzott néhány vitorlás. Bójákkal körülvett strand volt kialakítva, ahol úszkáltunk, sőt versenyt úsztunk. A verseny győztese Máté volt, igaz kis fondorlattal-trükkel. Mivel István még továbbra sem fürödhetett sérülése miatt, így előre mentem vele kitakarítani a hajót. Gyors porszívózás, cockpit lemosása és lépcső súrolása, mert rárakodott a motorolaj. Már 11:30 volt, amikor másodkormányosunk, Máté kikormányozott és magunk mögött hagytuk a kikötőt:

A napi úti célunk Vis szigete volt. Próbára tettem kormányosi képességeimet és Ibexet átkormányoztam két átjárón és azzal kinn is voltunk újra a nyílt tengeren. Ott végre feltámadt a szél is, vitorlát bontottunk és 9km/h sebességgel száguldottunk. Greben szigete leárnyékolta a szelet, így kénytelenek voltunk a vitorlát bevonni. Nem keseregtünk nagyon, mert éltünk újra a fürdési lehetőséggel és csobbantunk a mély tengerben. Most már mindenki bátran, puffer nélkül és vígan visszaintegetve Istvánnak:

Folytattuk utunkat a Vis-i Milnára. Azzal szemben egy zátonyt kerülve (több mint 200 méteres távolságból), a Budikovac szigetének egyik öblében horgonyoztunk le: kattints ide Dénesék vártak bennünket Milnán vacsorára, így gyorsan összecsomagoltunk és motorcsónakba szálltunk. Kicsiny Ibexet magunk mögött hagyva másik három vitorlás társaságában:

Örömteli találkozás, finom vacsora és kellemes zuhany. Hajni finom tyúkhúslevessel várt bennünket, végre igazi leves és nem csomagos mű ízek. Dénes meg húst grillezett és petrezselymes krumplival, zöldségsalátával ettük meg. Miután teleraktuk pocakunkat, autóba ültünk és Vis-re mentünk desszertet enni, fagyizni:

Már éjfél is el volt múlva, amikor visszaindultunk a motorcsónakkal Ibexhez. Sajnos a szél közben feltámadt és hullámzott a tenger, így nehéz volt irányítani a csónakot. Cikk-cakkban kacsáztunk és a zátonytól olyan 15 méterre mentünk el. Az amúgy 10 perces út nagyon hosszúnak tűnt, akkor először éreztem félelmet. A vitorláshoz érve a szél és a csapkodó hullámok miatt többszöri nekifutásból sikerült csak elkapni a lépcsőt, hogy hajóra tudjunk szállni. István és Guli még egy ideig figyelték hogyan mozog Ibex az erős szélben, mennyire közelíti meg a partot. A süvítő szél hangja félelmetes volt és az orrkabinban is ijesztően hangzott, ahogy a hullámok csapkodták a vitorlás oldalát. Izgalmas és viharos éjszaka várt ránk, persze éber alvással.

2010 Augusztus 4 – Szerda

A viharos éjszaka ellenére mégis fél 9-ig aludtam. Guly épp készült úszni, de nem tartottam vele, mert hidegnek találtam a szelet, sőt esni is kezdett nemsokára. A szél is felerősödött, majd elcsendesedett és váltakozva tette próbára türelmünket. Induljuk vagy várjunk?! Végül is a találkozót Dénesékkel 10 helyett kitoltuk 1-re. Ellenben ők nem bírták kivárni, Dénes és Csaba kajakba szálltak és átjöttek hajónézőbe:

Lassan elindultunk Milnára, a kajakot vontatva. Milnánál az öbölben Ibex orrát bójához kötöttük és a végénél pedig egy kis horgonyt dobtunk ki a biztonság kedvéért. István a vitorláson maradt, kiúsztunk a partra, majd a motorcsónak fuvarozás beindult. Többszöri fordulással mindkét család a vitorláson volt. "Kicsit" többen tartózkodtunk Ibexen a megengedettnél, na meg mint amit az utas lista mutatott. Ebből volt is kis izgalom, mert korábban ment el egy vízirendőr motorcsónak. Ezért a gyerekeknek és a hölgyeknek le kellett menni a kabinba és váltásban lehetett a fedélzeten tartózkodni. Végre indulás a zöld barlanghoz. Az ideális időzítés déli 12 lett volna, de a reggeli esős-szeles idő áthúzta számításainkat, de azért reméltük még lesz szép látványban részünk.

A bejárattól nem messze lehorgonyoztunk és gyors szervezéssel megbeszéltük ki melyik motorcsónak fordulóval jut a barlanghoz. Három körben mindenkire sor került a zöld fény megcsodálására.

Lelkes csapat is kialakult Zsófi, Máté, Guli, Dénes és személyemben a barlang körbeúszására. Békatalpakat, szemüveget öltöttünk és beúsztunk. Eléggé hullámos volt és lehetett érezni az áramlatokat, nehéz volt haladni. Gyorsan előre úsztam és találtam a barlang bejáratánál egy kötelet, amibe megkapaszkodva vártam be a többieket. Úszva sokkal szebb volt! Benn volt egy rész, ahová ki lehetett ülni egy sziklára és sorra felkuporodtunk, mint a verebek, megpihenni. De elég hideg volt, így rövid időn belül indultunk is vissza. Nagyon messzinek tűnt a vitorlás, de István kitalálta a gondolatom és közelebb jött felvenni bennünket. Még a motorcsónakos barlangnézés közben, a horgony kiszabadult, István gyorsan beindította motort. Csaba, Hajni ás Eszter húzták a fel a horgonyt, de nem kötötték ki, csak kiakasztották.

Motorral indultunk vissza, majd ahogy kedvezett a szél, vitorlát bontottunk és 10 km/h sebességgel száguldottunk. Elég erős volt a szél, többen rosszul is voltak (Csaba, Zsófi, Abigél), a picik (Évi és Eszter) szerencsére elaludtak Rita ölében. Idővel irányt kellett váltsunk, Guly Dénessel próbálta a vitorlát átfordítani, de az erős szél miatt nem sikerült. Így behúztuk a vitorlákat. Közben a hullámok is egyre nagyobbak lettek és egy hullám, ahogy a horgonyt rángatta elszakította a horgony akasztóját és a horgony szaladt gyorsan a tenger feneke felé. Nagy nehezen sikerült felhúzni, de kötéllel rögzíteni a nagy hullámok miatt már lehetetlen volt. Így végül teljesen behúztuk és a hajóorrban levő tárolóba tettük. A nagy izgalom után tovább motoroztunk és Milna öblében horgonyoztunk le. Szerettük volna bójához is rögzíteni a biztonság kedvéért, de jött egy horvát halászcsónak és hevesen tiltakozott, hogy a bója a szomszédjáé és nem használhatjuk. Így maradt a horgony. A felnőttek motorcsónakkal mentek partra, a gyerekek meg békatalpakat öltöttek és kiúsztak:

Dénes még gyorsan Visbe kellett autózzon elhozni a vacsorára megrendelt halakat. Ami újra fenségesre sikeredett: nyami leves, amit Hajni még délelőtt készített el. Majd grillezett dorádó volt a főétel.

Újra fél 1 volt, amikor mindenkitől búcsút vettünk és visszamotorcsónakoztunk a vitorlásra. Még gyönyörködtünk a ragyogó holdban, csillagokban és tejútban. Lestük a hulló csillagokat és volt is szerencsénk párhoz:

Újra csendes éjszaka elé néztünk és hipp-hopp elaludtunk a nap fáradalmai után.

2010 Augusztus 5 – Csütörtök

6:30-or kelt Guly, úszott és mikor 8-kor felébredtem már a hajótaton napozott. Még bejött velem is úszni, a víz kellemes volt és csendes. A faluból még senki sem volt a parton, csak a csónakok lebegtek a vízen békésen:

Úszás után lementem a kabinba előkészíteni a reggelit és erre ébredt meg a legénység többi tagja. Reggelizés és készülődés az útra. Már 10 volt mikor a horgonyt szerettük volna felhúzni, de nem hagyta magát. István próbálta kicsit előre-hátra mozgatni Ibexet, de a horgony meg sem mozdult. Végül egy horvát pasi merült le többször is, csak simán úszószemüveggel és kiszabadította a horgonyt. A pasit már előző nap is láttuk, hogy messze beúszott a zátonyhoz. Motorral haladtunk és a Stiniva-sziklakapuhoz tartottunk. Egy órába telt, amíg odaértünk:

István a vitorláson maradt és körözött, míg mi békatalpakat húztunk és kiúsztunk a sziklakapun keresztül a partra. A sziklák nagyon gyönyörűek voltak és a víz a kis öbölben kellemes volt. Sokan napoztak és fürödtek. Hogy Istvánnak is része lehessen a jelenségből, Guly visszaúszott, átvette tőle a hajó kormányzását. István sajnos továbbra is befáslizott kézzel volt, így az úszás szóba sem jöhetett. Csónakba szállt, hogy kimotorozzon. Félúton tartott, amikor leállt a motor és észbe kapott, hogy evezőt nem tett be a csónakba. Szerencsére többszöri próbálkozás után sikerült újra beindítania és mire újra leállt a motor már az áramlat sodorta ki. Eközben Mátéval a parton kacsáztunk és elismeréssel néztem, ahogy István motor nélkül csorog be a kis öbölbe nem szennyezve a vizet és tönkretéve a fürdőzök élményét. Ekkor még nem tudtam, hogy ez a gáláns magaviselet az üzemanyag fogytát jelenti :) István hozta a fényképezőgépet is, így megörökítettük a kis öblöt és a sziklakaput a part felől is.

Majd megosztotta az örömhírt, hogy sportos napom lesz. Vissza kellett úsznom a vitorláshoz elvenni az evezőket vagy az üzemanyagos kannát. A visszaúszás nem volt gond, Guly észrevett és közeledett Ibex-el. Maradhattam volna a hajón is, de nem vállaltam a körözést, mert egész nagy volt a forgalom az öbölben. A kannára szavaztam, azt remélve, hogy könnyebb vele úszni, mint két evezővel, mivel a kanna nem merül el. Kanna jobb kézben, irányt benéztem és úszás vissza. Ellenben a fél karos úszással nehéz volt az egyenes irányt tartani. Cikk-cakkban haladtam, hogy még növeljem a távot. A parton megtöltöttük a motorcsónak tankját és megkönnyebbülve szálltunk a csónakba. Mondanom sem kell, hogy az ide-oda úszástól kellően megjött az étvágyam. Most az egyszer nem zúgolódtak, hogy "már megint éhes" vagyok, megérdemelten kaphattam be egy kis kaját :)

A szél nem volt az útitársunk, így motorozva haladtunk a Kék-barlang fele a part mellett és gyönyörködtünk a csipkés sziklapartban:

A Kék-Barlangnál lehorgonyoztunk:

Motorcsónakba szálltunk és evezővel mentünk be a barlangba:

Gyönyörű látvány fogadott bennünket:

Messze mélyen le lehetett látni a vízbe és megcsodálni a sziklák formáit:

Visszatérve a vitorláshoz, István megint csak vágyakozva figyelte, ahogy a tenger vizében hűtjük le magunkat. Búvárkodtunk és a hihetetlenül tiszta vízben a teljes öböl kialakulását látni lehetett. Nagyon mély volt a víz az öbölben. Megnéztük a horgonyt és a tőkesúlyt. A feneketlennek tűnő mélység tiszteletet keltett bennünk, Ebédre ettünk egy levest és mivel búvárkodás közben néha láttunk egy-egy halat, Máténak kedve támadt horgászni. Az első halacskát ő fogta ki, de szegény nagyon bekapta a horgot és nem élte túl. Máté biztatására István még fogott négyet.

Végül motorozva indultunk Komizsára. A hullámok elég nagyok voltak, ahogy kiértünk a sziget takarásából. Szerencsére nem annyira nagyok, mint előző nap. Már este 7 volt mire odaértünk és a templomnál lévő öbölben horgonyoztunk le: kattints ide Gyorsan gombaszószos pennát vacsoráztunk és Guly elkészítette desszertnek a halacskákat, amit még útközben megpucolt. Nagyon finom ropogósra sütötte és életemben először ettem meg a halnak a fejét is. Bevallom az volt a legfinomabb. István nem vállalta, hogy megkóstolja a fejét, pedig a szeme ki volt véve.

Vacsora után motorcsónakba szálltunk és egy elhagyatott gyárszerű épületnél húztuk a csónakot partra. Már szürkült, nem volt a hely nagyon hívogató. A templomot irányba vettük és kertek között másztunk fel a dombtetőre. Néha tényleg mászni kellett, amit zúgolódással fűszereztem, mert papucsban voltam és nem tette könnyűvé a mászást. Mire felértünk a templomhoz már besötétedett és a szél is felerősödött.

Elég viharosnak tűnt az idő, de ennek ellenére besétáltunk a kikötőbe. Gyorsan megnéztük az időjárás előrejelzést, majd végigsétáltunk a városkán. Kellemes hangulata volt a helységnek:

Épp UEFA horvát-román előselejtező meccs volt, egy pillanatra meglestük az eredményt (3-0). A hosszú nap után megérdemelt fagylaltozás, pár fotó a városkáról és mivel közben a szél lehűtötte a levegőt és az eső is csepegett, indultunk vissza. A vihar végül elkerülte a települést, de mégis akkor éjjel ringatott bennünket a tenger a legjobban és akkor éjjel voltak a legnagyobbak a hullámok.

2010 Augusztus 6 – Péntek

Guly szokás szerint korán, már 7-or felkelt. István is tartotta szokásos ébredési időpontját és egy órával később kelt. A legénység hétalvó tagja meg tovább szunyókált és ezt kávéval díjazta István. Csak most tudtuk igazán megcsodálni a dombon levő templomot, mert előző este már szürkületben nem volt az öböl olyan látványos.

Reggeliztünk és már fél 11 volt, amikor elindultunk. Nem volt szél, így motorral haladtunk. Ahogy a szél feltámadt azonnal vitorlát húztunk, de szélanyó hamarosan megirigyelhette tőlünk a vitorlázást, mert elbújt és újra motorra kellett váltsunk. Már fél 4 fele járt az idő, amikor megálltunk, azaz lekapcsoltuk a motort, hogy egyet csobbanhassunk a vízben. A pancsolás után jól esett volna az ebéd, de a kabinban való tartózkodás nem volt olyan kellemes, mert olyan 1 méteres hullámok voltak. Így a fedélzeten egy-egy szelet kenyérrel csillapítottuk éhségünket a ringatódzó hajón. Utána újra vitorlát húztunk, hogy tovább haladjunk, de megint csak nem volt velünk a szerencse, le kellett húzzuk a fővitorlát. Szél az lett volna, csak a fővitorla szakadt el a felső részen, olyan 20-35 cm-es szakadást láttunk rajta. Ahogy elértük Solta szigetét lassítottunk és horgonyzó hely után néztünk. Maslinica falunak volt kikötője, de nem akartunk kikőtőbe beállni, az öböl bejárata már tele volt horgonyzó vitorlásokkal. Így visszafordultunk egy korábbi öbölbe, ahol sok vitorlást láttunk bólyán. Az öböl szép volt, ellenben a tengermélység nem tette lehetővé, hogy itt maradjunk. Teljesen körbejártuk az öblöt, de mindenhol 70 méteres volt a mélység. Így mégis csak a falu felé vettük az irányt és a település szélében horgonyoztunk le egy kisebb strand közelében: kattints ide

Erre már 19:30 volt és esteledett:

Mivel elmaradt az ebéd, így grízgaluska levest ettünk és csónakba szálltunk kievezni a partra. A település nem volt nagy, hamar végig értünk egyik végéből a másikba. Csendes, kis nyugodt falvacska volt.

Máté leragadt a petángosoknál és a játékot figyelte. Utána beültünk egy étterembe csevapcsicsát enni. István hideg sörrel köszönt el a naptól, míg Gulyval a helyi vörösbort kóstoltuk meg. Igazából nem voltunk nagyon éhesek, de hát nem lehet elhagyni az Adriát annélkül, hogy csevapcsicsát ne ettünk volna :) Már éjjel 11 volt, mire visszaértünk a hajóra. Mátéval fáradtak voltunk, azonnali visszavonulást fújtunk és lefeküdtünk. Kellemes, csendes éjszakánk volt, hullámzás és szél nem zavarta álmunkat.

2010 Augusztus 7 – Szombat

Guly tartotta szokását és 7-or kelt. Megébredtem a reggeli harangozásra, számolgattam hányat kongatnak és mivel korainak ítéltem vissza is aludtam. Olyan 8:15 volt, amikor arra ébredtem, hogy István öltözik. Mivel nem volt kenyerünk és a gyümölcs is elfogyott, István kievezett Gulyval a partra és bementek a faluba bevásárolni. Vettek kenyeret, fánkot a kávéhoz, paradicsomot és joghurtot a reggelihez és szőlőt uzsonnára. Addigra előkészítettem a reggelit, amit hipp-hopp mindenki jó étvággyal elfogyasztott. Reggeli után búvárkodtunk a part közelében, de nem volt nagyon sok hal. Egyetlen sárga halacskát láttam, többségben inkább pici halrajok bukkantak fel. Olyan 3-4 nagyobbacska, azaz 20 cm körüli halat láttam. Mivel elég közel voltunk a parthoz, Máté is bátrabban mozgott a vízben és a hajólépcsőről ugrott talpast, majd végül megpróbálkozott egy fejessel is és így tűnt el a vízben:

Máté horgászással is próbálkozott, de nem járt sikerrel. Így 11:30-or útnak indultunk motorral. Épp ahogy elindultunk 3 tonhal bukkant fel a vízben, vadásztak kicsit és gyorsan továbbúsztak. A szél kedvezett és felhúztuk az első vitorlát, ellenben a fővitorla nélkül nehéz volt irányítani és cikk-cakkban haladtunk.

Utunk egy világítótorony közelében vezetett:

Mivel későn indultunk útnak, így még a vitorláson csodálhattuk meg a naplementét. Csodás színűre festette a lemenő nap az eget:

Szerencsére István már bekötött szemmel is visszatudta kormányozni Ibexet és a sötét nem okozott gondott. Zátonyok már nem keresztezték utunkat, nem kellett semmitől tartani. Az egyedüli kellemetlen meglepetés az volt, hogy Ibex kikötő helye foglalt volt és máshová kellett beállni, de a kikötés sötétben sem okozott Istvánnak gondot.

2010 Augusztus 8 – Vasárnap

A vodicei kikötőben töltött éjszakán nem zavarta hullám vagy szél álmunkat, csak a buli és annak eredményeként a zaj hulláma ringatott vagy éppen ébresztett álmunkból. Reggel időben kelni kellett, gyors reggelizés, csomagolás és várt ránk még a hajó takarítása. Mindenki igyekezett megtalálni a magához illő feladatot. Vitorlákat leszereltük, a motorcsónakot leeresztettük és a kabinba helyeztük el. Munkánk eredményeként Ibex megtisztult a sótól, szeméttől és ragyogott a napsütésben:

Útra készen voltunk, de Ibex helye még mindig foglalt volt. A kikötőben mondták hagyjuk csak nyugodtan jelenlegi helyén, majd átviszik ők a helyére, amikor az megürül. Máté még kicsit körül akart nézni a zsibvásárban, addig mi a csomagokat toltuk ki az autóhoz és pakoltuk be a csomagtartóba. Guly Mátéval az autóhoz tartott, amikor látták, hogy Ibexet már is vontatják remélhetőleg a helyére. Legalábbis napokkal később, amikor István újra Vodice-be érkezett a vitorlást a helyén találta. Így ért véget első vitorlás kiruccanásunk és mivel mindannyian tele élményekkel és pozitív benyomássokkal hagytuk el a vitorlást visszavágyunk és reméljük hamarosan tovább szaporíthatjuk vizi tapasztalatainkat és élményeinket.

Legyen velünk Neptun!