A lányok először Veli Rat-on

A lányok először Veli Raton 2011.07.02. - 10.

Találtunk még egy hetet ami alkalmas volt a távmunkára, úgyhogy újra "irodát nyitottam" a hajón. Gondoltam, amíg én dolgozom, addig a lányaim túrázhatnak vagy fürödhetnek, így jöttek ők is velem. A végén úgy osztottam be a munkát hogy hajnalban keltem, ők meg sokáig aludtak úgyhogy reggel sok időm volt, a többi időt meg napközben valamikor, de főleg este tettem hozzá, így én is résztvehettem a túrák többségén. Az útleírásra sikerült rávennem Nórit, úgyhogy következzen ő.

Útvonalunk. 80 tengeri mérföld. harmadik nap 3 tmf, negyedik nap 3 tmf, ötödik nap 19 tmf, hatodik nap 0.1 tmf, hetedik nap 20 tmf, nyolcadik nap 20 tmf, kilencedik nap 15 tmf-t hajóztunk.

Nóri írása:

2011 július 2 – Szombat

Első nap az utazás napja volt, az út elég hosszú, és mi sem indultunk korán. 9 órakor indultunk itthonról, de 11 óráig vásároltunk a Tesco-ban. Ezek után kezdetét vette az út. Körülbelül 7 órás az autóút Zadarig, ahol aztán megint igénybe vett egy kis időt az autó megfelelő elhelyezése. Egy hétre szállást kellett neki találni, ami nem volt könnyű, de megtaláltuk a tökéletes helyet, ahol ott mertük hagyni. Egy lakóház előtti parkolóban, fák alatt, távol a boltoktól. Ezt követően kiszedtük az összes csomagunkat, a vállunkra, hátunkra, a maradékot pedig a kezünkbe vettük, és így felpakolva elindultunk a komp felé. Az út nem volt nagyon hosszú, de ahhoz épp elég, hogy jó sokszor megálljunk letenni a csomagjainkat, és pihenjünk. Végre odaértünk a Supetar nevezetű kompunkhoz, apa elment megvenni a jegyeket, és aztán fényképezgettünk a komp lábánál amíg nem engedtek felszállni. Majd felszálltunk a kompra, addigra már majdnem este 8 óra lett, így kezdett hűvösödni az idő, mi meg csak kardigánt hoztunk az útra magunkkal.

Így apa nagy kabátjaiba öltöztünk fel, és azokban lófráltunk fel-alá a hajón. Nem sokan jöttek a felső szintre, mert ott hideg volt, meg miután elindultunk a szél sem volt kellemes, gyakorlatilag a komp elejébe én nem is mertem elmenni. Az oldalába állva, ha kiálltam a szélárnyékból majdnem elvitt a szél.

A hideget és a szelet leszámítva, amitől csak viccesebb lett az utazás, gyönyörű naplementét láttunk a kompról.

1 és negyed óra elteltével megérkezett a kompunk Brbinj városába, ahol már várt ránk a kicsit kiöregedett buszunk. Szegény busz elég öregecske volt, de a sofőr csak úgy száguldozott vele a kanyargós utakon. Már kezdtünk kicsit félni is, néha úgy ment a sötétben. :) Sok kis faluba bement, megállt, Veli Ratra már nem sokan mentünk. A "kedves" buszsofőr nem vitt be minket teljesen a buszmegállóig, így a csomagokkal még hosszabb utat kellett megtennünk a kikötőig.

A kikötő, már amennyit este láttunk belőle szép és csendes volt. Megtaláltuk Ibexet, lepakoltuk a csomagokat, elmentünk zuhanyozni, és aludtunk. Ez a nap az utazásról szólt, így elsőre izgalmas volt.

2011 július 3 – Vasárnap

Másnap reggel körbenéztünk a kikötőben nappali fénynél is, apa megmutatta mit hol találunk. Nagyon szép időnk volt.

Ezekután elindultunk jó 2x7km-es túránkra Bozava-ba, ahol a kapitányságra kellett mennünk éves matricát venni, meg néhány ügyet elintézni. Nagyon szép volt az út, az autóúton sétáltunk, ami folyamatosan emelkedett, így nehéz volt haladnunk, de annál szebb kilátásunk volt a tengerre és a környező városokra. Sokat fényképeztem. Az idő nagyon meleg volt így rendesen kitikkadtunk, sokat ittunk, és néha megálltuk 1-1 percre pihenni is.

Útközbe kitértünk a homokos strandra, mert apa mondta, hogy az gyönyörű és meg kell néznünk. Hát az tényleg klassz, hosszú és végig homokos, sekély vízzel és szép kilátással egy öbölre. Tényleg fantasztikus. Délután láttuk, hogy ezt mások is így gondolják, mert amikor visszafelé jöttünk már turistabusszal hozták az embereket fürdeni. :)

A strandos kitérő után tovább gyalogoltunk az emelkedőkön. Mikor már közeledtünk Bozava felé találtunk egy óriási füge bokrot, ami mellett elhaladva füge illat csapta meg az orrunkat, és megláttuk, hogy vannak rajta érett fügék is, amit addig nem láttunk. Gyorsan odaszaladtunk és lekaptunk egyet a fáról, de csak az első harapásig tartott az örömünk, ugyanis annyira keserű volt, hogy ki kellett köpnünk. :) Én nem tudom mi volt a baja, de szörnyű íze volt.

Megnéztük a város templomát és leültünk mellette egy padra. Ott megpihentünk egy kicsit, majd megkerestük a kapitányságot és elintéztük a papírmunkát. Nagy bánatunkra a falu kisboltja zárva volt és csak 5-kor nyitott volna ki, amihez nekünk 2 órát kellett volna várnunk, de valamit ki kellett találnunk, mert nem volt innivalónk. Végül a kikötő mellett sétálgatva rábukkantunk egy "marketre" ahol gyorsan vettünk hideg frissítőket. A templom melletti padon ittunk-ettünk, megkóstoltuk a citromos (limun) sört, majd elindultunk a visszafelé vezető úton, de most nem a főúton, hanem az erdőben a turistajelzés mentén.

Kezdetben jól járható szép kőkerítéssel szegélyezett viszonylag széles út volt, majd egyre csak keskenyedett, míg végül már a növényektől alig fértünk el az ösvényen. Közben mondanom se kell, hogy mindenkinek jutott az arcába pókháló is a teljesség kedvéért. A kilátás viszont innen is páratlan volt, sokat fotóztam itt is, néha jól le is maradtam emiatt, amivel Annának jó nagy riadalmat okoztam. :) Mindig figyelte, hogy jövök-e még mögöttük.

Ezen a hegyi ösvényen keresztül Soline-be jutottunk le, így ezt a városkát is meg tudtuk nézni, nagyon szép öböl köré épült. Kipróbáltuk a pétanque-ozást is, de nem bizonyultunk túlságosan tehetséges játékosoknak. :)

Soline után újra az aszfaltúton folytattuk túránkat és nemsokára visszaérkeztünk Veli Ratra a kikötőbe. Mindenki nagyon fáradt volt, 6 óra alatt tettük meg az utat oda-vissza. (Amúgy 4 óra alatt is meg lehet, csak mi sokat pihentünk, fényképeztünk, és nézelődtünk.)

2011 július 4 – Hétfő

Hétfőn hajóra szálltunk és kimentünk egy Veli Rat melletti öbölbe, Soline-hez közel. Az időnk szép volt, melegen sütött a nap, felhő sem sok volt az égen. Az öböl igen felkapott hely, így most is sok hajó horgonyzott ott, így nehezen találtunk megfelelő helyet magunknak, de végül meglett. Később még több szomszédunk is érkezett, akik közül egy-kettő kicsit túl közelre állt, de végül megoldódtak a problémák.

Történt egy érdekes, sőt nagyon vicces esemény is, amit én sajnos nem láttam, mert lent voltam a kabinban, de még elmondás után is vicces. Egy vitorlás hajó amikor az öbölbe érkezett nagyon szépen megcsáklyázott egy bóját, amire ki akartak kötni, egyetlen baj volt ezzel, mégpedig az, hogy ez egy nagy motoros hajó horgony bójája volt. A tulajdonosok kétségbeesetten szaladtak a hajó elejébe, és kiabálták, hogy dobják vissza a bójájukat. :) Ezután a vitorlás lehorgonyzott mellénk.

Itt az öbölben pihengettünk, apa úszott egyet, hogy felfrissüljön.

Láttunk egy érdekesen bebugyolált kis motorcsónakot, ami szintén velünk éjszakázott az öbölben.

Este már kezdtek gyülekezni a felhők, amit az időjárás jelentés előre is jelzett, mi meg csak néztük és bizakodtunk benne, hogy elviszi őket a szél és nem fog esni. Ez a nyugisabb nap ezzel már lassan véget is ért. Még az elmaradhatatlan csillagos égbolt nézés volt hátra, de arról sajnos nem készült fotó. Előkészítettük az összes párnát, jól felöltöztünk, mert ahogy lement a nap kezdett hűvös lenni, Anna felhozta a kabinból a takarót, és bámultuk az eget. :)

2011 július 5 – Kedd

Ez a keddi nap kicsit döcögősen indult, mivel sajnos nem tudtuk meggyőzni a felhőket, hogy álljanak odébb. Éjszaka elkezdett esni az eső, és csak reménykedtünk benne, hogy téved az előrejelzés, miszerint este 6 óráig el sem áll. Szerencsére tévedett, de így is délután 2-ig szakadt az eső. Néha voltak benne szünetek, akkor gyorsan átszellőztettük a hajót, hogy friss levegőhöz jussunk. Reggel sokáig aludtunk, mivel nagyon mást nem tudtunk csinálni, aztán pedig kezdetét vette a nagy kártyaparti. (UNO-ztunk :))

Mikor végre elállt az eső és kimerészkedhettünk a hajóból, olyan kiránduló időnek éreztük a hőmérsékletet, ezért kitaláltuk, hogy visszamegyünk a kikötőbe, és elsétálunk a világítótoronyhoz. Útközben megnéztük a turista látványosságnak számító roncsot, ami fenntakadt egy zátonyon 25-30 éve. Elég félelmetes látvány, de tényleg érdekes.

Nos miután kikötöttünk, ebédeltünk, elindultunk a kb. 1,5 órára fekvő világítótoronyhoz. Végül az idő kikupálódott, úgyhogy melegünk is volt a túra alatt. Egy szép csendes erdőben vezető út ment le a toronyhoz.

És végül megtaláltuk a világítótornyot!Nagyon szép volt, nemcsak a torony, de a környezete is. Körbe tenger, mellette szépen beültetett park, egy nagy fa hintákkal. Szuper volt.

Itt is nagyon sokat fényképeztem ami nem meglepő, de el kellett foglalnom magam, mert apáék valami "piros izének" definiált valami kerestek a vízben, és nagyon nem örültek, hogy nem találják. Ez egy olyan állatka, ami rá van tapadva a sziklára és ha az ujjadat odateszed körbefonja a csápjaival, vagy valamilyen testrészeivel. Szóval érdekes lehet, ezért apa meg akarta mutatni nekünk. Végül, hosszas keresgélést követően rátalált egy "piros izére", de nem arra a fajtára amit keresett, ezt szegényt csak megérintgettük mind a hárman, puha, csúszós, szép élénk piros kis állatka volt. Ő nem fonta körbe az ujjunkat, de gondolom nem nagyon örült nekünk. (a szerkesztő megjegyzése: a "piros kis izé", mint Katalintól a Melamphyrumról megtudtuk, tudományosabb nevén lóaktinia vagy tengerirózsa)

Mielőtt visszaindultunk volna a kikötőbe kipróbáltuk a hintákat, amik azon a nagy fán voltak a világítótorony szomszédságában. Volt egy nagy, széles, alacsonyan ülő hinta, és egy általunk csak lónak nevezett másik hinta. Nagyon jó volt mind a kettő, jót hintázgattunk rajtuk. :)

Ezekután Anna kitalálta, hogy nincs már addig sok idő, várjuk meg a naplementét, mert itt az biztosan gyönyörű lesz. Ebben mindenki benne volt, kivéve a fényképezőgépem, ami közölte, hogy ő menten lemerül. Az a baj ezzel, hogy amikor ezt kiírja, akkor már csak maximum 2 képet hajlandó elkészíteni és végleg kikapcsol. Na ezt meg nem szerettük volna, hogy megvárjuk a csodaszép naplementét, és nem tudjuk rendesen lefényképezni, ezért úgy döntöttünk, hogy elindulunk vissza. Tettünk még egy kitérőt, megnéztünk egy öblöt, és mint kiderült nem is kitérő volt, mert onnan találtunk egy rövidebb utat a kikötőbe. :)

És ahogy az a szép naplementés kikötős képekről látszik, a fényképezőgépem egészen a visszaút végéig kitartott. Ami nagyon meglepő és egyben egy kicsit bosszantó is volt, de elhatároztuk, hogy majd még visszamegyünk naplementét nézni feltöltött akkumulátorokkal. :)

2011 július 6 – Szerda

Szerdán újra kifutottunk a kikötőből és elmentünk Premudára egy öbölbe. Apa mondta, hogy mikor Leóékkal voltak találtak egy védett öblöt, aminek 3 része is van, így el lehet benne jól férni. És minden irányból védett, csak a dél felől jövő hullámok ellen nem, de déli szél úgy is ritkán fúj az Adrián. Nos kis bizonytalankodás után megtaláltuk az öblünket, le is horgonyoztunk. Kicsit hullámzott a víz az öbölben is, mivel nagy szerencsénkre a kevés esetből kifogtunk egyet, ugyanis dél felől jöttek a hullámok, de nem volt vészes. az öböl nagyon szép volt, sziklás, de mégis szép zöld, erdős domboldalak vették körül.

A víz gyönyörű tiszta, és viszonylag sekély, így le lehetett látni. Este érkeztünk meg fél 6 körül, apa még bement úszott egyet, de mi már nem vállaltuk be, mert egyrészt nem volt az a "tyű de meleg" sem, meg aztán kérdéses volt, hogy megszáradunk-e estig. :)

Aztán, hogy legyen mit vacsoráznunk Anna horgászni kezdett. :) Nagyon szeret horgászni, én viszont sajnáltam szegény halakat, de aztán már szurkoltam neki, hogy minél többet fogjon. Végül 3 szép darabot sikerült a horgára akasztania. Jó sokáig ácsorgott, mondjuk a fürdőlépcsőnél apával együtt. Beetették őket és várták, hogy ráharapjanak. Aztán mikor a nap egy kicsit lejjebb ment és már nem látszott annyira a horog, akkor kezdték el fogni a halakat. A három halat apa megpucolta és kisütötte olajban, nagyon finomak voltak (szegények :( )

Miközben Annáék horgásztak az egyik domboldalon kecskék jelentek meg, egy nagy csapatban, szaladgáltak a sziklákon, aztán bementek a fák közé. Sajnos nem volak hozzánk közel, így nem tudtunk jó fotót csinálni. A másik állat ami végül barátságba keveredett velünk, az egy sirály volt. Amikor apa a halakat pucolta felfedezett minket, és ott járőrözött Ibex mellett. Kapott egy halfejet, meg egyéb haldarabokat és elégedettnek tűnt. Jó sok közeli felvételt is sikerült róla készítenünk. aztán amikor belátta, hogy már nem kap más ennivalót elhagyott minket. Legalább egy este nem kellett megdolgoznia a vacsorájáért. (habár lehet nem is lakott jól)

Este megnéztünk egy gyönyörű naplementét, aztán meg a csillagos égboltot, mint minden másik nap.

2011 július 7 – Csütörtök

Csütörtökön átálltunk az öböl másik felébe, mert az éjszaka nagyok lettek a hullámok és ez a része már nem volt védett ellenük, a másik oldalban viszont nyugodt volt a víz. Még egy napot eltöltöttünk ebben az öbölben. Annáék úszkáltak, én nem, mert estére jutottam el odáig, hogy bemenjek a vízbe, de hideg is volt a víz, meg kedvem se volt hozzá, így ez a fürdés elmaradt. :) Ez egy nyugodt öbölben eltöltött nap volt.

2011 július 8 – Péntek

Másnap elindultunk, folytatva utunkat Mali Losinj felé. Elhaladtunk Premuda szigete mellett, ahol lefotóztuk a bójázó hajókat. Az egyik oldalon különös, nagy, fekete színű bóják voltak kirakva. Furán néztek ki, de rá voltak kötve a hajók, szóval sima bójának számítanak, mindenesetre elég rémísztőek, mintha nem ezt a célt szolgálnák, úgy néznek ki, mintha jeleznének valamit, valami rosszat, zátonyt, vagy ilyesmit...

Volt ott Premudán egy aranyos kis városka is, egy szép templommal, erről is sok képet készítettünk.

Útközben láttunk egy szép világítótornyot is, amit majd még a visszaúton közelebbről is lefotóztunk.

Mali Losinjhoz közeledve, az öböl bejáratánál majdnem elütött minket egy kukáshajó. Nagyon közel és gyorsan ment el mellettünk, de legalább meg tudtuk figyelni ezt az érdekes látványt. Eddig még csak szemetes zsákokat szállító hajóval találkoztunk, ez a konténereket cipelő hajó meglepő volt. A közeli "kukás kikötő" helyre igyekezett, ahol egy daru segítségével pakolták le és fel a kukákat.

Majd folytatódott a spéci hajók sora a város felé haladva. Egy egyedi formájú hajóra lettünk figyelmesek. Egy hatalmas szürke motoros volt, ami éppen akkor indult el amikor mi melléértünk, így több szögből is megörökíthettük.

És Mali Losinj, ahogy elénk tárult:

Majd megálltunk tankolni is egy benzinkútnál mielőtt kikötöttünk.

A tank megtöltését követően elkezdtünk kikötőhelyet keresni. Először benéztünk a városi kikötőbe, majd a többit is megnéztük. Találtunk egy szabad helyet, be is álltunk, csodálkoztunk rajta, hogy senki nem jött a kötelekért, meg a papírjainkért, de nem bántuk, mivel még körül akartunk nézni mosdó téren. Elindultunk felfedező sétánkra. Megtaláltuk a vizesblokkot ami tetszett mindenkinek (volt tusoló és melegvíz :) ), így úgy döntöttünk, hogy maradunk. Be is vittük a papírokat a recepcióra, ahol kiderült, hogy ahol mi állunk az nem is hozzájuk tartozik, hanem egy másik kikötő része. A nyitható híd egyik és másik oldalán két különböző kikötő működik. Nos ezt hülyeségnek tekintettük, de elindultunk azt is felfedezni. Végül úgy döntöttünk, hogy maradunk abban ahova beálltunk, mert nem volt sokkal drágább. De nem maradhattunk azon a helyen ahova beálltunk, mivel az foglalt volt. Ezért választhattunk, hogy 2 hajóval arrébb állunk, vagy a recepcióhoz közel kötünk. Apa az utóbbit választotta, így hát elindultunk arra, miután meglátta, hogy hol emelik a kötelet, közölte a fickóval, hogy inkább menjünk vissza a másik helyre, mert ez közvetlen a benzinkútnál volt. A gyerek nem nagyon örült a dolognak már gyalog nem is tudta megtenni ezt a "hatalmas" távot, biciklire szállt. Aztán végre kikötöttünk újra, de itt még nem fejeződtek be a dolgok. Ugyanis a melettünk álló hajó kötelei hozzáértek Ibexhez, valamint a pallót keresztezték, ami kicsit érdekes volt. Szóval apa visszahívta a srácot, hogy oldja meg a dolgot, átkötötte a köteleket és így már tényleg jó volt a helyünk. A személyzetet jól megdolgoztattuk. :) Hozzátartozik még mondjuk a teljes történethez az is, hogy a móló nagyon magas építésű volt. Ez már a kikötéskor is feltűnt, mivel mikor kiugrottam, jó magasra kellett lépni, de mikor megjött az apály ... , szóval a pallónk elég meredek lett. :) Alig mertünk közlekedni rajta.

És a híd közelebbről, kinyitáskor:

Ők álltak sorba a híd egyik oldalán az átjutásért,

ők pedig az úton, arra várva, hogy bezáródjon a híd:

Elindultunk város és környéknéző túránkra. Ezen a szigeten (Losinj) amiből rengeteg volt az a rozmaring és a PRIVATE felirat. El is neveztük privát szigetnek, mert tényleg minden parkoló, kikötőhely, de még egy romos ház is magántulajdonban/ le volt foglalva.

És mit láttunk!? OTP bankot, nem is egyet, hanem kettőt, valamint Tokaji aszút a Lidl-ben. :)

Maga a város Mali Losinj nagyon szép, a városi kikötővel szemben éttermek sora van leanderekkel és pálmafákkal. Itt délben ugyanúgy, mint este nagy a nyüzsgés, morajlik az egész környék. Nagyon sok a turista.

A lilafáktól mindig odáig vagyunk, és a szebbekkel/nagyobbakkal mindig lefotózkodunk. :)

Aztán a városban nagyon nem is sétáltunk sokat, mindössze az előbb említett étteremsoron, illetve az egy kicsit bentebb lévő Lidl áruházig bandukoltunk el, aztán jött egy tábla cikat felirattal, de nem is ez volt a lényeg, hanem a mellette lévő SZÉP út, és hát azt tudni kell, hogy a szép utaknak Anna nem tud ellenállni, és ilyenkor elhangzik ez a mondat: De szép út, menjünk arra! És mi meg hallgatunk rá, így arra folytattuk utunkat, de ez kivezetett a városból, be az erdőbe.

Az út tényleg nagyon szép volt, örültünk neki, hogy lekanyarodtunk. Bentebb láttunk egy nagy házat, óriási kerttel, amiben különböző gyümölcs fák voltak, meg sövények, szóval egy gazdagabb villa lehetett. Volt ott egy aranyos kölyök kutya, amivel Anna össze is barátkozott. :)

Az erdei útról lementünk egy tenger öböl melletti sétányra, és ezen haladtunk tovább. Ez körbe vezetett a sziget partján. Útközben egy sirály nagyon megijesztett minket, mert a fejünk fölött elkezdett azon a fura nyávogós hangján kiabálni, mi meg először azt sem tudtuk honnan jön, és minek a hangja. Aztán megláttuk fölöttünk ülni a madarat. :)

Újabb szép, felfelé vezető utat találtunk, amin egy hotelhez jutottunk. Nem volt ott semmi érdekes, de ez az erdei útvonal is jól nézett ki.

Útközben láttunk egy templomot is, valamint sétánk közben a Nap is elkezdett lemenni, így ebben a látványban itt is részünk volt. Láttunk még egy nagyon hangulatos kis éttermet, közvetlenül a tengerre nézett. Nagyon szép volt, csendes helyen, nem abban a zűrzavarban, mint a kikötőnél. Meglepődtünk, de egészen sokan elsétáltak idáig, biztos ismerhették a helyet.

Mielőtt visszamentünk volna a kikötőbe, betértünk újra a Lidl-be (nagyon népszerű bolt volt ez a köreinkben :) ), hogy bevásároljuk egyrészt a másnapi utunkra, másrészt pedig valami vacsora után nézzünk. Találtunk is isteni finom csevapcsicsát, meg egy 7 literes palackos vizet. Ez utóbbi rossz ötletnek bizonyult, mármint a cipelésébe nem gondoltunk bele eléggé. Apa jól megszenvedett vele. Nem csak a súlyával, hanem a fogásával is gondok voltak, az út pedig a hajóig nagyon hosszú volt. De aztán miután megtettük, megérte, a hús nagyon finom volt, a víz meg hasznos az út további részében. Ez a nap igen mozgalmas volt, jól el is fáradtunk, de sok szép és érdekes dolgot láttunk és csináltunk.

2011 július 9 – Szombat

Másnap felkeltünk, reggeliztünk, mi Annával elmentünk a Lidl-be (csak azért írom, mert az jó messze volt), addig apa lemosta a hajót. Szóval hasznosan töltöttük a délelőttünket. :)

A tiszta hajó és apa, aki elvégezte a piszkos munkát:

És délután 2 óra körül elindultunk újra immáron vissza Veli Rat felé.

Útközben találkoztunk egy Jadrolinija-val, elment mellettünk, majd Premudánál megállt, és visszafordult, ezután nagyon közel jött el mellettünk. Apa volt a kormánynál, ráfordult a hullámokra, de ez kevésnek bizonyult, mert Anna, aki a hajó elejében ült fürdött egyet, akkora hullámok voltak, hogy őt eláztatták, ahogy felcsaptak. :) Jót nevettünk rajta.

Majd este megérkeztünk újra Premuda sziget egyik öblébe. Benéztünk egy másik, szomszédos öbölbe is, de az egyik oldalt szemetes volt a víz, a másikon meg sokan álltak. Annáék még búvárkodtak egyet kihasználva az esti napsugarakat, és a még kellemes időt.

2011 július 10 – Vasárnap

A vasárnapi nap jól kezdődött, mert volt egy kis szél, és ami a pláne, hogy jó irányba is fújt, ez nagyon ritka! Szóval vitorlát bontottunk, és így haladtunk Veli Rat felé. Tényleg jó volt, nem is volt sok vitorlás a környéken, csendes, nyugodt volt így a víz. Egy hajó volt még nagyon távol tőlünk párhuzamosan haladt velünk, vele versenyezgettünk. :)

A tiszta idő révén a távolban látni véltük még az olasz partokat is. Megpróbáltuk lefényképezni, hogy bizonyítani is tudjuk, hogy nem csak a szemünk káprázott, de a hajó mozgása miatt nem tudott teljes zoom-nál a fényképezőgép fókuszálni, és folyamatosan homályosak lettek a képek, így csak félig ráközelítve tudtuk megörökíteni, amin meg nem nagyon látszik.

Utunk során találkoztunk madarakkal, és egy "kakis pelenkával" is, aminek nagyon nagyon örültünk, de sajnos nem sikerült lefényképeznünk. Apa egyszer csak felkiáltott, hogy ott egy kakis pelenka a vízben, ez tőle megszokott, mindenre ezt mondja, ami a vízen úszik. (a szerk megjegyzése: ez így nem igaz :) Csak ezen az úton mondogattam ezt, mert pénteken tényleg láttunk egy pelenkát a vízen úszni, igaz akkorra már nem volt kakis, mert a tenger kimosta. Sajnos, úgy látszik valaki nem bírta elviselni a gyermeke szagát és így oldotta meg. :( ) folytatás a szerzőtől: Ezek többnyire nejlon zacskók szoktak lenni (sajnos). De ez a kakis pelenka most megmozdult! Mindannyian a hajó oldalába szaladtunk, hogy lássuk, az ekkor már delfin néven említett állatot, de kiderült, hogy ez bizony nem delfin. Anna jött rá, hogy egy teknősbéka volt. De sajnos csak feljött levegőért, és mikor rájöttünk, hogy ő egy teknős, már el is kezdett süllyedni, majd egy pillanat alatt el is tűnt a tengerben. Ettől függetlenül nagyon boldogok voltunk, hogy ilyet is láttunk, nem is gondoltuk, hogy teknősök is élnek partok közelében, mi több, hogy látni is lehet őket a vízfelszínen. :)

A Veli Rat közeli hajóroncs környékén nagyon sok horgonyzó hajóra lettünk figyelmesek, körbe-körbe mindenhol vitorlások, és motorosok horgonyoztak. A sekély, meleg vízben fürödtek egy jót. Voltak olyan bátor, habár szerintem inkább vakmerő emberek akik a roncson sétálgattak. Én biztos nem mernék egy 30 éve rozsdásodó roncson gyalogolni, de... Mindegy, érdekességként lefényképeztem őket. :)

Láttunk a sima víztükör miatt egy a víz fölött lebegő vitorlást is.

Majd megérkeztünk a kikötőnkbe Veli Ratra, ahol megebédeltünk, és egy fecske énekét hallgattuk, összecsomagoltunk, és elindultunk haza.

A busz már bent állt a megállójában, habár nem lehetett azonnal felszállni rá. Mikor felszálltunk, kiválasztottuk a leghátsó üléseket, hátha ott nagy lesz a huzat. Ez így is lett, jó ötlet volt, de amíg álltunk, addig nagyon meleg volt rajta... Majd amikor a sofőr elindult az izgalom miatt lett meleg, ugyanis már azt hittük beletolat velünk a tengerbe úgy hátra kellett tolatnia, hogy meg tudjon fordulni, ez a hátsó ablakból nézve, kicsit veszélyes volt. Aztán, hogy kezdjünk el mégis bízni a vezetőnkben, egy jó párszor le is fullasztotta azt a szegény öreg buszt. :) Közben azért volt időnk a tájat is fényképezni ami nagyon szép, a dombos, kanyargós utakról, amiken mentünk, jó rálátás nyílt a tengerre, az öblökre, és a városokra.

Majd megérkeztünk a kompkikötőbe, ahol mi Annával álltunk a csomagok felett, amíg apa versenyt futott a busz utasaival a jegypénztárhoz. Megvette a jegyet, és felszálltunk a kompra. Sokan voltunk rajta, mindenki a jobb oldalában ült, vagy állt, mert ez volt az árnyékos, a másikat tűzte a Nap. Az út során egy kanyarodás után igazi zarándoklat indult meg, mindenki átvándorolt az immáron árnyékos oldallá vált részbe. Zadar előtt láttunk egy vitorlás versenyt is, amibe egy vitorlás betévedt, őt két motorcsónakos üldözte ki a mezőny közeléből. :) A verseny miatt a kompunk is kerülővel kötött ki Zadarban.

Az előző képen lévő katamarán csak azért került fel a honlapra, mert kapott egy olyan megjegyzést (apa részéről), hogy úgy néz ki, mint egy strand. A kompon elmélkedtünk, apa meg én, kevésbé ésszerű emberek, hogy mi is az a felirat a mentőcsónak daruján. Természetesen mindkettőnk első gondolata a 8 kuna/fő volt, de aztán logikával rájöttünk, hogy csak a teherbírását jelzi. :) Lehet, hogy ezt nem kellett volna ország-világgal megosztani, de hát ez van.

Aztán végül kikötöttünk Zadarban, ott apa elment a kocsiért, mi addig őríztük a csomagokat, majd bementünk a Super Konzumba bevásárolni a hazavezető útra. Szokásunkhoz híven rengeteg ennivalót vettünk, de nem baj, itthon elfogyott ami megmaradt. Majd egy gyors parkolós ebéd után elindultunk haza, és éjjel meg is érkeztünk.

Ez is egy nagyon klassz vitorlázós hét volt.