Ist, Mali Lošinj, Cres, Rab, Pag, Silba

Zenkővel, Mátéval, Zelindával és Gulyval 2011.09.03. - 09.

Útvonalunk. 101 tengeri mérföld. első nap 9 tmf, második nap 27 tmf, negyedik nap 5 tmf, ötödik nap 18 tmf, hetedik nap 25 tmf, nyolcadik nap 17 tmf-t hajóztunk.

Zenkő írása:

2011 szeptember 3 – Szombat: Veli Rat / Ist

Az idén úgy alakult, hogy a vitorlázásra csak szeptember elején került sor. Így utólag soha jobbkorra nem is lehetett volna időzíteni, mert a nyár esős, és aránylag hűvös volt (szerintem ez inkább Berlinre igaz, ahol a sorok írója volt a nyáron :) a szerk. megj.), míg szeptemberben a vénasszonyok nyara a vártnál is szebb és melegebb időben részesítette az utószezon nyaralóit és köztük bennünket.

A legénység a tavalyi úthoz képest egy fővel bővült, Zelinda személyében. Indulás előtt foglalkoztatott a gondolat bennünket hogyan is fogunk elférni, hisz öt személy még nem volt a fedélzeten több napon keresztül. Megbeszéltük, hogy mindenki csak módjával csomagoljon, a tényleg szükségeset hozva és lehetőleg élelmiszert is pontos mennyiségben kell beraktározni, hogy legyen elég hely.

Zeli, Máté és Guly korábban kezdték a nyaralást, ők már a hét közepén megérkeztek Ibexre. A szigeten túrázgattak és a homokos strandra jártak fürdeni, élvezték a jó időt és a nyugalmat. Habár a strandon még sokan voltak és az út mellett nem volt olyan könnyű parkoló helyet találni.

Számomra a kaland péntek estével indult. Malév géppel repültem haza és István útra készen várt Ferihegyen, mivel ő sem sikerült korábban elszabaduljon munkából, így mi utólag együtt utaztunk és csatlakoztunk a többiekhez. Azonnal autóba ültünk és már is irány Horvátország, mert a reggel 8 órás kompot el akartuk érni. Elég fáradt voltam, mert előző napokban sok volt a munkám és bőven kijutott az éjszakázásból, de makacsul ragaszkodtam a kormányhoz és nem adtam át. István látta rajtam, hogy fáradt vagyok, így csak néha-néha szundikált és hősiesen szolidarizált velem. Két röpke eszem-iszom szünetre álltunk meg az éjszaka folyamán és fél 7-kor már Zadarban is voltunk. Leparkoltuk az autót és tébláboltunk, míg a bolt kinyitott, hogy a még hiányzó zöldségeket megvásároljuk, majd irány a csomagokkal a kikötőbe. Szokás szerint izgatottságomban jó tempóra kapcsoltam és Istvánt megizzasztottam mire elértük a Jadroliniját. Jegyet vettünk és már is szállhattunk fel a kompra. A fedélzet még nedves volt a reggeli kicsapódó párától, az utasok törölgették a padokat, hogy leülhessenek. Számunkra nem volt kérdés, hogy állva tesszük meg az utat az egész éjszakás autóban való ülés után, vagy a lustábbja a korláton üldögélve :)

Gyorsan megreggeliztünk, majd csodáltuk a partot, a vitorlásokat, amelyek már úton voltak a napsütéses reggelen. Az egyik sziget közelében érdekes hajót láttunk, de nem sikerült megfejtenünk miért olyan alacsony a középső részen.

Guly várt bennünket Brbinjben autóval, ugyanakkor parkolt le, ahogy a komp is kikötött, jobban nem is lehetett volna időzíteni :) Úton Ibex fele megálltunk Bozavaban a kapitányságon bejelenteni a legénységet, most hogy együtt volt a csapat. Sok nem maradt meg számomra a településből, mert alig bírtam nyitva tartani a szemem a fáradtságtól. Folytattuk utunkat Veli Ratra és nagyon kellemes volt a kikötő Vodicevel összehasonlítva. Távoli, nyugodt és egyszerűen fantasztikus! Nem a diszkótól dübörgő, mint a vodicei kikötő. Szívesen eltöltöttem volna az időt, de pörögni kellett, mert még aznap útnak akartunk indulni. Hipp-hopp kicsomagoltunk, mert a táskák maradtak az autóban hely spórolás véget, a kaját elpakoltuk, feltöltöttük a főző víz készletet és déli 1 órakor már is indította István a motort és elhagytuk a kikötőt.

A kikötőt elhagyva megmosolyogtuk a kikötőben úszkáló embereket, de legfőképp a mentőmellényben úszó kutyát.

István lelkesen magyarázta merre mit látunk és első úti célunk hamar elértük, mert a kikötőtől nem messze lévő hajóroncshoz tartottunk. Ott már is kidobtuk a horgonyt, mivel fürdésre szavaztunk és nehogy az áramlatok rásodorják Ibexet a roncsra, amíg mind a vízben vagyunk. Elsőként csobbantam a vízbe és meglepődtem, hogy a viszonylag sekély vízben (5-6 méter mély lehetett ott), szinte semmit nem haladtam. Meg is jegyeztem, hogy elég erős áramlat van, de nem hallották meg a többiek. Mire mindenki vízbe ugrott, körbe úsztam Ibexet és élveztem a forróságban a hűvös vizet.

István elúszott pipával a roncsig, Máté a vízben lubickolt. Zeli kezdetben nem akart bejönni, mivel nem egy biztos úszó és jobb szeret ott lubickolni, ahol éri a talajt a lába. Meggyőztük, hogy mentőmellénnyel igazán semmi nem történhet és jöjjön be. Csak, hogy elég nagy volt a sodrás és a mellénnyel nem igen tudta irányítani magát és egyre távolabb sodródott. Guly vele tartott és próbálta visszairányítani, de a víz mind távolabb és távolabb vitte. Egyszer csak kiállított, hogy nem bírja visszahozni Zelit és menjünk értük. Oda akartam úszni, de István szerint nem volt jó ötlet, így maradtam a fedélzeten. István gyorsan elkezdte felfújni a gumicsonkot, én közben szemmel tartottam és kiabáltam biztatóan, hogy mindjárt megyünk értük, de ők már nem nagyon hallottak engem. Majdnem félig fel volt fújva, amikor István morcosan morgott és láttam kezdi előlről, mert amikor be akarta dugni, kiment az összes levegő. Ezt eljátszotta még egyszer és csak nem sikerült bedugnia. Arra már Zeli és Guly piciny pont voltak és egyre jobban aggódtunk értük. Így hagytuk a csónakot, beindítottuk a motort, István felhúzta a horgonyt, kormányoztam és Ibexxel mentünk értük. Nagy megkönnyebbülés volt számukra, amikor végre felkapaszkodhattak a vitorlásra, mindketten kifáradva. Közben csónakok is mentek el a közelben hullámokat csinálva, amikor is Zeli Guly fejét a vízbe nyomta, hogy kiemelkedjen a hullámok közül :) Szóval megküzdöttek mindketten és fáradtan ültek le a mentőakció után.

Elhagyva a roncsot és magunk után tudva az első nem igazán kellemes élményt, hamarosan vitorlát bontottunk. A forró napsütés, a kellemes úszás után, az álmosság egyre nagyobb súllyal terhelte szemhéjam és végül engedtem a kísértésnek és ledőltem a fedélzeten. Kezdetben élveztem, ahogy Ibex szeli a vizet és a szél hangját, ahogy a vitorlákba kap, aztán elbóbiskoltam. Már Ist partjai közelében voltunk, amikor megébredtem.

Délután 5 volt, mikor Istnél az öbölben ledobtuk a horgonyt. István vízbe csobbant, hogy megnézze hogy jól tart-e a horgony.

Guly felpumpálta a csónakot és szerencsére sikerült is neki bedugnia. Vízre dobtuk, evezőket ráillesztettük és már is irány a part. Elég messze voltunk a parttól, Máté szeretett volna evezni, de arra utalva, hogy messze vagyunk a parttól nem kapta meg az esélyt.

A gumicsónakot kihúztuk a partra, a vízi cipőket lecseréltük ki-ki sportcipőre vagy szandálra és máris elindultunk megismerni a kistelepülést. Kis kocsmákban, éttermekben már lassan gyűltek az emberek. Kenyeret kellett vennünk, így kerestünk egy kis élelmiszer boltot. Szombat este lévén nem volt már nagy választék, de azért szerencsére volt még kenyér. István zsákjába tettük és irány fel a domb tetején lévő templomhoz. Hát kellett kicsit mászni, volt is Máté részéről zúgolódás, nyifi-nyafi.

Mindaddig, amíg egy fiatal lány futólépésben elhúzott mellettünk az emelkedőn. Ettől megjött a kedve és végül is elsőkként értünk fel ketten. Fenn meg jöhetett a megérdemelt műzliszelet és a víz. Mivel egy műzliszelettel több volt a dobozban, a futó lánynak adtuk kifejezve csodálatunkat. Elneveztük running ladynek és picit elbeszélgettünk, megtudva, hogy helyiek.

A templomtól megcsodáltuk a kilátást. Sziget-szigetecske minden irányba, amerre csak a szem ellát.

Ibex nagyon piciny volt az öbölben a többi ott horgonyzó hajóhoz képest.

Miután kigyönyörködtük magunkat a tájban, indultunk vissza, mert elkezdett sötétedni. István szandálja úton lefelé megadta magát és elvált a talp a felső résztől, így nehézkesen tudott haladni. Leérve a partra a kuka mellett is landolt. Bánatában István neki vágott a sötét éjszakának és esti zuhany gyanánt, esti úszással mosta el bánatot és le az út porát :) Nagyon hamar eltűnt a szemünk elől a sötét vízben.

Máté megkapta az esélyt az evezésre, hogy ne morogjon. Kezdetben cikk-cakkban haladva. Így épp Istvánnal egyszerre értünk vissza Ibexre. Fél 10 volt és már mindenki farkas éhes. Hisz csak reggelivel és nassolással telt el az egész nap. Ezt szokás szerint jómagam fájlaltam a legjobban. Na de a főszakács Guly személyében, mint mindig, mennyei lencselevest tálalt gyorsan vacsorára.

Aznap este nem kellett a ringatás. Mátéval gyorsan visszavonultunk vacsora után az orrkabinba és talán még párnát sem ért a fejünk már is aludtunk. A többiek még kiültek a fedélzetre beszélgettek, aztán elcsendesedett a legénység és mindenki nyugovóra tért.

2011 szeptember 4 – Vasárnap: Ist / Mali Losinj

Az idei túrán új pacsirta volt a fedélzeten, Zeli a korai kelő és már 7:15-or talpon volt. Gulyval ki eveztek a partra, napozgattak és fürödtek. Eközben lassan mi is ébredeztünk a hajón. Nyugodtan indult a nap, nem volt kapkodás, sietés. A reggeli tízórainak sikerült, mert mire mind asztalhoz kerültünk már is 10 óra volt. Máté halfogással próbálkozott és sikerült is egy halacskát horogra csalnia.

Mivel több hal nem akadt horogra, megszántuk szegényt és visszadobtuk a tengerbe.

Már szinte dél volt mire annyira összeszedtük magunkat, hogy elinduljunk, 11:45-or. Motorral pöfögtünk a hármas Greben szigetek irányába, amit már előző este láttunk az Ist-i templomtól. Elérve a szigeteket már vágytunk egy kis fürdőzésre, így a motort leállítottuk és csobbantunk, hogy lehűtsük magunkat. Utána Máté kívánságára következett az élményfürdő, István bedobta a kötelet neki és Gulynak, beindította a motort és húzatta őket :)

Ezután vitorlát bontottunk és Grujiva szigete mellett szeltük a vizet, megcsodálva a világítótornyot.

Meleg volt és hátszélben vitorláztunk Ilovik szigetéig miközben Ibex jobbra-balra dőlingélt, utána elült a szél és motorra kellett válltanunk. Kezdett lefáradni a legénység és ki ide, ki oda elhúzódott egy kis délutáni szundikálásra, a kapitánynak tartania kellett a frontot :)

Az útirány Mali Losinj volt. Egyre felhősebb lett az égbolt és az idő is hűvöskésre fordult. Délután közeledtével már kellett a póló. Több világítótorony mellett is elhaladtunk.

A kapitány és matrózsapkát sorra felpróbáltuk, de a legnagyobb sikerélménye Popeye , a tengerésznek volt:

Már szürkülödött mire Mali Losinhoz az öbölbe értünk és 7 óra volt, amikor leengedtük a horgonyt.

Kivételesen sikerült gyors tempóban elkészülni, hogy még valamit láthassunk a városkából és 1 óra múlva kicsónakáztunk a partra várost nézni. Felmentünk a dombra megnézni a templomot de arra már teljesen sötét volt.

A domboldalról csodáltuk meg a kivilágított várost és a napról napra növő holdat:

A városba visszavezető lépcsősoron ugráltunk lefelé és élveztük ahogy az ódon kövek csúsztak a talpunk alatt és a lámpa fényét visszatükrözték:

Kihasználtuk a lehetőséget, hogy városban vagyunk és elugrottunk kiegészíteni az élelmiszerkészletünket. Az idén a helyi éttermek csevapcsicsa ajánlata helyett, a Guly féle csevapcsicsát választottuk. Meg is vettük a húst és mennyeire készítette el a hajó főszakácsa. Pompás vacsorában volt részünk.

2011 szeptember 5 – Hétfő: Mali Losinj

Hajnalban zuhogott az eső. Mindebből Mátéval az orrban levő kabinban mit sem érzékeltünk. Éjszakára be szoktuk csukni a kis kabinablakot meg a wc-nél levő nagy ablakot is. Így az esőt csak a többiek, a nagy kabinban érzékelték, mivel ők nyitott ajtóval alszanak. Mire felkeltünk már ragyogott a nap és tiszta volt az idő.

Zeli, Guly és Máté már 8-or talpon voltak és kieveztek a partra, megkeresni a halpiacot és friss halat venni.

Mivel nem értünk horvátul és az Adriában honos halakat sem ismerjük, így csak tippeltünk milyen hal is akadt a reggeli bevásárló szatyorba: vörös márna, talán angolna (kb. 30 cm hosszú volt és vékony), meg egy nagyon szálkás száraz húsú hal. Kár, hogy nem fényképeztük le, hogy később az interneten rákereshettünk volna.

Amíg ők a halvásárlással voltak elfoglalva, addig számunka nyugodtan indult a nap. Reggeli úszással

és a reggeli előkészítésével. 12 tojásból készült rántotta és mind elfogyott, pedig Máté nem is evett belőle, mivel ő főtt tojás párti.

Már délre járt az idő, amikor mind csónakba szálltunk a napi túrára felkészülve és kieveztünk a partra. A csónakot a partra kihúztuk, evezőket benn hagytuk és elindultunk felfedezni a partot. Az első öböl, egy kis homokos öböl volt, tele emberekkel és a víz viszonylag koszosnak mondható, ami eddig még sose fordul elő az Adrián. Valószínű a hullámzás hozta a hordalékot.

Elég nagy részen körbe volt kerítve, amit körbe úsztam abban a reményben, hogy tisztább lesz a víz a mélyebb részen. Az elkerített rész másik oldalon szörfösök gyakoroltak-tanultak.

Miután kipancsoltuk magunkat, igyekeztünk gyorsan tovább állni, mert nem tetszett a tömeg. Elindultunk és a partot követve sétálgattunk.

Nagyon kellemes volt a séta a parton, a nagy fák árnyékában megbújva a tűző naptól, a szél a sós tengervíz illatát permetezte ránk és gyönyörködtünk a látványban.

Utunk következő állomása egy kis kápolna volt a világítótorony mellett.

A világító toronynál, akik elfáradtak lepihenhettek az étteremben és elégetett kalóriájukat pótolhatták a szénen sülő húsokkal vagy csevapcsicsával. Mi még nem voltunk éhesek, így tovább haladtunk a parton.

Nagyon szép sziklás partszakaszhoz értünk, amit előző nap már láttunk a vitorlásról Mali Losinjhoz közeledve. Ami még szebbé tette, hogy hullámos volt kicsit a tenger és a hullámok fel-felcsaptak a sziklákra, mint egy élményfürdőbe részesítve bennünket:

Az élményfürdő annyira tetszett nekünk, hogy sorba álltunk és élvezkedtünk a hátunkra felcsapó hullámokban:

A parton több helyen is kis szikla medencék alakultak ki, amelyeket a tenger feltöltött vízzel és a napon kellemesen felforrósodott a víz. Máté ki is próbálta:

de aztán gyorsan ugrott is ki belőle, mert hát a rákocskák is élvezték a meleg vizet és abban sütkéreztek :)

Csak nem akartunk megválni a helytől és lassan cammogtunk a parton. Ahogy alacsonyabb lett a szikla és a vízbe is bele lehetett állni, még érdekesebb volt, ahogy egyenesen teljes erővel felcsap a hullám a hátunkra. Igaz kapaszkodni kellett, hogy az ereje ne késztessen térdre:

Szép lassan elindultunk tovább. És ha a parton igazi vár nem is volt, valakik felépítettek egy miniatűr várat. Nagyon ötletesen elkészítve, még a tűzifa is volt benne összegyűjtve a vár lakói számára:

A part lélegzetelállítóan szép volt:

Amit nem csak a víz áltál formált sziklák tettek bámulatossá, hanem a parton húzódó fák is része voltak ennek a csodának.

Tovább folytatva utunkat, a parton az utolsó állomásunk helyszínére értünk. Az Aurora szálloda öblébe, ahol türkiz napernyők sokasága és napágyak tömege alakította át a természetes kisöblöt. Kár is lenne szót fecsérelni erre az öbölre.

Mivel már mind ki voltunk melegedve, azért megálltunk lehűteni magunkat a vízben. A part köves volt, a víz itt is koszos. Kisebb rész volt elkerítve. Az elkerített részen túl vizibiciklíztek. Labdáztunk a vízben egy keveset, de nem volt az a hely, ahol olyan jól éreztük volna magunkat, így hamarosan továbbálltunk.

Át kellett mennünk a domb túlsó oldalára, ahol a városka fekszik, mivel a Lidlbe igyekeztünk bevásárolni. Az erdőben kövekkel kiépített ösvények kellemes sétával vezettek a város fele.

Kiérve az erdőből megpillantottuk a templomot, amit előző este látogattunk meg.

Ekkor már nagyon éhes voltam és adta magát, hogy muszáj egy rövid technikai szünetet tartani valamelyik pékárusnál. Túros sütit és meggyes rétest vettünk. A túros nekem túl zsíros volt, így Mátéval maradtunk a meggyesnél, ami fenséges volt.

Elindultunk visszafele Ibexre, hogy a reggel megvásárolt halat majd esti lakomára felfaljuk. Útközben még kigyönyörködtük magunkat a városban nappali fényviszonyok között is

A kormorán és sirály párost is lencsevégre kapta Guly. A kormorán láttán kialakult egy kis biológiai eszmecsere, kárókatona kontra kormorán, amit majd a jó öreg google a hajóra visszatérve letisztázott :)

Visszaérve Ibexre, Guly elkészítette a reggel vásárolt halat hasábburgonyával. Az angolna volt a nagy kedvenc, az mindenkinek nagyon ízlett. A vörös márna volt a második helyezett és a harmadik fajta hal, csak a száraz és szálkás húsú díjat nyerhette el. A vacsora fenséges volt és fél tíz volt mire mindannyian tele pocakkal hátradőltünk egy kellemes nap után.

Felmerült, hogy újra kievezzünk és végigsétálunk a városon, mivel az öböl másik felében van a kikötő és ott le tudnánk zuhanyozni. Végül csak Zeli és Guly vállalkoztak az esti sétára. A többiek a holdfényes éjszakán Máté kívánságára dvd-t néztünk.

Mikor lemerült a DVD lejátszó, akkor lefeküdtünk. Persze arra sose gondoltunk volna, hogy a nap még nem ért véget.

Éjjel fél három volt, amikor István megébredt, hogy Gulyék még nem értek vissza a hajóra. Gondolkozott felébresszen vagy sem, szóljon, vagy csak várjon, és majd jönnek. Valójában ők már fél kettőkor vissza értek a partra, ahol a csónakot hagyták, de annak sajnos csak hűlt helyét találták. Elkezdték keresni, hátha elsodorta a víz, a parton fel-alá rohangáltak és keresték, még az erdőbe is bementek, fel a dombra, hátha valaki mókából oda kivitte. Egyik kukánál találtak egy kidobott gumimatracot. Guly azt felfújta és azon fekve evezett el Ibexig fél négykor, míg Zeli a parton a csomaggal várakozott. Ekkor István és én is felébredtem és bár csak lett volna rémálom, de valóság volt. Szerencsére még a régi gumicsónak is a hajón volt, azt felfújták. Annak lyukas az alja és befolyik a víz, de nem tud elmerülni. Azzal ment ki Guly Zeliért és végre mind a hajón voltunk, leszámítva a gumicsónakot. Rendszeresen a parton hagyjuk a csónakot és még sose fordul elő, hogy ellopták volna. Este arról beszéltünk, hogy Mali Losinj eddig a nagy kedvenc, de hát ez a rossz élmény kihatott a jó benyomásunkra.

Ráadásul reggel korán kellett volna kelni, mert a hidat napi kétszer nyitják fel, reggel kilenckor és este hatkor. Reggel szerettünk volna továbbhaladni. Ez ellene hevesen tiltakoztam, nem akartam ennyiben hagyni az ügyet. Elvégre egy szigeten voltunk, ahol a helyi lakosoknak már mind van csónakja, a turista meg mit csináljon vele, haza nem tud vinni egy 4 személyes gumicsónakot. Hihetetlen volt, hogy ellopják. Persze néhány részeg alak viccből, már sokkal inkább elképzelhető. Ellenben Guly szerint akkor itt kellene legyen valahol és ők bejárták a teljes partot.

Végül fél 5 volt, amikor lefeküdtünk és lemondtuk a reggeli távozást.

A napi túra útvonala: klikk

2011 szeptember 6 – Kedd: Mali Losinj / Cres sziget

A hosszú kalandos éjszaka ellenére István mégis csak felkelt 7-kor, mivel azon a véleményen volt, jobb ha nem töltjük az időt és haladunk tovább. Végül is a maradás mellett döntöttünk, hosszas győzködésem miatt. Hajnalban volt egy kevés eső, de a Bora kezdett fújni és délelőttre kitisztult az idő.

Nehézkesen indult a nap a szomorú eset miatt és hát mindannyian fáradtak voltunk. Még Máté is megébredt éjszaka. Elsőre megijedt, mikor mondtam, hogy ellopták a csónakot, hogy mi lesz akkor Apáékkal, de megnyugtattam a hajón vannak és aludjon tovább. Így visszazuhant és már is horkolt :)

Reggelizés közben azon tanakodtunk merre keressük a csónakot. Guly az éjszaka folyamán már minden irányba kereste. Pásztáztuk az öblöt, hátha besodrott a vízbe, de nem volt sehol. Akadékoskodtam, hogy ennek ellenére napfénynél is kellene keresni, és ha nincs meg, akkor jelenteni a rendőrségen. Itt lehurrogtak, hogy attól még nem lesz meg és csak az idő telik.

Végül már szinte 11 volt, amikor kieveztünk a régi csónakkal a partra. István mondta, hogy na azt biztosan senki nem viszi el, mivel az alja beázik. Ha meg akarják, vigyék, szívességet tennének vele – na nem most, amikor nincs más csónak :)

A mellettünk kikötött nagy hajón szerettem volna megkérdezni a legénységet, de még nem volt leengedve a hajóhíd. Mátéval elvittük a kukához a szemetet és megkértem sétáljon kicsit tovább az úton, mert mintha fehérlene valami ott a távolban. Bizony ott volt a drága jó Selvánk az elhagyatott részen:

Míg Máté visszaszaladt a jó hírt elújságolni, addig visszaeveztem vele Ibexhez és kikötöttem. István eljött a régi csónakkal értem, hogy kivigyen a partra.

Mindenki megkönnyebbült és kíváncsian érdeklődtünk, hogy most már a jó hangulatban meséljék csak el, milyen volt a csónak hűlt helyét találni. Megmutatták a padot ahol ültek és milyen kétségbeesett arcokat vághattak :)

Most már mindenki vidáman lépdelt a város fele és meg is ünnepeltük a pékárusnál finom sütikkel. Itt elválltunk egymástól, mivel én még nem láttam a városkát nappal és szerettem volna kicsit sétálgatni. István és Máté velem tartott:

Guly és Zeli elmentek a türkiz napernyős öbölbe és majd ott kellett találkoznunk.

A városka szépen őrizte a régi építészet jegyeit. Több régi épületet is találtunk, sőt a legtöbbje tatarozva is volt:

Az Aurora szálló öble ma tiszta volt és mivel kánikula volt, sokat voltunk a vízben és labdáztunk, valószínűleg mások bánatára, legalábbis akiket minduntalan lefröcsköltünk nem valószínű hogy örültek nekünk :)

Az öbölből visszasétáltunk a sziklás partszakaszhoz az újabb élményfürdő reményében, de csendes volt a tenger. Az idő telt és vissza kellett indulnunk Ibexre, hogy ne késsük el a 6 órás híd felnyitást. Visszafele szintén kettéváltunk, mert szerettem volna új útvonalat felfedezni. Na meg hát tét is volt, ha mi érünk Mátéval gyorsabban vissza, akkor Gulynak el kell mennie Mátéval a városba ajándékot venni. Szerencsére István is velünk volt, és ő már ismerte a települést, így besegített megnyerni a versenyt :)

Sajnos a bácsi, aki csiszolt köveket árult nem volt ott, így üres kézzel tért Máté vissza. Még szerencse, hogy délelőtt már vettünk egy követ. Amíg Máté és Guly vásárolni voltak, addig István a parton maradt a csónakkal és alaposan kisuvickolta, mivel nem nálunk töltötte az éjszakát.

Guly gyorsan készített egy finom húsgombóc levest és már is húztuk fel a horgonyt és indultunk a híd felé.

Nagyon hullámzott a víz az átjáróban, mint ahogy a nyílt tengeren is.

Átkelés a Mali Losinj-i híd alatt.

Eredetileg Nezerine közelében akartunk horgonyozni, hogy másnap megmásszuk a közelében lévő 588 m magas csúcsot a szép kilátásért, de nagyon hullámzott a víz és azon a környéken nem nagyon volt védett öböl. Ráadásul mindenki hulla fáradt volt a kialvatlan éjszaka után. Csak gubbasztottunk a fedélzeten sűrűn pislogva:

A naplementében fürdőztettük tekintetünket, amely minden nap újabb és újabb bámulatot váltott ki bennünk:

Este 8 körül érkeztünk meg a Jadriscica öbölbe, Cres szigeténél. Ma már senki nem akart sehová menni. Felöltözve gubbasztottunk a fedélzeten, beszélgettünk a holdfényben, megcsodáltuk a csillagos eget. Fél 11-or már mindenki ágyban is volt. Mivel Máté még nem volt álmos és lassan kezdtek kijönni rajta a tévé hiányának a tünetei, filmet néztünk. Már ragadt le a szemem és néha bele is szundítottam :)

2011 szeptember 7 – Szerda: Cres sziget / Rab

Rekordot döntöttem a korai kelésben, már fél 7-or felébredtem. Mivel még senki nem mozgolódott, magamba szívtam az ablakon keresztül a tenger illatát és lustálkodtam. Egy óra múlva Zeli és Guly kieveztek a partra.

Ekkor már én is felkeltem és a reggeli ügyes-bajos dolgok elvégzésével foglalatoskodtam, mint mosogatás, fedélzet letakarítása. Utána jöhetett a megérdemelt reggeli úszás, István is társult. Úszás közben több halraj is csatlakozott hozzánk. Már a mosogatás közben feltűntek egy kis ételmaradékra várva. Máté gyorsan elő is vette a horgászbotot, de a halak a csali közelébe sem jöttek. Mintha felismernék a damilt és ilyenkor elillannak.

Elkészítettem a reggelit és már tele is volt a pocakunk, amikor Gulyék visszaértek. Istvánnal szálltunk gumicsónakba és a partra eveztünk, hogy a sátortáborból hozzunk vizet főzni. A parton egy nudista sátortábor volt, tábla jelezte, hogy fürdőruhában tilos a tábor területére lépni. Éltünk a lehetőséggel és egyúttal zuhanyoztunk is. Jól esett kimosni a sót a hajamból. :)

Mire a vizekkel visszaértünk a hajóra, már tűzött a nap. Máté elővette a neoprén ruháját és kíséretképpen mind úszkáltunk.

És hogy ha már ilyen pajkos kedvűek voltunk, a zene sem hiányozhatott, így a vödörből gyorsan dob lett és a legénység pacsirtája szolgáltatta a zenét:

A bohóckodástól felgyűlt energiát egy kis úszással vezettük le. Elúsztunk a parton levő zöld házig. Máté az úszást könnyebbnek érezte a neoprénben, így Istvánnal együtt vállalták a versenyt ellenem. Adtam nekik harmad előnyt. :) A parton kicsit kifújtuk magunkat, de a vissza távon már nem vállalták a versenyt.

Fél 1 volt, amikor motorral elindultunk az öbölből. Nem siettük el a haladást, mert Rab nem volt távol. Így ahogy újra felforrósodott testünk a tűző naptól, újabb pancsolást-úszást rendeztünk, kinek kénye és kedve szerint. A tenger tükör sima volt, nem is kellett úszni, csak lebegni a vízen. Mátéval megpróbáltunk szinkron vízi ballett előadást rendezni a többiek szórakoztatására. A szinkront még gyakorolnunk kell. :)

Ezután magam is felpróbáltam a neoprént és élveztem a lebegést.

A sok fürdőzéstől nagyon megéheztünk. Guly szakács a konyhában bablevest készített. Addig Istvánnal a teljes fedélzetet letakarítottuk. Épp befejeztük a finom ebédet, mire a szél feltámadt. Igy vitorlát bontottunk és elindultunk Rab felé.

Sajnos a szél hamar elült és le kellett húzzuk a vitorlákat. 16:45 volt mikor motorra váltottunk. Aztán csak feléledt egy kevés szél újra, mindkét vitorlát kibontottuk. De aznap nem volt szerencsénk a széllel, mert újra elült, de ekkor már Rab öblének a bejáratához közel voltunk, amikor indítottuk volna a motort, de nem indult. Istvánnal néztük a kapcsolószekrényt, hátha a biztosíték ment ki. Egyenként kivettük, megnézegettük, de minden rendben volt. Nézegettük az irdatlan drót halmot és szerettük volna kimérni, hátha valamelyikben szakadás van, de semmi kütyü, ami a hajón volt nem felelt meg erre a célra ( vagy csak a tudásunk volt kevés :) ). Már este 8 volt és még mindig tanácstalanul álltunk a kabinban a kábelköteget vizsgálva és azon töprengve hogyan is indítsuk be a motort. Mivel nem sikerült a motort működésre bírni, István kitalálta, hogy vontatni fogja Ibexet. A gumicsónakba szállt, Guly a hajóorrhoz kötötte és István evezett.

Pechünkre, egy hajó sem volt a közelünkben, hogy segítséget kérhettünk volna. Működő rádió a hajón nem volt. Ahogy besötétedett és egyre több halászhajócska haladt a szárazföld irányából ki a nyílt tengerre, Mátéval folyamatosan lámpáztunk, de senki nem sietett a segítségünkre. István, a Iron Man, meg eközben izzadt és ha nem is gyorsan, de haladtunk. Ráadásul nem is haladhattunk nyíl egyenesen, mert zátonyt kellett kerülnünk. Ahogy beértünk az öbölbe, újra feltámadt egy picit a szél. Gyorsan vitorlát bontottunk és István is pihenhetett. Sajnos a szél nem volt jó irányú, egy ideig cikk-cakkban próbálkoztunk, de nem sokat tudtunk haladni és megint szélcsend lett.

István újra csónakba ült és éjjel 11 volt, mire elvontatta Ibexet egy olyan helyre, ahol lehorgonyozhattunk. Nagyon elfáradt. Máté közben elaludt a fedélzeten és vacsorához sem lehetett felkölteni. Ébresztgettem eredménytelenül, próbáltam felültetni, de minduntalan visszacsuklott. Végül Guly cipelte valahogyan be a kabinba, hogy lefektethessem.

Guly vacsorára készített spagettit, amit már megnyugodva fogyasztottunk el. Éjfél is elmúlt, mire lefekvéshez készülődtünk. Talán említeni sem érdemes, hogy senkinek sem kellett ringatás, ki a fizikai fáradtságtól, ki a lelki megpróbáltatástól zuhant álomba kimerülten. :)

István írása a vontatásról:

Csak egy pár szóban én is leírom a vontatáshoz fűződő élményeimet. Amikor elállt a szél, kis hullámok még maradtak és az lassan, de a zátony felé sodorta a hajót. Úgyhogy amikor rájöttünk hogy egyhamar nem indítjuk be a motort, akkor nem ücsöröghettünk ölbe tett kézzel, hogy majd csak lesz szél. Valamit kellett csinálni, mielőtt túl közel kerülünk a zátonyhoz. Több ötlet is felmerült, hogy lámpával kérjünk segítséget, csónakkal menjünk ki segítségért a partra és a legvadabb az enyém volt hogy kivontatom a hajót. Őszintén szólva én sem hittem benne először, de úgy gondoltam hogy egy próbát megér és tíz perc alatt megkapjuk a választ, annyi idő alatt már kell lássuk hogy haladunk-e. Mondanom sem kell, hogy a többiek még nálam is kevésbé hittek az ötlet sikerében. Először csak vizsgálódva néztek rám hogy vajon viccelek, vagy tényleg komolyan gondolom.

Mivel a csónakkal partra evezés nekem nem tetszett, nem akartam a csónakot nélkülözni, mert akkor az egyetlen használható segédeszközünk is távol lenne a hajótól és az esetleg zátonyra fut amíg megjön a segítség. Végül abban maradtunk, hogy Máté lámpával villog, meg köröz a többi hajónak, hátha valamelyik elhiszi, hogy nem játszunk, hanem segítségre van szükségünk, de addig is én megpróbálom a vontatást. Zeli kormányzott, Guly a motorral kísérletezett, Zenkő pedig ült a hajó orrában és szólt ha eltértem az iránytól, közben pedig tartotta bennem a lelket. :) Mindenkinek meg volt a feladata.

Amikor elkezdtem evezni még voltak kisebb hullámok és pont ellenkező irányba vitték a hajót, úgyhogy először nagyon nem látszott hogy haladnánk. Azután amikor elültek a hullámok akkor egyre biztatóbb lett a dolog, már láttuk a parti fényekhez képest a haladást. Akkor már csak az hátráltatott ha elment a közelünkben egy motoros és annak a hullámai visszatoltak egy kicsit. A nehéz nem is az evezés volt, hanem állandóan korrigálni kellett az irányt, mert a csónaknak még velem együtt is kis súlya volt a hajóhoz képest és a nagy tömeg állandóan kifordított az egyenesből.

Másfél órába biztos belekerült hogy elértük az öböl bejáratát, akkor mondtam Máténak hogy hagyja abba a lámpás segélykérést, mert ha eddig nem volt képes senki segíteni akkor innen már beevezek. Ekkorra már biztos voltam a sikerben, csak idő kérdése volt hogy lehorgonyozhassunk. Utólag térképen lemértük a távot, 1.73 tmf, 3.2 km, durván 3 óra alatt. Úgyhogy 1 km/h átlagsebességet értünk el. Sehol nem vagyunk Rakonczay Gábor (óceáni kenusunk) teljesítményéhez, igaz nagyobb hajóval voltunk. :)

Azóta meséltem ezt a történetet Bokor Imrének (vitorlás oktatóm) és adott két tanácsot ilyen esetre. Még egy ember beülhetett volna a csónakba hogy növeljük a súlyát és a hajókormány jobbra-balra mozgatásával lehetett volna "evezni" a hajón is. Ezt az evezési módot legközelebb kipróbálom majd ha a hajón leszek. Remélem szükségem nem lesz erre a tudásra. :)

Zenkő írása:

Az első öt nap van kész a nyolcból. Folyt. köv....