Évadnyitó vitorlázás

Március 15.-i ünnepek és előtte távmunka 2012.03.09. - 18.

2012 március 9 – Péntek

Kezdett tavasziasodni az idő és egyre jobban vágyakoztam az Adriára. Jó alkalomnak kínálkozott a Március 15.-i négynapos ünnep. Így csak három napot kellett távmunkáznom és kilenc napot lent tölthettem a tavaszban. Otthon azért még nem nagyon lehet pólóban mászkálni, itt egész sokszor. Csak néha kellett még egy polár is. Éjszaka azért itt is lehűl az idő. Első nap 10 fok volt éjjel. Napközben 25 fok is volt a kabinban, de ahogy elkezdett lemenni a nap gyorsan hűlt az idő. Este fűtenem kellett ha nem akartam a nappal lefeküdni. Éjszaka nem volt probléma, mert van egy +3 fokos hálózsákom, amiben nagyon kellemes ez a 10-12 fok.

Most nem szóltam senkinek hogy jöjjön velem, egyrészt mert dolgoznom is kellett, másrészt hogy nem vitorlázni jöttem hanem hajót karbantartani, meg azután a hideg éjszakák miatt is.

A lefelé út kalandosra sikerült. Gondoltam időm van, úgyis mindegy hogy elérem a fél ötös kompot, vagy csak a nyolcast, mindenképp este lesz mire megérkezem. Úgyhogy Horvátországban nem az autópályán mentem. Nem tudom hogy megérte-e, mert sokkal fárasztóbb volt és négy óra helyett nyolc órás volt a horvát szakasz. Ráadásul Zágrábban közelebbi ismeretségbe kerültem a Horvát rendőrséggel is, miután átmentem a rózsaszín lámpán (szerinte piros volt, szerintem sárga, kiegyeztünk rózsaszínben). Tíz percig beszélgettünk, ő horvátul én meg angolul, mire elengedett. Közben megtudtam hogy a piros lámpán átmenés 2-5000 kunába kerül ami 80-200 000 Ft, ettől kivert a víz, de azután mivel én állítottam hogy sárga volt, leengedte 500 kunára. Ez már barátságosabb, de még mindig sok. Mondtam neki legyen 200. Erre mutogatta a büntetési tételeket hogy olyan kevés pénzért semmit nem adnak. :) A végén megegyeztünk hogy legközelebb jobban figyelek és még a sárgán sem megyek át és ingyen elengedett. A valóságban nem volt ez ilyen egyszerű és sokat kellett dumálni érte. De ha már ilyen jól elbeszélgettünk akkor már kértem tőle útbaigazítást, hogy merre menjek Karlovac felé, úgyhogy még hasznos is volt hogy megállított. :) Persze ez csak utólag vicces, ott nagyon nem élveztem.

Este a kompot végig aludtam a fárasztó nap után. Veli Ratra 10 körül érkeztem. A szokásos parkolóhelyemre akartam állni. A holnap reggeli képeken jól látszó gödrök az esti lámpafényben egyáltalán nem látszottak, csak azt éreztem hogy egyszer csak az egyik kerék eltűnt az egyikben. Eltartott egy darabig mire a kocsi ki bírt belőle kapaszkodni. Szerencsére nagyobb baj nem történt. Most már jöhetett a jól megérdemelt alvás.

2012 március 10 – Szombat

Meleg tavaszi napra ébredtem.

2012 március 11 – Vasárnap

Olyan klasszul sütött a nap, hogy érlelődött bennem a gondolat, hogy a homokos strandon megfürdöm. Mivel nem volt nálam fürdőruha csak nudizásról lehetett szó, de ilyen tavasszal még nem kellett sok nézőtől tartanom. Először a távolból egy árbócot pillantottam meg, ami egy kicsit kezdte elvenni a kedvem a fürdéstől, de azt hiszem tőlük még bementem volna.

2012 március 12 – Hétfő

Ma nem készült fénykép, mert kicsit felhősebb volt az idő és egész nap bent ültem a kabinban a gép előtt és dolgoztam, hogy amikor majd jobb idő lesz akkor meg túrázhassak.

2012 március 13 – Kedd

2012 március 14 – Szerda

Ma nem túráztam, hanem dolgoztam és pihenésként egy kis villanyt szereltem. Már elegem volt abból, hogy ha felkapcsoltunk egy lámpát akkor az lutri volt hogy fog-e éppen világítani. Azt sejtettük, hogy a biztosíték szekrénynél a kapcsolóknak rossz az érintkezése és ezért kicseréltük a kapcsolókat, de most észrevettem hogy némelyik biztosíték tartó érintkezik rosszul. Sikerült megoldjam hogy most minden lámpa világít. Az orrkabin volt a kivétel, ahol a lámpa kapcsolója volt rossz. Amíg veszek egy a lámpába való kapcsolót, addig a képen látszik az ideiglenes megoldás.

2012 március 15 – Csütörtök

"A színeket rendszerint a nemzeti zászlóról veszik, tulajdonképpen egy nemzeti színű szalagot meghajlítanak. Az eredeti szabály szerint a színek mindig belülről kifelé olvasandók. A zászló fölső (függőleges csíkozásnál a bal oldali) része kerül a kokárda belsejébe, az alsó része pedig a külső szélére. A magyar kokárda piros-fehér-zöld színű, tehát helyesen kívülre kerül a zöld. Az 1848-as pesti forradalom idején a márciusi ifjak még valóban így is használták, de Than Mór festményein is megfigyelhető, hogy a huszárok csákórózsáján is helyesen szerepel a színsorrend. Téves viszont Szendrey Júlia kokárdája, amit Petőfinek készített, hiszen ezen az olasz színek sorrendje figyelhető meg. Valószínűleg már a forradalom idején is használtak téves kokárdákat, nem mindenki tudhatta hogyan kell helyesen hajtani." Ezt az interneten találtam, hihetőnek hangzik, bár nekem is úgy a logikusabb hogy kívül van a piros.

Már bejártam a gyalogosan közeli környéket, úgyhogy nem terveztem mára túrát, de miután "átfagytam" a kabinban a 15 fokban ülve a gép előtt, elindultam, mert odakint klasszul tűzött a nap.

Utoljára október 30.-án fürödtem az Adriában, alig négy és fél hónapja. Nagyon csábított a víz hogy bemenjek, úgyhogy neki vetkőztem. A Windguru szerint 10 fokos a víz, a hajón levő mérőm szerint 13.4 fokos, de erről tudni kell hogy ugyan a hajófenékben van, de belül és nem a vízben. Amikor combig ért akkor majdnem visszafordultam, de gyors mosdás és belemerültem. Igazából annyira hideg volt hogy nem is éreztem. :) Nem is mertem sokáig bent maradni, tíz gyors karcsapás és nyomás kifelé. Ahogy jöttem ki egy sirály azt a hangját hallatta ami a kacagáshoz hasonlít. Vajon engem nevetett ki? :) A szárítkozás a szélárnyékban, a tűző napon kellemes volt.

2012 március 16 – Péntek

Tegnap este megjött Erika és Attila a Dóra hajóra. Reggel beszélgettünk egy kicsit, majd reggeli után feltettem a genuát. Nem nagyon fújt a szél, csak épp lengedezett, így viszonylag könnyen sikerült. Mivel már majd mindenütt jártam, ezért csak kisebbet kirándultam a legközelebbi öbölig. Meglepetésemre itt is találtam szivacsot.

Ebéd után még kisétáltam a falu másik végére is szétnézni. Igaz eddig is többnyire pólóban voltam, de ma először rövidnadrágban. Tényleg itt a tavasz. :)

2012 március 17 – Szombat

A tegnapi napot egy jó hangulatú borozással, beszélgetéssel fejeztük be Dóra hajón. Szóesett itt mindenről, hajóépítésről, földkerülésről, meg hogy másnap tehetnénk egy rövid túrát Ibexen.

Kicsit lassan indult a nap, mert tegnap közel éjfélhez feküdtünk le, dehát nem hajtott a tatár. Reggeli után átmentünk Bozavaba a kapitányságra, Erikát és Attilát felíratni az utaslistára. Utána feltettük a nagy vitorlát és már indulhattunk is.

Motorral indultunk, de alighogy kijutottunk az öbölből már húztuk is fel a vitorlákat hisz erre vágytunk egész télen. Klassz 20-25 csomós szelünk volt, így száguldott Ibex. Kis tanácskozás után a nyílt tengert választottuk útiránynak. Kintebb a hullámok is nagyobbak voltak, átlagban egy méteresek, de néha jött egy-egy két méteres is hogy élvezhessük a "szánkózást". A szél itt kifújtabb, egyenletesebb és valamivel gyengébb volt mint a szigetek között a csatornában, mégis maradtunk a reffelt orrvitorlánál mivel még így is meg volt a 20 csomó.

Erika kormányzott, mi meg Attilával átnéztük Ibexet a hajóépítő szemével. Sok ötletet adott, és még vitorlabeállítást is tanultam tőlük, ők már 1998 óta hajóznak, nagyobb a tapasztalatuk.

Egy darabig még élveztük hogy újra vitorlázhatunk, azután szép lassan vissza indultunk.

Kikötés után, amikor állítottam le a motort, azt vettem észre, hogy az induláskor száraz hajófenék szinte tele volt vízzel a padló alatt. Megkértem Attilát, hogy mivel jobban ért hozzá, segítsen keresni a hiba okát. Először a tömszelencére gyanakodtunk, ami végülis nem járt messze a valóságtól, de nem a tömszelencén kellett húzni, hanem az őt a gumicsőbe szorító csőbilincsen. Ugyanis az előző tulaj a gumicső és a tömszelence közé szilikonos ragasztót tett, gondolom a jobb vízzárás miatt, viszont ez az elmúlt két évben onnan kidolgozódott, így a csőbilincs laza lett és a tömszelence elforgott a gumicsőben és a kettő között jött be a víz. Amikor járt a motor és forgott a tengely akkor nagyon, ha állt akkor csak csöpögött. Ez így utólag egyszerű, miután Attila elmagyarázta, hogy ez az egész csonk, gumicső, tömszelence, motor tengely együttes hogy épül fel és hogy oldják meg együtt a vízzárást ahol a tengely áttörés van a hajótesten.

A szerelés után igyekeztem gyorsan kimerni a vizet a hajó aljából, rátettem a vitorlatakarót a nagy vitorlára. Feltettem a kikötőkötelekre az Attilától kapott gumicső darabokat kötélvédőnek, mert a tél folyamán már kicsit kikezdte a kikötő karika az új köteleket.

Este nyolc lett mire végeztem és elkezdhettük a ma esti borozást Ibexen. Ma hamarabb befejeztük, már tíz körül, mert egyrészt kicsit mindenki elfáradt a nem túl hosszú de szeles út alatt, másrészt másnap korán kellett kelni, mindent elrendezni és nekem még össze is csomagolni a hazaútra. Fél nyolckor már indult is a kompunk.

Remélem hamarosan újra visszatérünk!