Irány Szlovénia!

Irány Szlovénia 2012.06.29. - 07.28.

2012 június 29 – Péntek

2012 július 02 – Hétfő

Attilával amikor leszedtük az árbócot, feltettük a tetejére a VHF antennát és behúztuk a kábelét az árbócba. A menetfények vezetékeit is lecseréltük. Most még hátra volt a feladat, hogy a vezetékeket elvezessem a kapcsolószekrényig és be is kössem. A hajóban 35 fok, élmény csinálni. :) Nem is csináltam egész nap. Általában reggel korán keltem, akkor kellett volna dolgozni, hogy kihasználjam a hűvösebb időt, de futni sem jó melegben, úgyhogy inkább minden reggel kifutottam a világítótoronyig, ott úsztam egyet és vissza. Általában Attila is velem tartott. Utána zuhany, reggeli, majd dolgoztam ebédig. Ebéd után a kikötő mellett úsztam egyet, majd újra munka.

2012 július 03 – Kedd

2012 július 05 – Csütörtök

Már csak az volt hátra, hogy beépítsem az új akkumulátorokat. Vettem új indító és munka akkumulátort is. A régi nem volt beépítve és ez néhány dőlésnél gondot is okozott, bár eléggé be volt szorítva, de néha elmozdult. Most ennél biztosabb helyet akartam neki csinálni.

A teljesen kész ragasztásról nem készült kép, vagy inkább nem találom. Majd tavasszal csinálok róla új képet. A rétegelt lemez is le lett kezelve epoxival.

2012 július 06 – Péntek

Megjött a szél, de ma még déli, így elindultam északnak. Egy darabig vártam Attiláékra hogy fussunk ki együtt és fényképezgessük a hajókat. A jövendő weblapjára szeretne képeket. De amikor egy órakor mondta hogy még egy óra mert a legénysége filmet néz, akkor mondtam hogy én inkább megyek. Úgy éreztem ki kell használni a jó irányú szelet. Majd fotózunk máskor. Elindultam Ist felé, de jó szél volt és már háromkor ott voltam, így mentem tovább. Elkezdtem Veli Losinjon gondolkodni, bár az kicsit azért messze volt délutáni indulással. Meg az Ist-i átjáró után nagyon lecsökkent a szél is. Úgyhogy Silba lett a célpont. Három mérfölddel Silba előtt a Greben Silba felőli végénél teljesen elállt a szél. Innen már motoroztam és 6-kor lehorgonyoztam. Nem mentem partra, Ist-en már sokat jártam. Holnapra ÉNy-i szelet ígérnek. Nem igazán jó irány, de megpróbálok el cikk-cakkolni Veli Losinjba.

2012 július 07 – Szombat

Éjjel kicsit szemerkélt az eső és a nyílt víz fölött villámlott is. Reggelre elvonult minden rossz idő. Nyolckor már rövid úszás után el is indultam. Alighogy kibújtam a sziget mögül, már vitorlázhattam is. Egész Veli Losinjig vitorláztam. Volt hogy lassabban, volt hogy gyorsabban. Ott motorral minden közeli öblöt tüzetesen megvizsgáltam, de egyik sem tetszett. Sziklás a talaj és csak közel a parthoz sekély. Inkább tovább mentem.

Először Cres szigetre akartam menni a Jadriscica öbölbe, de elállt a szél is, meg úgy gondoltam ott már jártam, Nerezine mellett meg ott a nagy hegy amit tavaly nem sikerült megmászni. Most meg itt az alkalom. :) Úgyhogy egy öböllel vagyok Nerezinetől Mali Losinj felé. Sv. Jakov a neve. Egy nagy strand mellett horgonyoztam. 1/2 8-kor kötöttem ki. Sok idő el ment Veli Losinj felderítésével. Azt még nem tudom, hogy felmegyek-e a hegyre holnap. Ha igen akkor hajnalban kellene a meleg miatt. Ötszáznyolcvankilenc méter szintemelkedés. A térkép szerint 2.5-3 órás út és ugyanannyi vissza. Szóval teljesen elkerülni nem lehet a hőséget, csak arra tudok törekedni, hogy csak fele úton legyen meleg.

2012 július 08 – Vasárnap

Végül nem hajnali indulás lett, mert a térképen nem találtam Nezerine felől csak kis ösvényt és nem bíztam benne hogy könnyen megtalálom, így az Osor felől induló utat választottam és majd Nezerine felé jövök le. Reggel 1/2 8-kor ébredtem. Úsztam egyet és utána igyekeztem az átjáróhoz, hogy odaérjek 9-re amikor nyitják. Végül egy 10 perccel előbb ott voltam. Ki lehetett volna kötni bójára, de inkább csalinkáztam. Amikor átértem, először a jobb oldali öblöt néztem meg, Osorhoz közelebb, de nem tetszett, mert csak a part közelében volt jó a mélység és ott van egy strand. Átmentem a hídtól bal oldali első öbölbe és lehorgonyoztam.

Fél egykor elkezdtem készülődni. Egy körül el is indultam volna, de nem sikerült az első indulás, mert azt találtam ki, hogy nem fújom fel Selvát, mert utána csak vontathatom. Ezért szemetes zsákból csináltam vízhatlan zsákot a hátizsákomnak. De azért a vízbe nem akartam beletenni, hanem majd egy kézzel a fejemen tartom, egy kézzel meg úszom. Elvetélt ötlet volt. :) Az első csapások után éreztem, hogy ez nem fog menni a partig, ami olyan 50-100 méterre volt. Úgyhogy vissza evickéltem Ibexhez és felfújtam Selvát. Mire elindultam, majdnem 2 óra volt. Találtam egy ösvényt merőlegesen az útra, de néhány szakasza olyan volt mintha csak kecskék használnák, vagy azok sem. Valami vadrózsa szerű növény, de olyan mint a lián, hogy másik bokorra fut fel, hogy észre se lehessen venni, jól összekarcolt két helyen. Azután kiismertem és el tudtam kerülni. A lényeg hogy kijutottam az útra a 276 méteres magaslat felé. A fura az volt, hogy én balra leágazást egy darabot sem láttam pedig a térképen jelölték. Biztos kis ösvények voltak és nem volt táblázva. Illetve a Krizica felé menőt szerintem láttam, de nem mertem arra menni, mert nem ez volt kiírva hanem egy panzió neve, de a 30 perc stimmelt. Útközben eddig csak egy bicajossal találkoztam, aki felfelé tekert, még akkor hagyott el amikor kiértem az útra. Valahol itt jött visszafelé. Régi ismerősként üdvözöltük egymást. :) Gondoltam még egy őrülttel úgysem találkozom, aki 35 fokban itt van ezen az árnyék mentes helyen. Tévedtem. Hamarosan szembe jött egy csokibarna lány és egy fiú. Elismerésként mutattam nekik a felfelé mutató hüvelykujjam. Jót vigyorogtak. :) Kicsit később szembe jött egy légkondis, sötétített ablakú autó. Gondoltam ezt le kell fényképezzem, hogy én itt kutyagolok, ezek meg a kényelemben. Mosolyogva integettek ők is. :) Hamarosan elértem a 276 méteren levő túristaházat (inkább csak kocsma vagy étterem). Itt fényképeztem, azután elindultam. De pár méter után úgy döntöttem, hogy egy sört megérdemlek. Még jó hogy ittam, mert a másfél liter vizemnek a fele már elfogyott. Ekkor már négy óra volt, innentől kezdve a nap is szelídebb volt és voltak árnyékos, fenyőfás szakaszok. 1/4 6-ra értem fel a Televrina csúcsra. Útközben egy becsatlakozó utat, ösvényt sem láttam. Itt lett volna egy leágazó a Goudencija barlanghoz, illetve a térkép szerint már korábban, de itt mutatott egy nyíl a nagy semmi felé, legalábbis én egy ösvénynek nevezhető dolgot sem találtam arra. Volt egy nyíl viszont a Jama barlang felé amihez az utat is megtaláltam, de rövid gondolkodás után lemondtam róla, mert egy szakadékba vezető Via Ferratás drótköteles kapaszkodós út volt. Gondoltam a környéken nincs senki, így egyedül inkább nem vállalom be. Ezt egyesek megfontoltságnak, mások gyávaságnak fogják tekinteni, vérmérséklettől függően. :) Elindultam a Sv. Mikula (Szent Miklós kápolna) felé, innentől egy hegygerincen vezető ösvényen mentem, ahol mindíg amikor kezdtem elbizonytalanodni hogy úton haladok-e, akkor volt egy biztató útjelölő felfestés, hogy igen ők ezt útnak gondolják. :) Elértem a kápolnát és harangoztam egyet, mert aki ide feljön az megérdemli. Egyébként úgy volt ott a harang hogy azt gondolom tényleg erre volt. Itt volt egy térkép hogy két felé is mehetek Nerezine-be, de csak egy ösvényt találtam, mint később kiderült a Pocivalice felé vezetőt. Egy jó ideig még kemény volt az "út", de azután lankásabb lett és szélesebb is. Viszont volt olyan szakasz mintha kavicsokból lenne egy tó. Amikor egy ilyenen áthaladtam ott nem volt jelölés és a másik oldalán sokszor nehéz volt megtalálni, hogy hol folytatódik az út. Volt amikor nem is sikerült, csak később találtam meg újra az utat. Ilyenkor volt nagy öröm, hogy nem kell vissza fordulni. Egyszer csak elérkeztem a Vela Jama felé vezető útkereszteződéshez. De igazából csak sejtem hogy mikor voltam a Pocivalice-n, de a Nerezine felé vivő ösvényt sehol nem láttam. Ekkor már fél nyolc volt, szóval másfél-két órám volt hogy világosban kikeveredjek az erdőből. A takarékosan fogyasztott vizemnek az utolsó cseppjét egy 10 perce ittam meg, hogy most már Nerezine-ig kibírom. Előttem volt a döntés, hogy visszafordulok és vagy megtalálom a Nerezine-i ösvényt, aminek nem sok esélyét láttam, vagy visszakutyagolok azon az útnak nem nevezhető dolgon, de most már felfelé Televrináig a csúcsig. Ellenben előttem volt egy sík, szimpatikus kis ösvény a Vela Jama barlang felé. Ezt gondoltam biztosabbnak, hogy ezen gyorsan vissza jutok Televrináig, igaz ott a végén egy kicsit mászni kell a Via Ferratás úton, de addig legalább sík úton mehetek. És út, nem sziklákon ugrálás. A baj az volt hogy kezdtem nagyon szomjas lenni. Na mindegy, eljutottam Televrina alá, ahol kiderült hogy a Via Ferratás rész az még messze van, addig fel is kell jutni egy meredek kavicsos, omladékos terepen. A szomjúságtól kezdett az erőm is fogyni. Négyszer-ötször leültem, a végén már feküdtem 10 percre, és ez segített, ilyenkor egy darabig új erőre kaptam és hogy kezdett lemenni a nap már szomjas sem voltam annyira. Már megfordult a fejemben hogy ott kéne aludjak. Nem volt hideg. Na de azért ezt még elhessegettem, úgyhogy a cél az volt hogy világosban feljussak a csúcsra. Ami sikerült is 21:20-ra. Még szürkület volt. Legnagyobb meglepetésemre ott találtam egy hátizsákot és egy Coca-Cola-s flakont az alján 2 cm colával. Már annyira jól voltam szomjúságilag, hogy nem vetettem rá magam. :) Lefelé indultam az immár széles úton és hamarosan jött is szembe a gazdája, egy srác. Utána nem sokkal egy lány. Mondtam nekik hogy azt gondoltam egyedül vagyok itt ilyenkor. Kérdezték hogy van itt valahol túristaház ahol tudok aludni? És csodálkoztak amikor mondtam hogy megyek vissza Osorba. Mondjuk nem tudom miért, amikor később Osorban a kocsmában találkoztunk. De ekkor még azt hittem hogy ők fent alszanak. Ekkor már visszatért az erőm és még elég világos is volt, úgyhogy elkezdtem lefelé futni, hogy hamarabb leérjek, de ezt néhány száz méter után gyors gyaloglásra váltottam. Egy óra múlva lent voltam a söröző helyemen, ekkor már negyed tizenegy volt. Közben csak annyi történt hogy vagy ötször találkoztam tőlem megrémült kecskékkel, akik ahogy elkezdtek szaladni, nagy zajt csaptak a kavicsokkal. Megérkeztem a kocsmába és sajnos zárva volt és senki nem volt ott. Pedig ha nyitva lett volna akkor veszek négy sört, egyet megiszom, hárommal meg tele töltöm a flakonom. Ezt tervezgettem addig. Elindultam az utolsó másfél-két órás szakaszra. Ekkor fél tizenegy volt. Az első órában nem is volt gond, a kecskék is ritkultak ahogy lejjebb értem. Utána elkezdtem megint a szomjúsággal küzdeni és az utolsó fél órában már csak azon gondolkodtam, hogyha találok még nyitva kocsmát akkor két vagy három sört rendelek egyszerre. Nem vagyok nagy egy nagy ivó, néha fél évig nem iszom sört, úgyhogy a szomjúságomat lehet érzékelni abból hogy már csak a sörre tudtam gondolni. Tizenkettőre érkeztem Osorba, először nem találtam nyitva semmit, de végül sikerült. Végül két sört kértem. Mennyei volt. :) Amikor ez elfogyott akkor kértem harmadikat, de azt már nem hozták, mert záróra volt. Ebben a kocsmában találkoztam a hegytetőről ismert párral. Valószínű akkor kerülhettek el amikor sms-t írtam a fenti kocsma kerthelyiségében. A kocsmából 12:20-kor indultam Ibexhez. Először a parti sziklákon, de azután feljebb találtam egy egész jó kecskejárta ösvényt a bokrok között ami végül elvezetett Selváig. Közben csak egy kis fakapun kellett átugorjak. Végül fél kettőre érkeztem meg Ibexre. Remélem ezzel a kicsit küzdelmesre sikerült túrával senki kedvét nem vettem el, mert érdemes megmászni a hegyet. Nagyon szép a kilátás.

2012 július 09 – Hétfő

A tegnapi túra után csak Ibex-en nyalogattam a sebeimet. Pihentem, néha úsztam egyet. Este fél hétkor indultam megnézni Osor-t.

2012 július 10 – Kedd

Reggel 7-kor ébredtem és puliszkát ettem paradicsommal. Teljes szélcsend volt mint egész éjjel. Egyszer csak pár perc alatt megjött a Bora és elkezdett hullámzani is. Pont abból az irányból nem védett az öböl, dehát szó nem volt Boráról. Gyorsan összepakoltam és elindultam vagy Martinscica, vagy Medulin felé. Amikor kiértem az öbölből akkor már 30-50 cm-es hullámok voltak a nyílt vízen és 25 csomó körüli szél, lehet néha 30 is. Reffelve kibontottam az orrvitorlát és azon nyomban vissza is tekertem hogy el ne szakítsam, mert zsák alakra nyílt ki. Egyedül kevés voltam a kormányzáshoz és a vitorlakezeléshez ebben az erős szélben, úgyhogy motoroztam immár a rövidebb táv Martinscica felé. Kicsi fröccsöket kaptam néha. 11-kor már horgonyon álltam a várostól 1.5 mérföldre a Merascica nevű kis öbölben. Tizenkettőre kiderült hogy majd lehet át kell költözzem a városhoz közelebb. Ugyanis Bora ellen választottam a kikötő helyet, de közben megjött a jósok által is jósolt nyugati szél. Az ellen meg nem védett az öböl. Még nincsenek nagy hullámok, még várok, de ha nagyobb lesz akkor bemegyek a városhoz, az az öböl nyugatról is védett. Amúgy a várost nem hiszem hogy megnézem. A google maps képeken egy romos templomtorony látszik és semmi más.

Végül nem kellett költözzem, így partra szálltam és elindultam a közelemben levő kis települést megnézni.

2012 július 11 – Szerda

Reggel indulás után egyből tudtam vitorlázni egy kellemes 15 csomós szélben és még az iránya is egész jó volt. Amíg áthajóztam a Kvarner szoroson néha beerősödött 25 csomóra, ilyenkor reffeltem, majd újra legyengült és kiengedtem a vitorlákat. Élvezetes vitorlázás volt, azzal együtt hogy változott a szél iránya és elég sokat cikk-cakkban kellett menjek. Csak a legvégén motoroztam Medulin előtt, hogy még világosban odaérjek.

2012 július 12 – Csütörtök

2012 július 13 – Péntek

2012 július 14 – Szombat

Medulinban tulajdonképpen csalódtam. Lehet túl sokat vártam tőle a neve alapján. Nekem keletiesen cseng a neve és sok ókori látnivalóra számítottam. Ehelyett egy túristákkal tömött üdülőhelyet találtam. A környezet szép, de a sok túrista és az őket kiszolgáló sok étterem nekem elvette a kedvem. Utolsó napra hagytam az öblöm melletti kis szigetet és megérte. Kárpótolt Medulinért.

A fenti motoros ugyan délről kerülte a jelet, de túl közel hozzá. Bár szerintem a jelet is tehették volna egy kicsit délebbre.

2012 július 15 – Vasárnap

Mire visszaértem a városnézésből felerősödtek a hullámok, amik egész éjjel is lötyögtettek. Úgy gondoltam tovább állok. A Brijuni szigetek lezárt területéhez tartozó Kotez sziget mögött bújtam meg a hullámok elől, ahol a pilot könyv szerint még megtűrik a horgonyzókat.

2012 július 16 – Hétfő

Reggelre persze megint megfordult a szél és 25-30 csomós Bora korbácsolta fel a vizet. Szerencsére nem nőttek túl nagyra a hullámok. A szél egész nap csak szórakozott velem. Egy óra volt, hogy lecsökkent olyan 15 csomósra, és el tudtam indulni. Fél kettőkor indultam, de alighogy felhúztam a vitorlákat, elállt a szél. Majd egy kis idő múlva visszatért szinte szemből. Akkor cikk-cakkoltam, de elkezdett erősödni és reffelni kellett az orrvitorlát, viszont az nem akart szép formára betekeredni. Addig szórakoztam, hogy vagy 500 métert visszafújt a szél. Ezek után bedühödtem, betekertem az orrvitorlát és nagy vitorlával és motorral mentem úgy 3/4 útig. Akkor annyira gyengült a szél, hogy ki lehetett engedni a teljes orrvitorlát, de 5 perc sem telt bele és szélcsend lett. Megint motoroztam, erre szemből elkezdett nagy erővel fújni. Most már végig motoroztam.

Nem mentem be Rovinjig, mert ott az öböl nyitott arra amerről a szél fújt és elég nagy hullámokat is csinált. Már elegem van a hullámokból, inkább a DK-i védett oldalon maradtam. Azt gondoltam holnap korán áthorgonyzok a városhoz, de ahogy megnéztem a térképet, lehet begyalogolok innen.

2012 július 17 – Kedd

Rovinj és környéke szerintem az egyik legszebb hely Horvátországban. Legalábbis nekem nagyon tetszik. Gyalog mentem be és nem hajóval. Ez kétszeresen szerencsés volt, egyrészt gyönyörű, tengerparti, erdős parkon vezetett az út. Még a strandoló emberek sem voltak zavaróak. :) Másrészt a másik oldalon elég erős ÉNY szél fújt, szép hullámokkal. Rendesen mozgatta az ott bójázó hajókat. Megnéztem a várost és a templomot, felmentem a toronyba. Csodás a kilátás.

2012 július 18 – Szerda

2012 július 19 – Csütörtök

Arról eddig nem írtam, hogy miért is indultam el Szlovénia felé. Az egyik ok, hogy az Isztriai félsziget mellett eddig még nem hajóztam. A másik ok, hogy ha belefér az időmbe, akkor elhagyjam Horvátországot és belépjek Ibex-el Szlovéniába. Horvátországban az idén hoztak egy törvényt az EU csatlakozással kapcsolatban (törvény harmonizácó). Ennek a lényege, hogy minden külföldi zászló alatti hajónak 18 havonta el kell hagynia az országot. Ezt meg lehetett volna úgy is oldani, hogy kilépek az országból, néhány órát vitorlázom nemzetközi vízen, vagy kevésbé hivatalosan iszom pár sört egy kocsmában, és utána vissza jelentkezem az országba. Én inkább rendesen akartam ezt megcsinálni, úgyis szeretek túrázni, akkor miért ne. Először Anconába akartam átruccanni, de még jó irányú szélben is azt számoltam hogy lehet akár 18 óra is az út. Nem volt autopilot-om, és úgy gondoltam fárasztó lenne pihenés nélkül. Megrendeltem ugyan az autopilotot, de mivel az időbe telik amíg megérkezik (és azóta már kiderült hogy majd csak tavasszal szerelem be), így Olaszország helyett Szlovéniát választottam. Illetve elindultam Szlovénia felé azzal, hogy ha kényelmesen eljutok addig akkor megyek, ha nem akkor előbb vissza fordulok és a határátlépést majd csak megcsinálom valahogy. Most Szlovénia kapujában már tudom, hog a mai napon Ibex megteszi első külföldi útját az én kezem alatt. Reggel még a nyakamba vettem Umag-ot. Szlovén zászlót és sárga zászlót kellett vegyek a Szlovén beléptetéshez. Az elsőt egyből kaptam, a másodikért viszont minden boltot végig jártam, a legtöbb helyen azt sem tudták hogy mi az. Végül úgy döntöttem, hogy van egy sárga pólóm, legfeljebb kitűzöm azt ha kötözködnek. Úgyhogy megkezdtem a horvátországi kilépésem intézését. Megkérdeztem a kiléptető helyen, hogy feltétlen oda kell-e álljak hajóval, vagy elegendőek a papírok? Elég nagy volt a szél az öbölben és nem fűlt a fogam egyedül odakötni a mólóhoz, segítség nélkül. Persze oda kellett álljak. Elsőre, probléma nélkül sikerült. Ezek után a határőr rányomott egy pecsétet az utaslistámra és közölte hogy mehetek. Elég elképedve kérdezhettem hogy "ennyi?", mert vigyorogva mondta hogy igen. :) Ezért volt olyan fontos, hogy oda álljak, nem is látta a hajót. Ezek után elindultam az öböl kijárata felé. Látom ám hogy szembe velem befelé jön két-három Ibexnél nagyobb vitorlás és elég rendesen bukdácsolnak a 2-3 méteres hullámokon. Sebaj, hátszelem lesz, még segítenek is a hullámok mivel egy az irányunk. Sajnos egyedül nem tudtam felhúzni a vitorlákat, mert folyamatosan kormányoznom kellett hogy a hullámok ne fordítsanak ki az irányból. Nem baj. Még motorral is élveztem, ahogy a hátulról jövő hullámok utolértek, a hátukra emelték Ibex-et és méltóságteljesen meglódultunk, "szörföztünk". :) Így jutottunk el Szlovéniáig.

Szlovéniában Piran egy beléptető hely, úgyhogy a kikötő felé vettem az utam. Itt sajnos már nagyobb problémám volt a segítség nélküli mólóhoz állással, mert a szél lefelé fújta a hajót a mólóról. Így gyorsan kellett kidobálnom a köteleket és kiugrani a mólóra. Sajnos az orrnál lévő kötél leakadt a hajó bikájáról, de ezt csak akkor vettem észre amikor már kint a mólón kötöztem a kötél másik végét. Így viszont nem tudtam vele megtartani a hajó orrát, amit kezdett lefújni a szél a mólóról. Gyorsan vissza mentem a hajóra, orvosolni a hibát, de közben a kötél bele csúszott a vízbe. Mindegy, kellett tegyek egy kört hogy vissza álljak, mert a hátrafelé ment közbeni manőver Ibexnek nem nagyon megy kis helyen. Közben kértem egy kis segítséget hogy dobják vissza a vízben lógó kötelemet. Ezek után már simán ment a kikötés. Elindultam a beléptető ponthoz, de magyar hangok ütötték meg a fülem, ahogy elcsodálkoztak hogy Balaton 31-es hajót látnak. Egyből elkezdtünk beszélgetni, örültünk a találkozásnak. A társalgásnak a Szlovén határőr vetett véget, mert sürgetett hogy menjek adjam le a belépő papírom és húzzak onnan, mert mások is be akarnak lépni. :) A beléptetés 5 perc alatt lezajlott. Szegény Attilára gondoltam, hogy tavasszal az Olaszoknál több órát küzdött mire beléptették. Utána átmentem Portoroz elé horgonyzó helyet keresni. Olyan hely kellett hogy közel legyek az ÉK-i parthoz, mert a következő négy napra 40 csomós Bora-t jeleztek. Reméltem, hogy azon a 200 m-en ami a parttól elválasztott nem tudnak nagyon megnőni a hullámok, és a 4 méteres vízben az iszapos talajban jól tart majd a horgony.

2012 július 20 – Péntek

A kikötőnél benéztem a tegnapi magyar csapathoz egy kicsit beszélgetni. Ők már napok óta várnak arra hogy az amerikai zászlós hajójukat beléptessék az EU-ba. A fenti képen szemben van a hajójuk, a zászlók mögötti épület pedig a hajós beléptető hely.

2012 július 21 – Szombat

Ma nem hagytam magára Ibex-et. Megjött a vihar és esőt is hozott. Az eső miatt is a hajón maradtam, de figyelni is akartam hogy a nagy szélben hogyan viselkedik, jól tart-e a horgony. Szerencsére minden rendben volt, bár tépte, cibálta rendesen a szél a hajót. Estére már kezdtem bízni a horgonyban, fel is vettem a fejhallgatót és filmet néztem ahelyett hogy minden zajra felfigyeljek hogy mi okozhatta. :)

2012 július 22 – Vasárnap

Mára kisütött a nap, csak a szél maradt. Miután már egy napja tartott a horgony, bíztam benne. Keményen evezve Selvával a szembe szélben, kimentem a partra. Csak olyankor haladtam amikor alábbhagyott a szél, amikor pöff volt akkor hiába eveztem, csak egyhelyben álltam. Nem cél nélkül küzdöttem ki magam a partra, busszal átmentem a szomszédos kis települést megnézni. Isolán jártam.

Megérte átjönni. Isola egy nagyon aranyos kis város. De a legjobb az a látvány volt, ahogy a parton láttam ahogy a 40-50 csomós szél felkorbácsolta a tengert, tépte a fákat, el akarta ragadni az embereket. Milyen jó volt hogy a hajómat egy védett öbölben tudhattam. A szelet és a hullámokat a fürdőzők is élvezték és 4-5 profi széllovas akik néha több méter magasra felrepültek, utána talpra (deszkára) esve folytatták útjukat.

2012 július 23 – Hétfő

Ma is kirándultam, kihasználva a szép napos, de még mindig szeles időt. Holnapra már enyhül a szél, már ma is csökkent. Vége a kenyszer pihenőnek. No, nem panaszkodom, kényszer nélkül is lehet maradtam volna ennyit, mert volt nézni való a környéken, csak akkor busz helyett hajóval jártam volna be. Ma Koperbe kirándultam, ahová szintén van buszjárat Portorozból.

Az alábbi 44 méter magas toronyba egy éttermi sör áráért lehetett felmenni és még lépcsőzni is kellett. Szerencsére mégis ezt választottam. :) Igaz utána megpróbálkoztam a sörrel is, de mivel tíz perc "pihenés" után sem bagózott rám a pincér, sértődötten távoztam. ;)

A torony a főtéren áll és szinte az összes látnivaló itt található. Azért érdemes bejárni a város többi részét is, barangolni a szűk zegzugos utcákon.

2012 július 24 – Kedd

Ma korán, már reggel nyolckor elindultam visszafelé. Igyekeznem kellett vissza Veli Ratra, mert jövő hétfőn már a lányaimmal kezdjük az új túrát. Szerettem volna szombaton utazni haza, hogy még legyen egy pihenő napom a vissza indulás előtt. Ehhez viszont legalább pénteken Veli Raton kell legyek. Szóval maximum 4 napom volt a vissza útra. A kijelentkezés hasonlóan gyorsan ment mint idefelé, az tartott a legtöbb ideig, amíg meggyőztem a határőrt hogy adjon valami papírt amivel igazolom hogy itt jártam. Végül nagy kegyesen adtak egy fénymásolatot az utaslistáról. A kijelentkezés után elindultam Umag felé, először kellemes hátszélben, majd a világítótorony után háromnegyedben. 4-5 csomóval tudtam haladni egy orrvitorlával. Kellemes út volt egészen Umagig. A kikötő bejárat előtt hirtelen beerősödött a szél 30 csomóra. Vártam, hátha csak egy pöff, de egy kis idő csak elkellett kezdeni behúzni a vitorlát, mert közeledett a bejárat. Általában be szoktam tartani a sorrendeket, hogy mit mi után csinálunk és amikor nem abból volt már problémám. Most például azt nem tartottam be, hogy először motort indítsak, mielőtt a vitorla behúzásával megfosztom a hajót a manőverező képességétől. De átgondoltam, hogy nem lehet semmi gond, hiszen ha valami nem sikerül akkor is ráérek motort indítani, hiszen a szél a part felől fúj, legfeljebb eltávolodom tőle. Úgyhogy szélbe álltam és elkezdtem betekerni a vitorlát, nem is lepődtem meg hogy az erős szélben csak csörlővel bírom. Elkezdett csattogni a már eléggé elhasznált orrvitorlám, a behúzó kötél pattanásig feszült és nem tekeredett befelé. Előre szaladtam, és láttam hogy beakadt a kötél a feltekerőbe, de nem tudtam kiakasztani, mert annyira feszült. Futás hátra leakasztani a csörlőről, utána előre kiakasztani, majd megint hátra betekerni. Képzelhetitek hogy ez eltartott egy darabig, még ha igyekeztem is. Később vettem csak észre hogy a csattogásban egy 30 cm-es szakadás keletkezett a vitorlán. Valószínű ha nem ennyire elhasznált akkor nem lett volna semmi baj. Tanulság? Nem tudom hogy van-e, lehet hogyha motort indítok akkor is ez lett volna a helyzet, de azért úgy döntöttem legközelebb betartom a sorrendet. A másik hogy megérett a helyzet, hogy tavaszra új orrvitorlát varrassak.

Az umagi öblön belül újra jól lehetett érezni a szelet és most még kicsi hullámok is voltak. Megpróbáltam a bejelentkező móló szél alatti oldalára állni, hogy majd induláskor könnyű legyen mert lefúj róla a szél, de sajnos nem sikerült mert állandóan lefújta Ibex orrát. Szóval maradt a másik oldal. Itt nem volt gond a kikötéssel, mert szépen rányomott a mólóra, a pufferek meg jól működtek. A bejelentkezés ismét gyorsan ment, egy utaslista a kapitányságon, egy pecsét a határőrségen és már mehettem is. Csakhogy közben egy osztrák hajó mögém kötött elég közelre, úgyhogy nem volt helyem a manőverezésre. Ha szélcsend van akkor megoldom egyedül, de így megkértem, hogy kötéllel segítsen kifordítani a hajó farát, mert a szél ellen nem fogom bírni ilyen kis távon. Szerencsére ügyesen segített, így probléma nélkül indulhattam Rovinj felé. Tizenegy körül lehetett, a szél is jó volt, gondoltam eljutok ma Rovinjig. Már öt-hat óra körül ott is voltam, úgyhogy gondolta, akkor haladjunk amikor van szél, mentem tovább. Átmentem az öbölhöz amelyikben idefelé horgonyoztam, de hullámzott a víz, így mentem tovább. Több öblöt megnéztem, de vagy nem volt védett, vagy közel volt a strand, vagy két méter alatti volt a vízmélység. Már kezdtem azon gondolkodni, hogy lemegyek Puláig, úgyis ismerem az öblöt, nem baj ha sötétben érkezem. Szerencsére nyolc körül találtam egy klassz kis öblöt, így a hosszú nap után megpihenhettem. Előtte azonban, mivel szélcsend lett, volt még egy kis dolgom. Gyorsan leszedtem az orrvitorlát, megragasztottam Dacron javítószalaggal, és visszatettem. Remélem bírni fogja.

2012 július 25 – Szerda

Reggel már fél hatkor indultam hogy megint jó nagy távot megtudjak tenni. Először éreztem a nyáron, hogy nem elég a rövidnadrág, póló. Beöltöztem és egy idő után motort indítottam, mert széllel csak egy csomó alatt haladtam.

Én vitorlával és motorral haladtam úgy mint az alábbi képen látható, semmi szelet is kihasználni tudó vitorlás. Nagyon jó alakja lehetett. Azért szép lassan lehagytam, de nem voltam magamra büszke hogy motorral sikerült. :)

A korai indulásnak köszönhetően még dél körül elhagytam Medulint, úgyhogy legalább Unije-ig el akartam jutni. Itt volt, hogy csak vitorlával mentem, volt hogy rásegítettem motorral. Jól haladtam, már hat óra körül Unije előtt jártam. Volt még időm nyolcig beérkezni Mali Losinjba.

2012 július 26 – Csütörtök

Reggel a híd nyitásáig még egy gyors tankolásra is volt időm. A híd túloldalán gyorsan vitorlát bontottam, de csak öt percig tartott az öröm, utána motoroztam. A Losinj sziget mellett haladva, megláttam valami érdekeset a vízen úszni. "Vízből mentési gyakorlat" következett. :) Egy nagy darab szépia csont volt.

Továbbra sem volt szél, megálltam az alábbi szép kis öbölben. Úsztam egyet, lemostam a hajót és a csónakot, majd megebédeltem. Mire ezekkel végeztem, jó kis szél támadt. A vitorlázó akkor megy amikor szél van, tehát gyorsan felhúztam a horgonyt és vitorlát bontottam. Ha nem jött volna szél akkor az öbölben töltöttem volna a délutánt és az éjszakát is. Így viszont a 20-25 csomós háromnegyed szél, élvezetes menettel berepített 6 óra alatt Veli Ratra, pedig 27 mérföld volt a táv.

2012 július 27 – Péntek

Ma egy kicsit takarítottam belül is a hajót, hogy rend fogadja a lányaimat. Az orrvitorla ragasztása jól bírta, de azért nem bíznám rá magunkat a következő túrákon. Úgyhogy haza kell vigyem megvarrni. Leszedtem, és összehajtogattam. Épp belefért a hátizsákomba, szennyes ruhának már nem jutott hely. Így ma sokat mostam és teregettem, hogy a következő túrán is legyen tiszta ruhám. Holnap pedig utazom haza vonattal, hogy azután hétfőn kocsival visszatérjünk és egy új túrába kezdjünk. :)