Nyaralás a horvát Adria közép- és déli részén

Nyaralás a Dél Adrián 2012.08.24. - 09.08.

Útvonalunk, 329 tengeri mérföld. Első nap 18 tmf, második nap 34 tmf, negyedik nap 15 tmf, ötödik nap 22 tmf, hatodik nap 18 tmf, hetedik nap 24 tmf, kilencedik nap 29 tmf, tizedik nap 18 tmf, tizenegyedik nap 19 tmf, tizenkettedik nap 22 tmf, tizenharmadik nap 27 tmf, tizennegyedik nap 24 tmf, tizenötödik nap 17 tmf, tizenhatodik nap 42 tmf-t hajóztunk.

Zenkő írása:

2012 augusztus 24 – Péntek

Az idei nyaralás mindenkinek más és más időpontban kezdődött. István folyamatosan nyaralt és ideje nagyrészét a hajón töltötte a nyár során. Guly Zelivel és Mátéval csütörtök este indultak el Sepsiszentgyörgyről Budapestre. Számomra péntek hajnalban kezdődött az idei vitorlás nyaralás. Kicsit kalandosan indult a nap, mert leszerelték az automatát a reptéren és nem tudtam felvenni a repülőjegyem. Könyörgő szemekkel mentem a Lufthansa pulthoz, hogy csak most az egyszer kérem adják ki a jegyem és igérem-fogadom következőkor a személyzetis irodában fogom felvenni. Aztán rohanás a check-in pulthoz és jött a második meglepetés, elfelejtettem leírni a Zadar-i gép számát. Sipirc vissza a Lufthansas pulthoz, előadva a tipikus buta liba szerepét – a pasi gondolom már a pokolba kívánt – de meg volt végre a jegy, mindkét gép száma és még időben sikerült be is jutnom, aztán nagyot lélegezve ültem fel a gépre.

Frankfurtban csak épp annyi időm volt, hogy átmenjek egyik terminálról a másikra a kapuhoz, mert közben elbambultam és mentem-mentem, aztán hopp a Delhi-i járat kapujánál találtam magam :) Szóval a nap úgy indult, mintha első repülő utam lett volna :) A horvát légitársaság gépével repültem Zadarba, hely volt bőven, egyedül ültem, ablak mellett és hát mint mindig, most is magával ragadott az Alpok látványa.

Majd tovább haladva előbukkant az Adria, és fentről a látvány kopár, száraz, kietlen vidék benyomását keltette. Ugyanez a hajóról, a csipkés és sziklás part meg elbűvőlő.

Szeretek Zadarba érkezni, végig repülni a város felett és habár gyors városnézés ez, de kellemes :)

A gép pontosan érkezett, a szokásos várakozás a csomagfelvételnél, ekkor már lestem az órát, hogy elérjem a buszt. Gyorsan váltottam, és a tele buszon izzadva vártuk, hogy induljon. A menetrend igen csak tájékoztató jelleggel szolgál, mert 10 perccel később indult. Sőt mi több, volt több utas, aki valami konferenciára igyekezett, különböző országokból érkezve és mind ugyanabba a szállodába mentek. Közöttük volt egy amerikainak kinéző, sőt mi több texasinak tünt a kalapjával és mellényével, de ahogy ott beszéltek, hallottam, hogy igazából Afrikából jön és távolról sem amerikai :) Ez a pasi, "szépen" megkérte a buszsofőrt, hogy mutassa meg a szállodát. Így a sofőr taxis lett és letért a megszokott útvonalról és a szállodához vitte őket. Hát ennyit erről, hogy bizonyos országokban pénzzel mindent lehet :) A késői indulás és a kis kitérő miatt nem értem a buszpályaudvarra a megbeszélt időpontba és a busz se ott állt meg, mint egy évvel ezelőtt.

Így 1 óra lett, amikor Istvánnal találkoztam. Nagyon meleg volt és jól esett, amikor a majdnem 20 kg-os hátizsákot átadtam neki. Már régen utaztam hátizsákkal és reggel amikor még Berlinben a hátamra vettem, úgy éreztem nem bírom el. Pedig volt idő, amikor ekkora súlyúval (vagy akár több is), egész a nap a hegyekben túráztam.

A buszppályaudvarról Ibex felé vettük az irányt és közben gyorsan megbeszéltük, hogy hol és mit vásároljunk be. A hajóhoz közelebbi Konzumba tartottunk egy rövid bevásárló szünetet. Volt egy falusi nénike, aki nem tudta használni a zöldségmérleget, így neki segítettem. Jól elbeszélgettünk, ő mondta horvátul, válaszoltam neki angolul, de végül is a testbeszéddel megoldottuk és még a pénztárnál is hálálkodott :)

Az idő gyorsan repült és nekünk még aznap néhány mérföldet meg kellett tennünk. István barátja, Attila is ugyanott volt az öbölben a Dóra hajójával. Maga építette a hajót, ami engem nagy csodálattal tölt el, így nem hagyhattam ki az alkalmat, hogy az idő nyomása ellenére egy rövid látogatást tegyünk nála. Nagyon tetszett, az elosztása a kabinnak, meg minden ahogy ki volt alakítva. Ibexen kívül nem voltam más vitorláson és hát hozzá kell tenni, hogy nem szabad összehasoníltani, hisz Ibex még a 80-as években épült.

15:30 lett mire elindultunk Zadarból. Meglepetten észleltem, hogy egy motorcsónak felénk tart, mivel én kormányoztam azon kezdtem gyorsan gondolkodni, hogy vajon mit akarhat. Végül is István vitorlásoktatója volt, aki megismerte a Balaton 31-t messziről és jött üdvözölni :)

István megjegyzése:

Először én is csak néztem, hogy mit akarhat tőlünk egy motoros. Az első gondolatom az volt, mivel épp csak felszedtük a horgonyt, hogy kiadták az öblöt koncesszióba és most jön a pénzt beszedni. Szerencsére magyarul üdvözölt. :) Szabó Imi kapitány és hajóépítő barátom sietett a köszöntésünkre. Messziről kiszúrta a Balaton 31-es formáját és mivel nem sok úszik belőle az Adrián, gondolta hogy Ibex lehet az.

Kellemes meglepetés volt, kicsi a világ. Többek között tőle tanultam vitorlázni a Balatonon. Jó volt kicsit feleleveníteni a régi emlékeket és örültem annak a visszajelzésnek is, hogy olvassák Ibex oldalát.

Rövid volt a találkozás, de örömteli. :) Utána ők indultak haza, mi pedig megkezdtük utunkat dél felé.

Zenkő írása folytatódik:

Szép volt, ahogy az óvárost megkerültük a hajóval. Kellemes érzés volt újra a kormánynál állni. Habár szél nem volt, motorral haladtunk, de a hajós élet melegen dobogtatta szívem. Már szürkülödött, amikor elértük a Pasman sziget déli csücskét, így betértünk egy öbölbe és lehorgonyoztunk. Érdekesség képen nem volt egy vitorlás sem az öbölben, csak motoroshajók. Mire lehorgonyoztunk, arra a nap teljesen elbújt, de a sötét ellenére nem hagyhattam ki, hogy megmártózzam az Adriában. Azt gyorsan megállapítottam, hogy idén hidegebb a víz, mint tavaly ilyenkor volt. Így csak egy gyors úszásra vállalkoztam, meg az éhség már nagyon dolgozott bennem, mivel kimaradt a nap során az időhiány és utazás miatt minden főétkezés. Egy órával később már a vacsoránál ültünk és igen csak jól esett a főtt étel.

Meg volt beszélve, hogy Gulyék hívnak, hogy megbeszélhessük meddig sikerült eljutni és szombat estére hová érkezünk meg. Várakoztunk, de nagyon fáradt voltam a hajnali keléstől. Mivel nem válaszoltak a hívásra, egy sms-ben megírtam, hogy jól haladtunk és szombat este ott leszünk Rogoznicában. Szép csillagos volt az ég, az orrkabinban úgy helyeztem a párnám, hogy lássam a csillagokat és így merültem álomba.

2012 augusztus 25 – Szombat

Reggel 7-or kezdődött a nap. Igazából jó lett volna korábban kelni és indulni, de annyira fáradt voltam, hogy ez így még belefért a napi tervbe. Kényelmesen megreggeliztünk és még egy reggeli úszásra is engedtünk időt magunknak.

Sajnos nem volt szél, így egyelőre motorral haladtunk. Utunk egy haltelep közelében vitt. Igazából nem annyira közel, hogy láthattam volna a részleteket, hogyan is működik.

Már 12 volt, amikor megéreztem egy kis szellőt, gyorsan üresbe tettem a motort és figyeltem merről is fúj, meg hogy mennyire. Végül is vitorlát bontottunk, aminek a motor is örült, mert leállításnál sípolt. Amikor annyira hűlt, akkor nézte meg István, hogy az olajszint leesett és pótolta is azonnal. Kezdetben nagyon lassan haladtunk, alig 1 csomóval a hátszélben. Így amikor feltünt egy picinyke vitorlás a hátszélvitorlájával, irigykedve fényképeztem le.

Egyúttal már is tanultam valamit idei vitorlás túránkon, hogy ezen vitorlák általában színesek, és így messziről fel lehet őket ismerni. "Rettentő" sebeséggel haladva, ráértem a kormánynál bámészkodni és érdekes látványban is volt részem. Úgy tűnt aznap madármegfigyelő nap van. Újabb csoport madarat láttunk csak úgy a tenger közepén csoportoson pihenni. Nem voltak annyira közel, hogy láthattam volna milyen fajta, leszámítva azt a pár sirályt, aki kísérte őket, mert a fehéres-szürkés tollazatukkal kitűntek a csoportból.

Szerencsére a szél fokozatosan erősödött és a tempónk is így egyre jobb lett. Olyan fél kettő körül tünt fel Vodicén a nagy 10 emeletes szálloda, amit messziről kiszúrtunk.

A szél még mindig nem volt erős, így míg a kormánynál tartottam a frontot, István ebédre készített tasakos levest, hogy a "kimerítő" munkába el ne éhezzünk :) Szerencsére azután a szél megsajnált és már akár 5 csomóval is szeltük a tengert, ami örömmel töltött el. Végül 18:30-or teljesen elült a szél és kénytelenek voltunk lehúzni a vitorlát. Bánatomra motort kellett indítani. A naplementét már a motor pöfögése közben csodáltam. Mert itt már elment a kedvem a kormányzástól (motorozva nem az igazi) és átadtam a hajót Istvánnak. Na de kárpótolt a naplemente és annak vöröses sugarait átszelő vitorlás, csónak látványa.

A nap hamar lebukott a horizonton és egyre gyorsabban jött a sötétség. Amikor Rogoznicához értünk, már sötét volt. Szememet próbáltam a sötétséghez szoktatni, de zavartak a part menti fények. Közben már a kis halászcsónakok is elkezdtek kirajzani a tengerre. Úgy tűnt, hogy egy bácsi lámpázik. Istvánt kérdeztem, de ő nem így ítelte meg. Ahogy közelebb értünk már mutogattott, kiabált és nem ok nélkül, mert a part mellett végig kötéllel összekötött, kivilágítatlan bólyasort húztak ki és mi egyenesen annak tartottunk. A parti fények annyira bezavartak, hogy nem vettük észre. Ekkor már mindketten nagyon figyeltünk.

Ahogy megérkeztünk az öbölbe, ahová meg volt beszélve, hogy lehorgonyzunk, mivel 2 évvel ezelőtt is ott voltunk, meglepődve láttuk, hogy erre esélyünk sincs, mivel ott is bólyasort húztak ki. Hát így maradt, hogy a sötétben új helyet kellett találnunk. Az öböl túlsó felében láttunk vitorlásokat, így oda igyekeztünk. A gond csak az volt, hogy elég sűrűn álltak, ahol lett volna hely, ott meg túl mély volt a víz. Tovább haladtunk, de ott is bólyasort találtunk. Visszafordultunk és végül a vitorlások között találtunk egy kis rést, ahová ledobtuk a horgonyt. Ekkor már este 9 volt. De hát nem csoda, hisz fél órát köröztünk, amíg sikerült helyet találni, ahova a horgonyt ledobhattuk. Megkönnyebbülés volt, mert már fájt a szemem, ahogy a sötétben a bólyasort lestem.

Hosszú nap volt, de még vacsorát kellett készíteni. Ahogy tele volt a pocakunk, még gyorsan megírtam sms-ben Gulynak a koordinátákat, abban a reményben, hogy majd a gps-be be tudják írni. Ezzel zártuk is a napot.

2012 augusztus 26 – Vasárnap

Hajnalosan 6:30-or ébredtem, mert a szúnyogok a véremből próbáltak reggelizni. Érdekesség képpen este nem volt egy szúnyog sem, csak hajnalban jelentek meg. Próbáltam óvatosan átosonni és kimenni a kabinból, de erre István megébredt. Nem tudnám elkötni Ibexet, éber a kapitány :) Na persze ahhoz még annyi erőm is kellene legyen, hogy felhúzzam a horgonyt...

Reggeli útán össze kellett kapni a kabint és lehetőleg minél több helyet előkészíteni. Hisz Gulyék hozzák a kaja készletet és a saját csomagjaiknak is kell a hely. Sikeres akció volt és még maradt időnk a hajót is lemosni. Mire épp elkészültünk mindennel és indultunk volna ki a partra, láttam ahogy a kis piros közeledik az úton. Integettem és hát nekik sem volt nehéz megtalálni a kicsiny vitorlást :)

9:30 volt, amikor megérkeztek. Ekkor több kört kellett megtenni Selvával, mire minden csomag Ibexen volt. A munkát elosztottuk, így futószalag szerűen haladt. Benn pakoltam, Máté adogatott, István Selvával fuvarozott, Gulyék meg az autóból pakoltak ki.

Végül is déli 1 lett, mire elindultunk felfedező útunkra. Olvastam egy tóról a kikötő közelében és egy kápolnáról. 2 évvel ezelőtt a Frappa Marina felőli félszigetet nem fedeztük fel.

A tó nincs direkt összeköttetésben a tengerrel és mégis időközönként eltűnik teljesen a vize az állatvilágával együtt és majd ugyanilyen meglepetésszerűen visszajön. Az olvasottak alapján még nem találták meg a föld alatti csatornát ami összekötné a tengerrel.

Első látásra úgy tűnt, hogy csak beugrani lehet. Végül találtunk egy helyet, ahol le lehetett menni. A szélén nem tűnt valami tisztának, így nem vonzott annyira. A víz az tiszta volt, csak úszott ez-az a felszínen, mint például falevelek. Guly volt az első vállalkozó. Ahogy jött ki, a szélén megcsípte valami. Na ettől még jobban elkedvetlenedtünk, de mivel meleg volt, így hát csak sorra bementünk. Végül is csak a szélén volt kicsit szemetes és ott csípett valami. Ahogy bennem úsztunk már nagyon kellemes volt. Volt sok kiáltozás, mivel visszhangzott a sziklafalaktól. Beúsztunk a bolyáig és egész sokat bohockodtunk, annyira kellemes volt a víz. Gyakoroltuk a vízbből mentést. Máté ezentúl még Istvánt is ki tudja menteni a vízből, pedig van egy kevés súlykülönbség közöttük ;)

Visszamentünk a tengerhez, ott is megmártóztunk, csak hogy összehasonlítsuk a vízhőmérsékletet :)

Utánna a marina mellett húzódó sétányon kisétáltunk a félsziget végére, ahol egy kis kápolna van.

Erre már egyre erősebb volt a szél és a felhők is gyülekeztek. A partról néztük, ahogy sorra a vitorlások igyekeznek be a nyílt tengerről.

Mi sem maradtunk tovább, hanem vettük az irányt visszafele, mivel lógott már az esőnek a lába, legalábbis ott akkor úgy tűnt, már a tenger is elég jól hullámzott. Mire visszaértünk a marinához, ott már csak az erős szél volt, de a felhőket elsöpörte az égről.

Visszafele tartottunk egy sakk parti szünetet. Habár István nagyon tiltakozott, hogy nem akar Máté ellen játszani, mert már tavaly kikapott.

Úton visszafele még megálltunk a piacon, mivel sajnos az élelmiszer készletből a hagyma és a fokhagyma Budapesten maradt. Pótoltuk ezt és már délután 5 volt mire visszaértünk Ibexre.

Elkészítettük az estebédet, játszottunk párosban egy 66-os partit. Gulyék nagyon fáradtak voltak az éjszakai vezetéstől, így ők hamar lefeküdtek.

Interneten próbáltam keresni gáztöltő állomást, mert még mielőtt elkezdtük volna a túrát, a palackot muszáj volt feltölteni. Több opciót is kiírtam és hajnali kelést terveztek a fiúk, ezt elintézni. Így korán mindenki nyugovóra tért.

2012 augusztus 27 – Hétfő

A főkabinban alvóknak hajnalosan 5:30-kor csengett az óra. Egy órával később már indultak is, vitték a gázpalackot tölteni. Épp akkor ébredtem meg, amikor elindultak. Máté még békésen aludt, így kicsit még visszabújtam.

Végül mi is felkeltünk 7:30-kor, elmosogattuk az előző esti mosatlant és reggelihez terítettünk. Nagyon éhesek voltunk, így kevés cini-minivel a pocakunkban várakoztunk a többiekre. 8:30-kor értek vissza a megtöltött palackkal. A kút, amit internetről kiírtam, nem volt jó, mert nem volt töltő adapterük gázpalackhoz. De Trogirtól 25 km-re sikerült szerencsére megtölteniük. István kapitányunk reggelinél beosztotta a szolgálatot. Mivel négy felnőtt és egy gyerekre kellett leosztani, így Máté járt jól. Neki nem volt konkrét feladata, kedve szerint ide vagy oda besegíthetett. Két ember látta el a belső szolgálatot, ami a napi kaja készítést és mosogatást jelentette. Addig a másik kettő a kinti szolgálatot töltötte be, ami a hajózásra vonatkozott – vitorla kezelés, kormányzás, horgony leengedés-felhúzás és persze a hajó lemosása. Másnap meg csere, aki addig bent volt, az másnap kint lesz. Istvánnal kezdtem kint, hogy majd másnapra tanulhasson Guly és Zeli a hajózásból.

Indulás előtt még bementünk a tengerbe egyet úszni, mert már egyre melegebben sütött a nap és jól esett a lehülés. Így végül csak 11-or húzott István horgonyt és a kormányzás nekem jutott feladatul. Ahogy haladtunk kifele, már fél óra múlva vitorlát is bonthattunk és a kormányzást Máté kérésére átadtam neki.

Kezdetben dél-keleti szél volt, ami nem volt igazán megfelelő irány, mert pont szemből fújt. Úticélunk Hvar volt. Mivel a szélirány nem felelt meg, motorra váltottunk, egész addig, amíg megjött a déli negyed szél és végre a kívánt irányba tudtunk haladni. Mivel elég későn indultunk és a kezdeti szembeszél miatt sem haladtunk megfelelően, úticélt változtattunk és Veli Drvenik felé vettük az irányt.

Nem volt olyan nagy szél, így vitorlázás közben lehetőség volt egy kicsit hűsölni is. Ilyenkor csak arra kell figyelni, hogy vagy kézzel tartod magad a hajólépcsőn, vagy a hajóval egy tempóban kell úszni, ami néha igen sportos tempót követel. Miután lehűtöttem magam, íly módon, Máté is kipróbálta és húzatta magát a lépcsőben kapaszkodva.

Már ebéd időre járt, így Guly a kabinban készített egy levest, amit menet közben a fedélzeten elfogyasztottunk. Ezután István úgy ítélte meg, hogy most már egyáltalán nem haladunk és lement, hogy beindítsa a motort. A kormánynál állva, megéreztem, hogy megjött a szél, olyan 15 csomós, így maradtak fenn a vitorlák. Csak, hogy a széllel jött É-NY-ról olyan 30-as pöff is. Olyan hirtelen, hogy alig tudtunk megkapaszkodni. Lenn a kabinban meg a hűtőláda felborult és leesett a teteje, így a kaja egy része kiesett. A kormányt átadtam Istvánnak és lementem Gulyval, hogy rendet rakjunk. A hűtőládából víz is kifolyt és minden nedves lett. Elkezdtük a kajás dobozokat és zacskókat egyenként letörölgetni és aminek a csomagolása átázott, átcsomagolni. Körülbelül a doboz fele tartalmát sikerült így rendszerezeni, amikor megint jött egy nagy pöff. A kabinban ezt úgy éltem meg, hogy az addig szépen rendezett kajás dobozok és csomagok repültek minden irányba, ahogy hirtelen a vitorlás megdőlt, reflexből megkapaszkodtunk, így semmi bajunk nem lett. Oda volt minden addigi munkánk! Kinn a fedélzeten a többiek ezt sokkal rosszabbul élték meg. István elvesztette az egyensúlyát olyan erős volt a pöff, el kellett engedje a kormányt, hogy megkapaszkodjon. Máté és Zeli meg beestek a fedélzeti járóhoz. Pontosan senki nem tudta megmondani, hogy mi történt, de az összes szivacs vizes volt, mintha befolyt volna a víz. Ez arra utalt, hogy elég jól megdöntötte a pöff a hajót. A szél annyira felerősödött, hogy nem tudtunk tovább haladni teljes vitorlázattal, a reffelés meg akkor még nem volt könnyen megoldható Ibexen. Hagytuk a kaját ahogy van, beindítottuk a motort és szembefordulva a széllel lehúztuk az orrvitorlát. De hát a fővitorla még mindig fenn volt. Szerencsénkre közel voltak szigetek és odairányítottuk a hajót, ahol azok lefogtak a szélből, ezért a hullámok is kisebbek voltak, így kitudott menni Guly és István lehúzni a fővitorlát. Így most már motorral haladtunk, de a szél hullámokat is csinált, így azokat leküzdve tudtunk haladni. Már 5 óra volt, mire egy csendes öbölbe értünk, addig fel-le bukdácsolva a hullámokon. Az öböl nagyon tele volt, sokan behúzodtak oda. Ekkor még ki kellett a kabint takarítani és csak utánna jöhetett az úszás. Volt egy piciny sziget, oda átúsztam Mátéval és Istvánnal, de arra már ment le a nap és vacogtam. Máté neoprénben volt és békatalpakkal, így ő vidáman pancsolt. A kis szigeten nem volt semmi látványosság és büdös is volt a partra vetett kagylóktól.

A fürdés után jöhetett a megérdemelt vacsora. Guly rántott húst készített, nekem meg omlett volt a vacsorám.

2012 augusztus 28 – Kedd

Zeli és Guly szokás szerint korán kelt, már 7-kor és kieveztek a partra. Mi, a többiek csak 8-kor keltünk fel, reggelíztünk bőségesen és ráérősen, ahogy szoktunk :) Máté ezután átúszott a kisszigetre kagylót és csigát gyűjteni, mi meg a vitorlás körül úszkáltunk. Az ott éjszakázó vitorlások sorra útnak indultak, de egyre több új vitorlás érkezett az öbölbe és nagy túrista hajók is. Így már nem tetszett annyira az öböl, szerintem amúgy is nagyon koszos volt már kezdettől fogva.

11:30-or húztunk végül is horgonyt és útnak indultunk. Hamarosan vitorlát is bontottunk.

Ebben a nyugodt tempóban volt lehetőség egy tészta leves elfogyasztására is, hogy a hasunk is elégedett legyen :)

Tanakodtuk hol horgonyozzunk, így Hvarral átellenben, a kikötőhöz nagyon közel, egy szomszédos öbölbe dobtuk le a horgonyt, 4:45-or. A horgony nem akadt meg és csúszott, de mivel szeles is volt az öböl, nem nagyon tetszett a hely, így Guly felhúzta. Ezen a napon, Guly és Zeli volt a kinti szolgálatos, így Guly izzadt a horgonyhúzással.

Továbbmentünk és a sziget túlsó oldalán, a kikőtővel egyirányban az öbölbe szerettünk volna horgonyozni, de nagyon tele volt. Szerintem még a kikötő sem volt ennyire tele. Horgonyoztak az öböl mindkét oldalán szorosan, és középen is két sorban. Lassan végighaladtunk mindkét soron, kis rést keresve kicsiny vitorlásunknak. Találtunk is egész benn egyet, ahol Guly megint leengedte a horgonyt, de ahogy István próbálta húzatni, Ibexnek nem volt fordulási tere. Így nem maradt más, mint megint felhúzni a horgonyt. Kimentünk az öbölből és a szájánál a legszélén horgonyoztunk a végén le, elsőként a sorban, de ekkor már 5:45 volt. Így Zeli és Guly nem tudott bejutni a kikötőig, hogy bemenjenek Hvarba megnézni a várost. Ennek ellenére, azért kieveztek a csónakkal, hogy Zeli megismereje a kikötőt. Mi már voltunk itt két évvel ezelőtt, így inkább egyet csobbantunk a hajó mellett. De már ment le a nap, így igen rövid csobbanás és úszás volt, mert fáztunk. Mivel a kabinban voltam szolgálatos, nekem még vacsorát is kellett készítenem. 9 óra volt, mikor már mindenki a hajón volt és megvacsoráztunk. Azután gyorsan megnéztük az időjárás előrejelzést, volt aki emailezett, utánna esti filmnézés volt a program a fedélzeten. 11 volt, mikor nyugovóra tértünk.

2012 augusztus 29 – Szerda

Zeli és Guly a szokásosnál is korábban keltek, már 6:40-kor csónakba szálltak a partra kievezni.

Még hallottam, amint csónakba szálltak, ugyanakkor egy nagy hajó motorjának a pöfögését is. Olyan érzésem volt, hogy annyira közel van, hogy mindjárt minket üt el. Gyorsan ki is nyitottam a fedélzeti ablakot, kidugtam fejem rajta és hát nem sokat tévedtem. Alig 5 méterre tőlünk próbált épp lehorgonyozni egy túristaszállító, kötötték ki háttal. Na akkor már megnéztem hogyan is működik az ilyen.

Ha már fenn voltam, akkor kimentem a kabinba előkészíteni a reggelit és a hajó ébresztésének köszönhetően, már 8-kor meg is reggelíztünk. Mivel ezen a napon fedélzetis voltam, így reggeli után bementem a vízbe úszni. Sajnos a sok hajó között, mert arra már igen nagy volt a forgalom, jöttek és mentek a hajók, nem maradt más, mint a vitorlás körül körbe úszni. Na de az is elég volt, mert különösen hidegnek éreztem a vizet. Hiába úsztam egyre gyorsabban és többet, valahogy a testem nem termelte a hőt és vacogtam. Az elején azt hittem, csak nekem hideg, de István is annak tartotta. Máté meg olyanannyira, hogy be sem jött :)

9:45-kor húzott István horgonyt és irányítottam ki a hajót az öbölből. A vitorla az út során többnyire kitakarta a napot, így fáztunk. Na nem volt nagyon hideg, de nem lehetett csak fürdőruhában üldögélni. Háromnegyedes és hátszél közötti nem túl erős szelünk volt. Kísérleteztünk, hogy jobban haladjunk, először cikk-cakkban mentünk, hogy a grósz kevésbé takarja ki a szelet a genoából. Próbálkoztunk a pillangóval is:

Egészen Vela Lukáig az öböl szájáig tudtunk vitorlákkal haladni és csak ott váltottunk motorra. 16:30-ra érkeztünk a horgonyzó helyre, nagyon kellemes öböl volt, pár hajóval:

Mivel végre időben értünk az öbölbe, így lehorgonyzás után, azonnal mindenki vízbe ugrott úszkálni. De sajnos most sem volt kellemes, mert eléggé hullámzott. Máté bírta a legjobban és többször körbeúszta a dingit, nagyon sportosra váltva :)

17:15-or dingibe szálltunk, hogy bemegyünk megnézni Vela Lukát. A dingit kikötve a kis települést jártuk végig, Gradinát, kuka után kutatva és megcsodáltuk a horgonyzó öblünket:

Utunk során láttunk még a faluban szép virágokat, olajbogyó és szőlő ültetvényt, szedtünk kevés függét és útközben mazsoláztunk belőle :)

Az autóúton haladtunk és izzadtunk. Nem is nagyon tudtuk, hogy milyen messze lehet Vela Luka. Egyetlen autós állt meg, hogy három embert el tudni vinni, de nem szakadtunk el egymástól. Km-ben nem tudta megmondani, hogy mennyi, csak 10 perc autóval :)

Ahogy a településre egy dombon ereszkedtünk le, már 7 óra körül járt az idő. Leérve a dombról, a város nagy öblre tárult elénk, ami egyből igazolta, hogy megérte a gyaloglást:

A város főtere egy szép kormányzati épületből és egy templomból állt, mármint ami a történelmi látványosságot illeti:

Tovább sétálva az öbölben, volt egy kis parkocska, ahol egy emlékműről derült ki, hogy a városka igazából művész város és az évek során sok művész megfordult és alkotott itt.

Csak lassan ránksötétedett és nem voltunk felkészülve lámpákkal, hogy még több kilométert gyalogoljunk az országúton vissza az öbölbe, ahol Ibex várt ránk horgonyon. De azért még megcsodáltuk a tengerre kimenő öblöt és a csodálat mellett mindenkinek a visszaút járt a fejében, mert erre már igen fáradtak voltunk:

Végül találtunk egy várostérképet, amit lefotóztunk és megbeszéltük, hogy nem megyünk az országúton hegyen-völgyön át, hanem a partot követjük. Nekünk Gradinába kellett eljutnunk:

Máté volt a megmentő, mert nála volt egy fejlámpa. Egész a Plitvine-i öbölig az országúton haladtunk, mert az volt a rövidebb és onnan letértünk az öbölbe, onnan kezdve a partot követtük. Bukdácsolva haladtunk, elvégre egy kis fejlámpa és 5 ember egy keskeny ösvényen haladva nem volt fényes felszereltség.

A Tudorovica öbölnél elválltunk, mert ott volt egy kis település és végre egy kisebb út, ahol normálisan lehetett haladni. Számomra kerülőnek tűnt az utat követni és a partot akartam továbbra is követni. Így elválltak útjaink, de István velem tartott, hogy ne egyedül bukdácsoljak a sötétben. Így végül nagy előnyre tettünk szert és várakozva a dinginél a többiekre, volt időnk kifújni magunkat és lábunkról lemosni a port. Már csak szerettük volna, mert épp apály volt és legalább fél métert esett a víz szintje. Lámpa nélkül nem nagyon láttunk, de azon tanakodtunk, hogy hova tegyük be a dingit, hisz olyan sekély lett a víz a part mentén. Végül óvatosan vízre engedtük, sorra beszálltunk és 10 óra volt, mire vésszaértünk Ibexre. Addigra mindenki nagyon éhes volt és gyors vacsorát szavaztunk meg, ami túróspuliszka lett.

A hosszú és fárasztó nap után, evés után már csak a pihenés volt hátra.

2012 augusztus 30 – Csütörtök

Reggel olyan fél 8 körül ébredezett a hajó legénysége, majd kényelmesen megreggeliztünk. A nap melegen sütött és az öbölben a víz tűrkízkék volt, nem hagyhattuk ki, hogy ne fürödjünk.

Miután kiúszkáltuk magunkat, Máté horgászni szeretett volna, hogy majd ő megfogja az ebédet. Sikerült is, de csak a saját deszertjét, mert egy hal akadt horogra. Amit legszívesebben szívem szerint visszadobtam volna, de hát végül is Máté tányérjában végezte.

11:44 volt, amikor horgonyt húzott Guly és elindultunk Vela Lukára, de most már nem gyalogosan szerencsére, hanem Ibexxel, hogy tankoljunk. Csoda volt az öblök sokasága, amíg elértük a várost és csak kattogtak a fényképezőgépek, mindeniket szerettük volna megörökíteni, főleg, hogy előző este ott gyalogoltunk a sötétben :)

A tankolóhelyhez közeledve izgalomban voltunk, ki volt osztva mindenkinek a szerepe, hogy kinek mit kell végrehajtania. Sajnos már állt két vitorlás ott, ami nehezítette, hogy beálljunk, de végül is nem volt gond, István ügyesen bekormányozta. Gulyval ketten ugrottunk a partra, ő hátulról, én meg előlről húztam Ibexet a parthoz. Nekem biztosítani is kellett a kötelet, hogy oda tudjam adni Istvánnak a slagot tankolásra. Addig Guly csak tartotta a hátsó kötelet.

Majd fizetés és készültünk indulásra. A parthoz állás könnyebb volt, de kiállni nem sok hely volt. Végül is mint mindig István ügyesen kikormányozta, mi majd beugrottunk és kezdhettük is a napot.

13:20-kor bontottunk vitorlát, de csak két órát tudtunk vitorlákkal haladni, aztán elfogyott a szél és a csigatempóban lefáradt a legénység.

Ahogy a szél elfogyott, kénytelenek voltunk motorra váltani. Egyre melegebb is lett. Így megálltunk egyet fürdeni, hogy lehűtsük magunkat.

Úticélunkhoz, Ublihoz, közeledve, előttünk Lastovo szigete , amely meglepően zöld volt a többi horvát szigettel összehasonlítva. Elérve a szigetet, megint csodás öblök sokasága kápráztatott el és többek között a hegy fölött épp lebukó nap is, amitől bizonyos irányba semmit nem láttunk.

Egy kicsit körbe jártuk az öblöket, régen katonai támaszpont volt és nem is lehetett a szigethez kikötni. A lemenő napsugarakban megnéztünk egy még ma is működő hajó bunkert:

Amikor kinézelődtük magunkat, akkor a horgonyzó öböl felé vettük az irányt, mert már kezdett esteledni.

19:09 volt mire lehorgonyoztunk. Még elgyönyörködtünk a szürkülödő este fényeiben. Nagyon szép volt, mert a nap még megvilágította a hegyeket, ahogy lebukott, de a hold is már fenn volt.

A telihold mindenkit elkápráztatott, ahogy a hegy vonalát követve mozgott az este folyamán. A vacsora készítés közben újra és újra kinéztünk a fedélzetre, hogy minden irányból mefigyelhessük:

Az este gyorsan elrepült, Ibex néha úgy fordult, hogy a hold még a kabinba is bevilágított :) Közös zöldségpucolás és főzés után, jött a fedélzeti szórakoztató program, film nézés. Ezzel zártuk is a napot, ki korábban, ki csak a film végén.

2012 augusztus 31 – Péntek

A megszokástól eltérően István indította a napot, de ekkor kelt Zeli és Guly is. Ők kimentek a szokásos reggeli sétára, eközben meg István úszott egyet. Letesztelte a víz hőmérsékletét és akkor én is csobbantam egyet. A víz aznap reggel tűkörsima volt, élvezetes volt a reggeli napsugarakban az úszkálás. Az idei nyaraláskor nem sűrűn fordult elő a tűkörsima víz, így ki kellett használni. Kiúsztam a horgonyzó öblünkből és kinéztem a nyilt a tengerre.

Reggeli után csónakba szálltunk, hogy körülnézzünk a parton. Előző este, amikor lehorgonyoztunk, akkor szavaztuk meg, hogy inkább fényes nappal nézzük meg Ublit. Habár a hold sugarakban is meg lehetett volna nézni, azok is elég fényesek voltak :)

Már 10 óra volt, mikor partra szálltunk és a szél is megérkezett. Délutánra erős szelet jelzett az időjárás jelentés.

Besétáltunk a parti úton Ubliba. Elhaladtunk egy hajós benzinkút mellett. Itt is tankolhattunk volna, kevesebben is voltak. Ubliban nem sok látni való akadt, egy régi templom romjain kívül igazából mást nem is találtunk.

Még egy picit sétálgattunk a házak között, de egész más látványt nyújtottak, mint a szokásos horvát kistelepülések. A házak nem voltak olyan jó állapotban, sokkal szegényebbnek és elhagyatottabbnak tűnt a településke. Ellenben mint mindenhol, itt is akadt látnivaló, a kertekben lévő gyümölcsfák és a zöldségek:

Mivel nem sok nézni való akadt, tanakodtunk hogyan tovább, volt aki szeretett volna visszatérni a hajóra és tovább hajózni, volt aki meg a maradást támogatta, mivel délutánra erős szelet jeleztek. Végül is a maradás mellett döntöttünk, így átsétáltunk Passadurba. Úton arra fele, már egyre takarosabbak voltak a házak és az útszéli virágokban gyönyörködtünk a tikkasztó hőségben.

Szedtem kaktuszgyümölcsöt, mert emlékeztem, hogy ettem már ilyet. Igaz azt Marrokóból hozták, de boltban is, piacon is láttam, így biztos voltam benne, hogy ehető és szép éretteknek tüntek. Csak hát utánna a sok hajszálvékony tüske ékesítette a kezem. Máténak mindig mindenre van felszerelése, így bicska is volt nála, amihez kis csipesz tartozott és azzal szedegettük ki a nagyját a töviseknek, de még két nap múlva is éreztem, hogy van még :)

Tűzött a nap, árnyék nemigen volt és izzadtunk, égtünk, szomjaztunk. Már nagyon szerettünk volna valahol bemenenni a vízbe, de magas partfal volt, sehol nem lehetett lejutni a tengerig. Már Passador szélén jártunk, amikor találtunk egy partszakaszt, ahol végre csobbanhattunk és lehűthettük magunkat.

A kikőtő kihaltnak tűnt a tikkasztó melegben, vitorlás is alig volt. A kis strandon családok napoztak, gyerekek játszadoztak. Nem sok látnivaló volt ott sem, de barátságosabb és kiépítettebb volt, mint Ubli.

Már éhesek, fáradtak voltunk, így visszaindultunk a hajóra. Azt latolgattuk, hátha gyorsabb lenne úszva egyenesen, mint az úton a partot követve kacskaringózni :)

Fél négy körül értünk vissza ebédre, a szakács csapat, Zeli és Guly, fejedelmi ebédet készített (rókagomba leves, babfőzelék rántott hússal). Délutánra ki-ki maga talált programot. Máté film éhségét elégítette ki, Gulyék a partra mentek ki sétálni, a lusták meg aludtak.

Ha már elmaradt a szél és az aznapi vitorlázás, akkor este egy vitorlázós filmet (The Wind) néztünk meg a teli holdfényes estében.

2012 szeptember 1 – Szombat

Mivel egy napot kihagytunk, ezért korai kelés mellett döntöttünk, hogy behozzuk a lemaradást. István 5:45- re állította be az ébresztőt. Sötét felhők gomoloyogtak elő a hegyek mögül.

Egy órát figyeltük, hogy merre és hogyan mozognak a felhők. Pontosan abból az irányból jöttek, amerre nekünk is haladni kellett volna. Mivel ellenkező irányba viszonylag tiszta volt az ég és ki az öblök sokaságából épp arra kellett haladnunk az elején, így az indulás mellett döntöttünk.

Útközben láttunk egy kicsi vitorlást egy hajós bunkerhez behúzodva. Már előző nap is láttuk a vitorlást, egy öregebb pasi volt rajta egyedül. Éjszakára jó menedéket talált a hajójának. :)

Ahogy a szigetet kerültük, úgy tűnt az esőfelhők a sziget felett tornyosulnak és minket talán így elkerül az eső.

Nem haladtunk valami gyorsan, mert hullámzott. Ellenben nem is bántuk, mert nagyon szép a sziget a sok öböllel és a zöld hegyekkel. Még egy várat is láttunk a hegy tetején.

Az útikönyv egy szép homokos partról mesélt, amit úgy döntöttünk, hogy megkeresünk. Ellenben a Lastovo melletti szigetecske a homokos part felől oly sekély volt, hogy inkább másik oldalról közelítettük meg. Ekkor már 10 óra volt és a part mellett igen hullámzott. Így István nem merte Ibexet ott hagyni, hogy ha esetleg nem fogott jól a horgony, akkor nekicsapja a hullám a hajót a partnak. Hogy ne maradjon egyedül, szolidaritásból vele maradtam és a többiek a dingibe szálltak. Azaz István vitte őket ki a partra. Amikor Guly el akarta lökni a dingit a partról, visszacsúszott és a szikla csúnyán felsebezte a lábszárát, ami erőssen vérzett. De ezzel még nem volt vége a bajnak. István ahogy visszaért a dingivel Ibexhez, nem akasztotta jól ki a kötelet, ő pedig kiszállt. Így egyszer csak látja, hogy a dingit viszi a hullám a sziklák fele. Gyorsan vízbe ugrott és úszott utánna, de már csak a szikláknál érte utol.

Míg a többiek távol voltak, ki- és letakarítottuk a hajót. Majd várakozás közben még fürdésre is maradt idő. Nem lehetett kényelmesen úszni, mert eléggé hullámzott.

Gulyék eközben az erdőn keresztül, árkon-bokron haladva tartottak a homokos part fele. A part ki volt alakítva picknickezésre és az öbölben a víz nagyon sekély volt, csodás színe volt a víznek.

Már délre járt mire visszaértek és így gyorsan megebédeltünk indulás előtt és már 1 volt mikor továbbindultunk Mljet irányába. Ahogy kiértünk a nyílt tengerre, a hullámok olyan 2 méteresek voltak és a kis hajó ide-oda billeget, a motor meg küzdött, alig haladtunk. Ráadásul Mljet irányába haladva a hullámokat szemből kaptuk és nem volt egy kellemes érzés.

Végül is az a döntés született, hogy irányt váltunk és Korculara megyünk, így oldalból kaptuk a hullámokat és rövidebb is volt a táv a célig. Ahogy Korcula sziget takarásába értünk már szürkülődött és végre a hullámok sem voltak már olyan barátságtalanok, volt aki fellélegzett, volt aki a kimerültségtől álomba szenderedett.

A borult égbolt rásegített a szürkületre. A hajó forgalom is hirtelen megnőtt, jobban kellett figyelni. Ugyanakkor kapkodtuk a fejünket, hogy szebbnél szebb hajók horgonyoztak.

Már este 6 volt mikor a város melletti öbölbe megérkeztünk. Első dolgunk a vacsora volt és mentünk volna ki a partra várost nézni, de elkezdett esni az eső. Így csak azután tudtunk dingibe ülni, de hol is hagyjuk azt. A sötétben nem igen láttuk a lehetőségeket. Így ahol elsőre megálltunk magán tulajdonban lévő part szakasz volt, de végül is a néni megengedte, hogy ott hagyjuk a csónakot és abban is segített hogyan tudunk kijutni az útra. Első utunk az ACI-marinába vezetett és kiáztattuk magunkat a forró zuhany alatt. Még sétálgattunk kicsit a városban, hogy legyen meg az első benyomás, aztán irány vissza a hajóra.

2012 szeptember 2 – Vasárnap

Zeli és Guly indították a napot fél 8-kor, kimentek a partra megvenni a friss kenyeret a reggelihez. Mivel tovább tartott a vártnál, így addig a többiek müzlit reggeliztek és készen álltak a városnézésre, hogy amikor a dingi visszaér indulhassunk a partra. A nap terve egy gyors városnézés volt, majd tovább menni az előző napi úti célunkra, Mljet szigetére. Így nem volt vesztegetni való idő, sietni kellett. Korcula nagyon tetszett mindnyájunknak:

Vasárnap lévén a templomokat csak szerencsével tudtunk megnézni, mert épp szertartás volt, ahova nem illik bemenni túristáskodni.

Közben a nap is egyre magasabbra kúszott az égen és a hőséget fagyival enyhítették többen is a kis sikátorokban sétálgatva és árnyékba meghúzódva:

Az óváros minden sikátorát bejártuk és a Marco Polo ajándék boltok szintén a látványosság része voltak. Velence is és Korcula is a szülöttjének vallja Marco Polo-t.

12-kor volt a városnézés vége, akkor futottunk mind össze és indultunk gyors ütemben vissza a hajóra. Mivel el voltunk maradva a tervezett útvonalhoz képest és az időjárás sem fog kedvezni az előrejelzések szerint, így egy sportosabb vitorlázásra kellett váltani. Ebből kifolyólag az a döntés született, hogy Zeli és Guly kiszáll, ők majd komppal megpróbálnak visszajutni az autóhoz, hogy a szárazföldön túrázzanak és majd egyeztetünk menet közben, hogy hol futunk újra össze. Ez alatt a legénység többi tagja teljesíti a kijelölt útvonalat. A végső cél Mljet volt és onnan fordulás vissza, Zadar irányába. Visszaérve mind a vitorlásra, Gulyékat Máté kivitte a dingivel csomagostól a partra, sietniük kellett, mert 1-kor indult a komp Hvarba. Mi motorral indultunk ki az öbölből, Máté kormányzása alatt:

Még integettünk a komp felé, Máté vélni látta Gulyékat :)

Ők természetesen jól láttak minket, miközben mi távcsőcsel néztük őket és próbáltunk kórusban kiabállni.

Ahogy kiértünk a nyílt tengerre az előző napi hullámzásnak nyoma sem volt, ez igen csak pozitív meglepetés volt, mert a vártnál jobban tudtunk haladni. Sőt 2-kor vitorlát is bonthattunk és majdnem másfél órát tudtunk vitorlázni, amikor elült a szél újra. Este 6 körül értük el Mljet szigetét, mesés volt a táj, az öblök sokasága, amely mellett vezetett az utunk Polace település felé.

A legszebb öblök már sajnos foglaltak voltak, de nem bántuk, mert Polaceben akartunk lehorgonyozni.

Ahogy megérkeztünk Polacebe az öbölbe, már viszonylag sok hajó állt bólyán vagy horgonyoztak. Gyorsan megérdeklődtem az árakat és a horgonyzást választottuk, ami ingyenes volt. A bólyáért sem kellett fizetni, csak amelyik étteremhez tartozik a bólya, ott kellett vacsorázni. (a szerk. megjegyzése: Mivel nekünk volt saját szakácsnőnk, ezért a horgonyzást választottuk. :) )

Úgy döntöttünk, hogy sötétedés előtt, még gyorsan kimegyünk a partra, hisz nincs sok látnivaló, de fontos megtudni, hogy mikor indul a busz a nemzeti parkba, hogy eljussunk a kolostorhoz. Polace egyetlen látványossága egy várrom volt:

Végigsétáltunk a településen, többnyire kényszerből, mert nem volt semmi látványosság, de a település végén volt a szemét konténer és a szemetet el kellett dobnunk a hajóról.

Este 8 volt mikor visszaértünk a hajóra. Vacsorát készítettünk, mivel már csak hárman voltunk, így mindenkinek jutott valami feladat. Vacsora után körül ültük a térképet és megterveztük a hátralevő napokat és az útvonalat. Mivel csúszásban voltunk, így muszáj volt az újratervezés. A szokásos időjárás előrejelzést letöltöttük és még lefekvés előtt gyönyörködtünk a teliholdban:

2012 szeptember 3 – Hétfő

A napnak korán kellett indulnia, így nem bíztuk az ébredést a véletlenre, 6:45-or szólt az ébresztő. Kelni kellett, hogy elérjük az első transzfert a csónak kikötőhöz, ami 8:50-or volt. Gyorsan reggeliztünk, már akinek ment gyorsan, mert Máté még félig aludt a kenyérrel a kezében :) Majd dingibe ültünk, Máté kievezett a partra és rohantunk a várromhoz jegyet venni a Nemzeti Parkba. A minibusz, amely tele volt és mindenki nem is fért fel (mi is még jegy nélkül ültünk fel Mátéval, amíg István jegyet váltott), pár perc alatt átvitt a tó partjára. Ahol a hajó indulásáig volt idő a térképet tanulmányozni a nemzeti parkról és az élővilágról is egy jó összeállítás volt.

Röviddel 9 után meg is érkezett a motoros hajó, ami elvitt a kis szigetre a kolostorhoz.

A szigeten úgy döntöttünk, hogy a következő hajóval mennénk is vissza, mert sürgetett az idő. Így röpke fél óra alatt kellett végigsétálnunk, de ennyi idő is elég volt, hogy megcsodáljuk.

Óriási agávék voltak a szigeten, sajnos már elvirágoztak, így csak az égig nyúló száraz virágot vagy a már kidőlt virágokat láttuk:

A parton sétáltunk vissza a csónak kikötőhöz, ahol a rákocskák élvezték a napsütést és pihentek a langyos vízben:

A hajóból most a kis tó partján szálltunk ki, hogy majd egy sétával összekötve megyünk vissza a nagy tó partjára, hogy minél többet láthassunk a nemzeti parkból. A tóparton sétálva már igen csak melegünk volt.

Igy vágyakozva néztük és mivel azt olvastam, hogy a tó vize nem annyira sós és állítólag melegebb is, mint a tenger, Mátéval leellenőriztük. Máté ment be elsőnek a vízbe és csípte valami a lábát, így átrohantam a sekély részen. A szokásos versenyúszás után kirohantunk a vízből. Erre már egyre többen jöttek be a vízbe és mindenki kapkodta a lábát, a merészebbek lemerültek és próbálták megfejteni mi csíp.

Almát és műzli szeletet magunkba tömve gyűjtöttünk erőt és indultunk vissza a tó partján előbb a nagy tó hajóállomásához. Mivel túl sokat kellett volna várni a buszra, így visszagyalogoltunk Polacebe át a hegyen. A déli napsütésben jó izzasztó túra volt :)

Már 12:30 volt mire visszaértünk a hajóra, ahol gyorsan rendbe hoztuk a hajót, megebédeltünk – és ha már rákocskákat láttunk, akkor ebédre egy tasakos rákleves került tálalásra :)

Végül 13:45-kor indultunk el vissza Korculára. Fél óra alatt kiértünk az öbölből és volt szelünk, így vitorlát bontottunk. Nagyon jó napunk volt, egész 5-ig tudtunk vitorlákkal haladni a Peljesac félszigetig, élvezni a napsütést és a csendet a nyílt vízen. Mivel D-K félszél volt, így a félszigetnek tartottunk, hogy kihasználjuk a szelet. Majd a félsziget közelébe érve motorra váltottunk és este 7:20-kor horgonyoztunk le ugyanabban az öbölben, mint ahonnan előző nap elindultunk.

Hosszú volt a nap, így nem is mentünk ki a partra, hanem megvacsoráztunk (krumplipaprikást) és elindult a házimozi, az Avatar volt műsoron.

2012 szeptember 4 – Kedd

István kapitány, vállalta a korai kelést, hogy friss kenyeret vásárol a reggelihez. 7-kor szólt neki az ébresztő. Fél órával később keltem és kihasználtam a csendet, még párás volt a fedélzet, így lemostam azt. Ahogy a dingi visszaérkezett, azt is kimostam, már ráfért egy alapos takarítás a 10 napos használat után. Végül Máté fél 9-kor ébredt és reggelihez ülhettünk, mert a friss kenyér illata már igen csalogatott az asztalhoz.

9:50-kor húztunk horgonyt és irány Scedro szigete. Úgy emlékeztem, hogy ott van egy páratlan szépségű öböl, ahol a víz csodás kék, de sajnos nem voltam biztos benne, mivel egyikünk sem volt még ott és útba esett, ezért lett Scedro a következő úticél.

Még egy utolsó visszapillantás az öbölre, ahol két éjszakát is eltöltöttünk és a gyönyörű Korcula városkára.

Fél órával később annyira erősödött a szél, hogy orrvitorlát bontottunk és így haladtunk három órán keresztül. Akkor hirtelen elfogyott a szél és motorra kellett váltanunk.

Scedro szigetét még a délután magaslatába értük el, de nem tudtam melyik lenne az a csodás öböl, így elkezdtük sorra bejárni. 16:22-or néztük meg az első kis öblöt a sziget északi partján, de az annyira tele volt, hogy nem találtunk horgonyzó helyet. Majd tovább haladtunk a nagy öbölhöz és annak az elején egy kisebb öböl ágában horgonyoztunk le 16:46-kor. Csak ekkor került sor az ebédre és jöhetett a lazítás, pihenés. Kihasználtuk az utolsó napsugarakat, úsztunk, búvárkodtunk, de nem volt igazán látványos a part és semmi különös halat sem láttunk a vízben.

Istvánnak eszébe jutott, hogy a lányai láttak egy főző showban tengeri uborkát enni, így kesztyűt húzott, lemerült és felhozott párat, hogy itt az alkalom és próbáljuk ki. Nem volt bizalomgerjesztő a látvány, de Máté annyira belelkesedett, legalábbis a gyűjtés felébe, hogy ő is hozott fel párat. István vállalta a tisztítását, nekem jutott az elkészítés. Szerintem olyan volt, mint a pacal, habár pacalt még az életben nem fogtam a kezemben. Karikákra vágtam és forró olajban kisütöttük. Szerintem előbb meg kellett volna főzni, hogy megpuhuljon, na de majd következőkor :) Így elég rágós volt, de azért mind megkóstoltuk, az ízével nem volt gond. :)

Este dingibe ültünk, hogy megnézzük a nagy öblöt, tele volt horgonyzó hajóval, de más látványosság nem volt. Kis csónakkal jártak a helyiek hajótól hajóig és vették fel a rendelést, hogy ki kér másnap friss kenyeret, esetleg tejet. Végül is nem mentünk ki a partra, hanem visszafordultunk és Máté óhajára, megint házimozizás volt az esti program. Olyan hosszú filmet választott Máté, hogy fél 12 volt, mire zártuk a napot.

2012 szeptember 5 – Szerda

Mivel későn feküdtünk előző este, így nem siettük el a felkelést sem, csak fél 8-or keltünk és még Máté is felkelt fél órával később. A nap lassan indult, a szokásos készülődés elhúzódott és csak 10-kor tudtunk indulni ki a partra. Igaz, hogy már elfogyott a flakonos főzővíz és azzal is ment az idő, hogy a zuhanytartályból húzzunk át flakonba.

A parton áttúráztunk a kicsi öbölbe, ahol előző nap annyira zsúfolt volt, hogy nem tudtunk lehorgonyozni. Amiért érdemes volt átmenni az egy templom rom volt.

A rom mellett tovább vezetett az út, így újra felkapaszkodtunk a hegyre, de nem tudtuk igazából merre tartunk és van-e értelme folytatni az utat. Aztán az elgyötört arcok végül is arra késztettek, hogy megforduljunk és irány vissza Ibexre.

11-kor már húztuk is a horgonyt és irány Hvar. Nem volt szelünk, így motorral haladtunk egészen amíg beértünk a hvari csatornába, Hvar és Pakleni szigetek közé. Végre leállíthattuk a motort és vitorlát bontottunk.

Sajnos nem tartott sokáig, mert elhagyva a csatornát érdekességképpen megint nem volt szél és Milnáig motorozni kényszerültünk.

Este 7 volt mire odaérkeztünk.

A lemenő nap gyönyörű vörösre festette az égboltot. Brac szigete kitakarta a naplementét, de az égboltban is volt bőven gyönyörködési lehetőség.

Szép kis öbölbe sikerült lehorgonyozni. Igaz csak rövid pillantást vetettünk rá, aztán vacsorakészítés, mert kimaradt az ebéd, így nagyon éhesek voltunk. Kétfogásos vacsora is volt (leves és finom tejbegríz). Az időjárás változott és hullámozni kezdett, így annyira ringott a hajó, hogy nem sokat tudtunk bent csinálni. Megterveztük a másnapi útvonalat, egyeztettünk Gulyékkal hol találkozzunk és 10-kor már zártuk is napot.

2012 szeptember 6 – Csütörtök

Hosszú út állt előttünk és még Milnát is szerettük volna megnézni, habár elég messze horgonyoztunk a kikötőtől. Így korábban kellett kelni a szokásosnál és 7-kor már indultak is az előkészítések: hajó- és csónaklemosás, reggeli készítés. 8-kor már asztalnál ültünk, reggeliztünk és sikerült 9-kor dingibe szállni és elindulni. Úgy döntöttünk, hogy a dingivel beevezünk a városig, ahelyett, hogy az úton gyalogoljunk. Nagy távolságot kellett evezni és verseny lett kiírva. Milna felé István evezett és stoppereztük a teljesítményét, mivel sietni kellett. 19 perc 40 másodperc alatt sikerült neki megtennie a távot. Még hátra volt a vissza út, amit Máté húz le versenybe. Vajon ki nyeri meg? :)

Útközben egy helyi motoros csónakos felajánlotta, hogy bevontat bennünket a városig, de a verseny miatt köszönettel visszautasítottuk az ajánlatot.

A városba egy dombon át haladtunk, csak az irányt tudtuk, de nem a pontos utat. Így elsőre az utunk egy halfeldolgozó üzembe vezetett, ahonnan gyorsan szaladtunk is el, mert a szagok nem voltak csábítóak. Aztán végre rátaláltunk a helyes útra és a kisvároska elénk tárta szépségét.

A parton haladva egy autóból friss halat árultak. Valószínűleg az éjjeli fogás lehetett. Gondolkodtunk is, hogy vegyünk, de túl nagyok voltak.

Ha már város nézés, akkor nem hagytuk ki a Pekarnicát sem és mindenki kedvére magába tömött valami pékárut, hogy legyen elég energiánk visszafele Ibexre. Mert hát jött a verseny második szakasza, legalábbis Máténak.

Stopper indul, evezők csattanak a vízbe, az órát folyamatosan figyelem. Nehezített pálya, hogy egy búvárt egy csónak vontat kötélen, de sikerül túl jutnunk rajta. Már-már úgy nézett ki, hogy ezzel az akadállyal nincs esély a nyerésre, de végül is 18 perc és 44 másodperc alatt evezett vissza Ibexre.

Leizzadva, kifáradva, de győztesen :) Hát persze, hogy ezek után kellett egyet úszni és ha már verseny evezésben, akkor verseny az úszásban is. De csak távot kellett teljesíteni, az is nehezen ment a fáradt evezősöknek.

12:20-kor húztunk horgonyt és irány Rogoznica felé, találkozni Gulyékkal. Volt szél, hamarosan vitorlát húztunk.

De a szél nem volt állandó vendég, hol volt, hol nem volt, mint a mesében. Próbáltunk játszani, hogy eltávolodjunk a szigetektől hátha több a szél, de igazából a viharba sem akartunk belemenni, ami a másik oldalunkon látszott egy pár mérfölddel távolabb.

Végül is fél 4-kor kénytelenek voltunk lehúzni a vitorlákat és motorra váltani. Eközben már esett az eső rendesen. Így haladtunk háromnegyed órát és vállaltam a bőrig ázás szerepét, mivel csak esőkabátom volt. Máté a kabinban játszott szolgálatost, hogy ne ázzon meg. István pedig beöltözött vízállóba, így őt nem nagyon hatotta meg a hideg eső.

Szerencsére nem esett sokáig és újra vitorlát bonthattunk, de sajnos a szélirány nem volt megfelelő (szemből fújt) és cikk-cakkban tudtunk csak haladni. Hát inkább így, mint motorral :) Szívesen álltam kinn és amikor kellett Mátéval takkoltunk.

Este 8-ig haladtunk vitorlákkal, de ránk sötétedett és a kapitányi döntés az volt, hogy motorra váltunk, hogy gyorsabban haladjunk. Így a megbeszélt öbölig a sötétben gps-es navigációval haladtunk. A sok kis halászcsónak a part közelében többnyire nem volt kivilágítva, nagyon kellett figyelni. Amikor egy ilyen csónak közelébe kerültünk, akkor gyorsan elkezdtek villogni. Nagyon nehéz őket időben észrevenni. Fárasztó volt a szemnek és már kellően át is voltam fagyva.

Még fél órába telt, mire beértünk az öbölbe és találtunk egy olyan helyet, ahol lehorgonyozzunk. Máté azonnal ugrott dingibe és evezett ki a partra, hogy találkozhasson Gulyékkal, hisz mi már 4 napja úton voltunk nélkülük.

A viszontlátást egy nagy közös vacsorával ünnepeltük meg és élménybeszámolóval telt az este.

Gulyék ránk várakozva találgatták, hogy vajon melyik öbölbe horgonyzunk majd le és épp azt fotózták le, ahova a sötétben horgonyt dobtunk :)

2012 szeptember 7 – Péntek

Hosszú út állt mindnyájunk előtt, Istvánnak és nekem 2 nap alatt vissza kellett vinnünk a hajót Zadarig, Gulyék meg Budapestre utaztak vissza. Így már 7-kor keltünk és reggelizés után Gulyék csomagoltak, kipakoltak a hajóról. Még egy utolsó közös úszkálás, aztán a csomagokat a dingivel kivittük a partra és bepakoltak az autóba. Könnyes szemmel és fájó szívvel elbúcsúztunk egymástól.

Fél 12 volt mikor István felhúzta a horgonyt és motorral indultunk útnak. Ahogy az öbölből kifele haladtunk ígéretesnek tűnt az időjárás, mert a nyílt tengeren a vitorlásoknak mind fenn volt a vitorlájuk.

Fél óra alatt értünk ki az öbölből és mi is vitorlát bontottunk. Sajnos most is szembe szelünk volt, így cikk-cakkban haladatunk fél háromig. Az első órában nagyon jól haladtunk teljes vitorlázattal.

De erősödött a szél és reffelnünk kellett. Jó tempóban tudtunk haladni a cikk-cakk ellenére. Csak hogy a szél tovább erősödött és már a második reff után egyre nehezebb volt a hajót fordítani. Időközbe a szél 30-35 csomóra erősödött és a hullámok is megnőttek, 2 méteresek voltak. Takk váltásnál a kezem vízbe ért, ahogy húztam a vitorla kötelet :) A következő takknál feladni kényszerültünk, mert nem tudtuk az erős szélben megfordítani a hajót, így behúztuk a vitorlákat. Csak hát az sem volt abban az időben egy egyszerű feladat, 15 percbe telt. Ilyen még sosem volt :)

15:45 volt, amikor motorra váltottunk, széllel és hullámmal szemben, szinte semmit nem haladtunk. A hullámok fröcsköltek, rendszeresen zuhanyoztam. Hogy ne fagyjak szét megint, mint előző nap, István ideadta a vízhatlan nadrágját és vállaltam, hogy egyedül viszem a hajót, így ő a kabinban az irányt és a sebességet figyelte elszomorodva, mert csiga tempóban haladtunk.

Ibex alig bukdácsolt 1-2 csomóval, de már a 2 csomónak is örültem. Végeláthatatlannak tűnt az út mire olyan öbölhöz érünk, amely csendes és lehorgonyozhatunk. Tijat szigetét néztük ki, ott volt térkép szerint egy nagyobb öböl, amely védett kellett legyen a széltől és hullámzástól.

Este 7 volt mire elértük az öblöt, már szürkülödött, fáradt volt az egész testem a szembe hullámokon való bukdácsolásban. A szemüvegem só lepte, alig láttam valamit.

Annyira fáradt voltam, hogy az éhséget sem éreztem, pedig egész nap nem lehetett útközben főzni, így az ebéd is kimaradt. Igazán megérdemeltük a vacsorát és az legalább adott egy kis energiát, de utána gyorsan zártuk a napot és pihenni tértünk. Aznap este nem kellett már házimozi, hogy elálmosodjunk, ringatott eleget Ibex napközben :)

2012 szeptember 8 – Szombat

Mivel előző nap nem haladtunk eleget, így korán kellett indítani a napot. Már fél 7-kor keltünk, gyorsan reggeliztünk, mindent elpakoltunk és 1 óra múlva már húztuk is a horgonyt.

Rövid idő alatt kiértünk az öbölből és vitorlát bonthattunk, kellemes szél volt, olyan 10-15 csomóval fújt. Megérdemeltük az előző nap miatt. :) Voltak 20-25-s befújások, ami csak segített, hogy jól haladjunk. Igazán szépen száguldott Ibex, csúcs sebességeket döntött, mert néha 5,7 csomóval is szelte a vizet.

Útközben láttunk egy viszonylag kis hajót, ahogy vontatott. Ilyen közelről még nem láttam ilyet.

Dél volt mikor elfogyott a szél és kénytelenek voltunk motorra váltani. De ha már így alakult és addig nagyon jól haladtunk, akkor beiktattunk egy ebédszünetet és Vrgada szigetén megálltunk egy öbölben, ami épp utunkba esett. Ebédre csicseriborsó készült és amíg az főtt, addig lehetett úszkálni a déli napsütésben. A víz viszonylag hideg volt, de a kabinban a főzéstől izzadva jól esett a lehűlés. Kevesen fürödtek az öbölben, a többség napozott a decken.

Már délután 2 volt, amikor újra horgonyt húztunk és továbbindultunk. Ahogy elhagytuk az öblöt meg is jött a szél és vitorlát tudtunk húzni. Ellenben nem sokáig tudtuk élvezni a szél kedvező irányát, mert a Pasman szigetet elérve megint szembe szelünk volt és újra cikk-cakkozni kényszerültünk, ráadásul ekkor már a szél 20-25 csomóval fújt. Másfél óra után is az volt érzésem, hogy semmit nem haladunk és már benne jártunk a délutánba. (a szerk. megjegyzése: pedig haladtunk, csak nem sokat :) )Kezdtem aggódni hogyan érem el másnap a repülőt, mert hát Zadarig még van pár mérföld.

Végül is háromnegyed ötkor Biograd magasságában behúztuk a vitorlákat és motorra váltottunk. így meg szembe hullámokkal bukdácsolt Ibex újra. Ez a sebesség is kétségbeejtő volt. Már a 2 csomónak is igen örültem. Újra vállaltam a kinti szolgálatot, mert elképzelni sem tudtam, hogy a fáradtság ellenére, ebben a hullámzásba a kabinban ücsörögjek, akkor már a decken sokkal kellemesebb. Mérlegeltük, hogy álljunk meg valahol, horgonyozzunk le és majd hajnalban tovább indulunk. Nekem nem nagyon tetszett az ötlet, mindenképp szerettem volna eljutni Zadarig, hogy másnap délben elérjem a gépet. Végül is úgy adódott, hogy hiába néztünk meg pár öblöt, nem igen voltak a hullámzástól védettek és egy átringatott éjszakára nem vágytunk.

Így irány tovább Zadar. Ránk sötétedett és elég nagy volt a hajó forgalom, figyelni kellett és a parti fények igen zavartak. Most már mindketten kinn voltunk a decken.

Véget ért az idei vitorlázás! Fáradt voltam, de megérte a fáradtságot és mentem volna tovább, nem esett jól visszatérni a civilizációba, hallani a város zaját. Éjszaka ráadásul egy egész szúnyog hadsereg támadt a kabinomra. Ha teljesen bebújtam a hálózsákba, hogy ne legyek szúnyog lakoma, akkor melegem volt. Így reggelre sokkal meggyötörtebben ébredtem és fáradtabb voltam, mint este.

Reggel összecsomagoltam, rendben hagytam magam mögött a hajót, majd kimentünk a partra a marinába zuhanyozni. Ahogy visszaértünk Ibexre, már is vettem a csomagomat és irány a reptér.

Jó volt, szép volt és sokat tanultunk mindnyájan újra. Ez az év volt a legsportosabb vitorlázás szempontjából, de egyáltalán nem bántuk. Tovább mozgatta bennünk a szenvedélyt a vitorlázás terén, hogy újra menjünk, vitorlát bontsunk és szelje a hajó a tengert :)

Neptun legyen velünk!