Nyaralás a lányaimmal

Nyaralás a lányaimmal 2012.07.30. - 08.07.

Útvonalunk. 80 tengeri mérföld. Harmadik nap 9 tmf, negyedik nap 25 tmf, hatodik nap 11 tmf, nyolcadik nap 35 tmf hajóztunk.

Nóri írása:

2012 július 30 – Hétfő

Indulás Horvátországba, viszonylag későn (9 órakor), kicsit izgultam is, hogy elérjük-e a kompot, mivel nem autópályán mentünk. Jó idő volt ránk, és szép utakat láttunk. Végül 1 órával a komp indulása előtt már a kikötőben álltunk, tegyük hozzá, hogy egy szakaszon, mondjuk véletlen, de mégiscsak autópályán mentünk. Ezt a fölös időt kihasználtuk, és megnéztük Zadarban a tengeri orgonát. Nagyon jó volt, hullámzott a víz, így szépen zenélt, csak a turisták tömege kicsit rontott a hallhatóságon.

Aztán útközben vetettünk még egy pillantást a kapitányságra, ahol a hajós vizsgát tettük, és elindultunk vissza a komphoz.

A kompon megnéztük a naplementét, és 1 és negyed óra elteltével már Brbinjben is voltunk.

Most újdonságként autóval mentünk át a szigetre, ami mindenkinek nagyon tetszett, elmaradt a nehéz csomagok cipelése, a parkolóhely keresgélés (habár az már nem okoz nagy gondot), és a kompon a csomagok pakolászása. Az is jó volt, hogy Dugi Otokon nem kellett a busszal utaznunk, és a hajóba is közelebbről hordhattuk be a csomagokat. Egyszóval klassz és sokkal könnyebb volt.

2012 július 31 – Kedd

Kedden reggel elmentünk Bozavára a kikötői kapitányságra, de most nem gyalog kellett megtennünk azt a 7 km-t, hanem kényelmesen, pár perc alatt autóval, ami lustán hangzik, de aki 40 fokban megjárta már azt az emelkedőkkel tarkított utat, az tudja, hogy nem a lustaság beszél belőlem. :) Azért a városban sétáltunk egy keveset. Ezután elindultunk felfedezni a sziget többi részét.

Útközben láttunk egy területet, ahol égett az erdő, és két repülőgéppel oltották. A repülők az út felett szállva oltották és szemből a tengerből szedték a vizet. Megálltunk „katasztrófa turistáskodni”. Nagyon érdekes volt ilyen közelről látni a gépeket. Szerencsére hamar eloltották.

És itt van a katasztrófaturisták tömegének a fele is. A többiek meglógtak mielőtt lefotózhattam volna őket.

Ezután folytattuk utunkat a nemzeti parkba. Egyik évben már megnéztük a sóstavat, végigmásztunk a tenger fölé magasodó hosszú sziklán, és megcsodáltuk az úgynevezett „szép helyet”, vagyis a kövekből épített sziklaszobrokat. Most a másik oldalról, a távolból láttuk ezt. Gyönyörű kilátás tárult elénk a magaslatokról.

Végre találtunk egy olyan helyet, ahol lehet közös képet készíteni és a háttér sem utolsó. Itt eltöltöttünk néhány percet, mire sikeredett összehozni egy-két jó képet, mert a fényképezőgépnek találtunk jó helyet, de amilyen terepen le kellett rohanni 10 másodperc alatt, hogy az időzítő lejárta előtt odaérjek a helyemre… szóval körülményes volt, de sikerült. :)

Fárasztó nap volt, főleg a tikkasztó meleg miatt, de a látvány nagyon megérte.

2012 augusztus 01 – Szerda

Szerdán futottunk ki először a kikötőből, utunk Ist szigetének Ist város melletti öblébe vezetett.

A templomhoz vezető utunkat az öböl túl oldalán, a templom heggyel szembeni parti sziklákon kezdtük, mert Ibex ebben az oldalban horgonyzott és a nagyobb hullámok miatt nem eveztünk át a túloldalra Selvával. Nem is volt baj, mert a várost így jobban meg tudtuk nézni a távolból közeledve. Selvát kitettük a partra és elindultunk, itt még mindenki lelkes és fitt volt. :)

Miután végiggyalogoltunk a sziklás parton, bejutottunk a városba. Ott elindultunk felfelé. Apa már járt fent a templomnál, így tudta merre kell menni, illetve elég magabiztosan mutatta az utat, de végül miután egyre távolabb kerültünk a templomtól elbizonytalanodott. Megkérdeztünk egy olasz bácsit, hogy mégis hogy lehet feljutni a hegyre, ő félig olaszul félig angolul útbaigazított minket. Utána még egy horvát bácsitól is érdeklődtünk, aki elkezdett felrohanni velünk az emelkedőn, és elvezetett minket a hegy lábához. Aztán mi elindultunk felfelé, de nem sokkal később robogott utánunk a bácsi, le is hagyott minket, majd le is körözött, mert nemsoká jött visszafelé is. Biztos ez az esti „sétája”, mindenesetre elég edzett volt.

Ahogy haladtunk felfelé a kilátás egyre szebb volt, ráláttunk az öbölre, a városra, a partra, ahonnan jöttünk. Az út viszont, már-már nevetségesen meredek volt. Igazi egyenes kapaszkodók kavicsokkal. Nem a legkényelmesebb, főleg nem ilyen hőségben.

Már ment le a Nap, ezért sürgetve voltunk, hogy ne a sötétben botorkáljunk, meg persze, hogy még lássunk valamit a kilátásból is, ha felérünk, mert főleg azért másztunk fel a templomhoz.

Nagyon érdekes volt, és szép, hogy a templom egyik oldalán a Nap ment le, a másikon pedig a Hold kelt fel. Így a templomon körbe-körbe rohangászva fényképeztünk, és bámészkodtunk, gyönyörködtünk. Nagyon megérte felmászni, de ilyenkor még várt ránk az út lefelé is. Bár a látvány miatt erre akkor még senki nem gondolt. :) Néhány fénykép minden oldalról.

És a hosszas nézelődés után elindultunk visszafelé. Lefelé sem volt könnyű, mert a meredek hegyoldalban gurultak a kövek alattunk, de sokkal jobb volt, hogy hűvösebb lett az idő, ezért könnyen leszaladtunk. Közben találkoztunk néhány denevérrel is.

Ránk esteledett, de a Hold fényénél lehetett látni mindent, kivéve a szúrós növényeket, de arra ott volt a fejlámpa.

2012 augusztus 02 – Csütörtök

Indulás Mali Losinj felé. Ez nálunk már bevett úticél ezek szerint, mert már 3-jára jártunk ott, de szeretjük. :) Útközben még megálltunk egy öbölben úszkálni, meg körülnézni.

Az öbölben rengeteg piros állatka volt a köveken (mi csak így hívjuk őket), meg szuper lyukas kövek, na meg tengeri uborkák. Amúgy semmi bajom a tengeri uborkákkal, de… most a napokban elmeséltem, hogy láttam egy műsorban, hogy meg lehet sütni és meg lehet enni a tengeri uborkát. Én csak érdekességképpen meséltem, nem gondoltam, hogy ez lesz belőle. Szóval megkezdődött az uborka vadászat, na most egy szegény uborkán nincs nagyon mit vadászni, így nagyobb üldözés nélkül a vödörben találta magát. Fura egy állat, legalább megnézegettük egy kicsit közelebbről, bár körülbelül így fest a tengerfenékről is. Végül a közrehatásomnak köszönhetően megmenekült…

Az volt a terv, hogy néhány órát töltünk itt az öbölben, és 6-kor átmegyünk Mali Losinjnál a kiforduló híd alatt. Ez majdnem megdőlt, mert nagyon jól éreztük magunkat, de végül mégis az indulás mellett döntöttünk, mert másnapra biciklitúrát terveztünk, és jobbnak láttuk, ha másnap reggel már a kerékpár kölcsönzőnél kezdhetünk, és nem kell utazással töltenünk a nap elejét. Így elindultunk Losinj felé. Oda is értünk már 5-re, így egy órát várakoznunk kellett, de nem unatkoztunk. Apa vissza akart önteni egy vödör tengervizet a tengerbe, a vödör füle a kezében maradt, a vödör meg repült, és elkezdett süllyedni, így nem volt más hátra, mint ugrani. :) Mi jót nevettünk rajta.

Az izgalmak után közeledett a 6 óra, ekkorra már összegyűltünk a bejáratnál elég sokan. Beálltunk a sorba, szemből nem sokan jöttek ki, így hamar sorra kerültünk.

Mi egyből indultunk a megszokott helyünkre a disco hajó mellé, illetve most már a helye mellé, mivel elszállították. Meglepve tapasztaltuk, hogy sok ember megkedvelte azt a helyet, így nehezebb volt, és nem is oda, hanem a kis „stranddal” szemben a disco hajó molójának másik oldalára sikerült lehorgonyoznunk. Megvolt a helyünk, örültünk, ettünk, és mentünk fürdeni, meg a hőnszeretett Lidlbe csevapcsicsát venni.

Ahogy haladunk a város felé az út mentén vannak beton padok, amik össze vannak graffitizve, ezek a kedvenceim, és most vannak újak is. Muszáj volt megint fotózkodni legalább eggyel. :) Bár be kell vallani a tavalyi fotó/pad jobb.

Az osori plakát előtt büszkén. :) Az osori hegymászás miatt állítottam oda, gondolom majd a történet is felkerül a honlapra előbb-utóbb.

A kikötőbe már sötétben érkeztünk. A mólóról néztünk egy kis olimpiát, mert az egyik motoroson volt egy nagy TV, amin épp az ment. Aztán a kivilágított városban gyönyörködve elindultunk visszafelé.

Nagy buli volt bent a városban, egy koncert közepébe csöppentünk visszafelé menet. De a kikötőben is élőzene szólt és az Ibex melletti Oceano hajón is dübörgött a zene, így 3 irányból 3 féle zenét hallgattunk úgy kb. éjfélig, így nekünk is jutott a hangulatból rendesen. :) Fenséges csevapcsicsa sültkrumpli vacsora volt, és ezzel ért végét ez a nap.

2012 augusztus 03 – Péntek

Másnap indult a biciklitúra Losinjon. Kibéreltük a bicikliket, nyeregbe pattantunk és egy sor emelkedőbe ütköztünk… Nos ezeket a meredek dombokat hamar meguntuk, mivel mi most nem edzeni, hanem sétakerékpározni jöttünk, szóval megkerestük a klassz kis cikat-okat, meg a tengerparti kacskaringós utat. Ettől függetlenül voltak izgalmas szakaszok az útvonalon, de nagyon élveztük mindannyian. Szóval indulás az emelkedőkön keresztül, majd felértünk az erdei utakra. Ott már kellemesebb volt az idő is az árnyék miatt, mivel természetesen megint 40 fok volt, és a terepviszonyok is barátságosabbnak bizonyultak.

Majd az erdőből kijutottunk a sziget körül vezető útra, ahol a part mentén lehetett kerékpározni, kisebb akadályokat és néhány száz gyalogost kerülgetve, főleg a strandok mellett volt nehéz a közlekedés, gyakorlatilag lépésben lehetett haladni, mivel folyamatosan emberek ugráltak elénk.

A tengerparton néha megálltunk gyönyörködni, na meg persze kifújni magunkat, pótolni az energiaveszteséget. A sziget ezen felén még nem jártunk, mert ez gyalog elég messze van. Így megnéztük erre is a tengeri sétányt, a strandokat, meg a város másik részét.

Útközben kicsit megváltozott az útfelszín. :) Így ezen a darabon toltuk a bringákat, de hamarosan újra lehetett tekerni.

Ezután visszaértünk Ibexhez, de nem álltunk meg, hanem folytattuk utunkat a sziget másik felében a kikötő irányában. A kikötőben vettünk egy kis frissítőt, jó hideg Tonic formájában és mentünk is tovább.

Néhány perc múlva ismét a parti úton róttuk a kilómétereket, Mali Losinj másik részébe tartottunk, útközben meg-meg álltunk fényképezni, mert nagyon szép volt a kilátás. No meg jó alkalom volt ez, hogy szusszanjunk egyet. :)

A városba érve ebédeltünk egy jót, körbenéztünk ebben a városrészben is, de itt nem sok minden van. Egy kis templom, néhány bolt, étterem és házak, nincs sok látnivaló, de azért jópofa „külvárosi jellegű” terület. Ezután ismét visszakanyarodtunk Ibex felé ott lepakoltuk, amiket vásároltunk, addig mi Annával kiültünk egy padra a 3 biciklivel. Érdekesen nézhettünk ki ketten három kerékpárral, mert 3 kissrác ahogy meglátott minket röhögőgörcsöt kapott és azt ordibálta, hogy tri bicikla – tri bicikla… :) Legalább nem unatkoztunk.

Velünk szemben versenyvitorlások próbálgatták a vitorláikat, gyakorolgattak az öbölben, mint kiderült a másnapi versenyükre.

Amint apa visszatért közénk, és ezidő alatt az idő is kellemesebbre fordult, ahogy délutánba hajlott a nap, elindultunk, arra amerre mindig is sétálni szoktunk, a templom és a kis étterem felé. Egészen a zöldnapernyős stranddal rendelkező hotelig mentünk, amit Mali Losinj felé jövet vagy menet szoktunk látni a tengerről. Ezután, hogy ne ugyanott menjünk vissza apa kitalálta, hogy vigyük fel a bringákat egy lépcsősoron és onnan föntről folytassuk az utat. A lépcső aljában sem tűnt valami fényes ötletnek, a közepén mégkevésbé, de felcipeltük őket. :)

Ezután a Lidl felé vettük az irányt, és bevásároltunk. Hosszas tanakodás után vettünk egy karton vizet is, mert az egyik bicikli hátulján volt egy tároló, ahova fel lehetett volna erősíteni gumipókkal a vizeket, de… nem volt elég hosszú a gumi, így nem tudtuk normálisan felrakni, szóval tolni kellett a bicajt, egyszer még így is elhagytuk a karton vizet. Mi Annával néha elbringáztunk, aztán bevártuk apát, de a biciklikölcsönzőbe a három biciklit tolva érkeztünk meg. A kölcsönzős tátott szájjal nézett minket, látszott rajta az izgalom, hogy mégis mi a fenét csinálhattunk a biciklikkel, hogy nem lehet őket csak tolni. :) Egyből mondtuk neki, hogy nincs semmi gáz, nyugodjon meg. Röhögött rajtunk, és mondta, hogy mikor meglátott minket egyből azon járt az agya, hogy mégis mi történhetett…, de kedves volt. Este még megnéztük a csillagos eget, meg a Holdat, ami gyönyörű nagy volt és narancssárga, és a fárasztó nap után egy jót aludtunk.

2012 augusztus 04 – Szombat

Reggel már a rajthoz készülődtek a vitorlás versenyzők, az öbölben alig fértek el a hajók.

Még délelőtt bementünk a városba és délután indultunk el már visszafelé Veli Ratra. Megálltunk Iloviknál egy öbölben, ahol 1,5 napot töltöttünk. Szuper klassz öböl. Nem kijelölt horgonyzóhely, így nem sokan horgonyoznak ott. Rajtunk kívül motorcsónakok voltak csak, meg egyik délelőtt bejött 2 vitorlás, de gyorsan távoztak is, mert csak a partközelben sekély a víz, és gondolom ketten már nem fértek volna be kényelmesen. Vagy nem tudjuk, valamiért nem tetszett nekik a hely. Mindegy lényeg, hogy csendes öböl, és szuper a partja is. Van Selva „parkoló”, voltak kint fémkarikák a sziklákban, meg vannak jó sziklaoldalak, amire ki lehet tenni a csónakot. A parton meg kis kerek kavicsos a tengerfenék, így nem a szúrós köveken kell egyensúlyozni. Tök jó volt, egész sekély a széle, ott melegebb is a víz, meg tök jól látszik az élővilág búvárkodás nélkül is, de szemüveggel is klassz, végig a sziklák mellett. Vannak „piros állatkák”, sünök (de a parton nem nagyon), uborkák, és kis kerek fekete halakat is láttunk. Egyszóval tényleg egy szép öböl. A belső parton meg még valami strandféleség is ki van alakítva.

Délután feladatul kaptuk, hogy sztárfotókat készítsünk Ibexről, így Selvába pattantunk és körbefotóztuk a hajót. Mondjuk szegényke körbe volt teregetve pufferekkel és törölközőkkel is, habár néhány puffert felpakoltunk, nem lettek a legelőnyösebb képek róla, de azért kiválasztottam néhányat hadd szerepeljen ő is. :)

Este még filmnézés is volt.

2012 augusztus 05 – Vasárnap

Még vasárnap is az öbölben maradunk, fürödtünk. Láttunk halász madarakat, és menekültek előlük a halak a víz felszínén. Olyan halak voltak, amiket tavaly Supetarska Draga-n láttunk csónakázás közben. Ilyen tüskeszerű van a fejükön és olyan hosszúkás alakjuk van, mint a csikóhalaknak. Emlékszem Anna Selvával akart fogni, hogy ha közel megyünk majd, ahogy menekül beugrik majd a csónakba. De mivel én eveztem, és én nem voltam elragadtatva az ötlettől nem vadásztunk. :) Itt sem láttuk, hogy a madaraknak sikerült volna halat fogni. Aztán kiültek a partra 4-6 fős csapatban.

2012 augusztus 06 – Hétfő

Eredetileg hétfőn utaztunk volna haza, de jól éreztük magunkat, ezért megtoldottuk a nyaralást egy nappal. Reggel Ilovikról indultunk el Veli Ratra. Volt egy kis szelünk, csak nem jó irányú, így cikk-cakkoznunk kellett, de vitorláztunk. Klassz volt egész gyorsan mentünk, úgy kb. 4-5 csomóval. Elég nagy volt a hajóforgalom, sokan kint voltak a vizen, így sok vitorlással és motorossal találkoztunk útközben.

Délután elkezdett felhősödni az idő, de a meleg maradt. Szép pamacsos felhők voltak.

Ahogy ment le a nap viszont egyre hidegebb lett, a végén már polárban ültünk kint a cockpitben. Végül olyan este 10 körül érkeztünk meg Veli Ratra a kikötőbe. Kikötöttünk, és mindenki ment volna a mosdóba zuhanyozni és bedőlni az ágyba a pakolás után, mert másnap hajnali 4-kor kellett kellni, de nem mehetett minden ilyen simán. Először nem volt víz, közölték, hogy pár perc és lesz, aztán visszamentünk, de vak sötét lett, mert leállt a generátor… vicces volt. :) Na de sikerült összekészülni, és bepakolni, olyan fél kettőkor végre le is feküdtünk.

2012 augusztus 07 – Kedd

Hajnali 4-kor csörgött az óra, gyors készülődés, kihordtuk a csomagokat a kocsiba, és indultunk Bribinjbe a komphoz, ami 5:45-kor indult. Hát azon rendeztünk egy kisebb alvást, mert mindenki kidőlt. Aztán érkezés Zadarba, ott elmentünk feltankolni élelmiszerügyileg a Super Konzumba. Vettünk fincsi vaníliás fánkokat csokival leöntve, elsőosztályúak voltak, meg szezámmagos rudakat és bureket. Ja meg Fanta Shokatát, mert mint kigúnyoltak „mint a kisgyerek, meglátja a kék üveget és neki olyan kell, tök mindegy mi van benne!”. Végülis igen, de azért próbáltam kisilabizálni, hogy milyen ízű lehet. Amennyit horvátul sikerült megértenem az a limun volt, mondom akkor túl rossz nem lehet. A végén bodzás lett, de iható volt. :) És csak az üvege volt kék, pedig azt hittem a lötty is az lesz, na mindegy.

És ami hallatlan, hogy az egész egy hét alatt sehonnan nem hoztam leandert, így kénytelenek voltunk cselekedni, és az utolsó helyről Zadarból a Konzum elől hozni kellett. Így egy sötét rózsaszínt és egy cikláment sikerült beszerezni, azóta is gyökereztetjük őket, remélem megmaradnak, a kertben a régebbiek gyönyörűen virágoznak. Van már majdnem minden színű. :)

Mindezek után, olyan 9 órakor elindultunk Magyarország felé! GPS nélkül közlekedtünk, próbáltuk elkerülni az autópályákat, de nem tévedtünk el. Meg-megálltunk pihenni és nézelődni.

A hegyeken át kacskaringós szerpentineken jöttünk lefelé. Nagyon szép utak voltak.

Majd megálltunk „ebédelni” egy babföld mellett, ahol van egy szalitli építve a két tábla közé. Nagyon klassz, már kipróbált hely, mert apa Attilával már megállt itt enni. Tényleg jól meg van csinálva, és majd be lesz futtatva még az oldala szőlővel is, akkor még jobb lesz, meg fákkal van körbeültetve, gondolom az árnyék miatt.

Aztán, ahogy közeledtünk a határhoz már gólyákat is láttunk a falvakban. Majd végre a határhoz értünk, most nem Letenyénél, hanem Barcsnál jöttünk át. Itt jóval kevesebben voltak és új helyeket láttunk. Mondjuk, mivel nem volt tömeg, így volt idő, és mindenkinek megnézték a csomagtartóját, de hamar át lehetett jutni. Immáron magyar földön voltunk. Fényképeztem is egy magyar villanyoszlopot.

És persze a magyar autópálya alagutak, mert olyan óriási hegyek állták útját az útnak, nekünk is kellett néhány alagút. :)

És olyan este fél tízre meg is érkeztünk!