Egy igazi, szeles vitorlázós hét

Egy igazi, szeles, vitorlázós hét 2013.09.28. - 10.06.

Azt terveztük, hogy egy szeles, mozgalmas úttal zárjuk az idei szezont. Próbáltunk még másokat is beszervezni, hogy váltásban éjjel-nappali meneteket is beiktathassunk. Sajnos sem Attilának (Dóra hajó), sem Dénesnek (Melamphyrum) nem volt alkalmas ez a hét. Így Zenkővel ketten vágtunk neki. Ketten nem vállaltuk a folyamatos vitorlázást, viszont azt terveztük, hogy reggel korán kelünk és sötétedésig hajózunk, minél több vitorlázást belesűrítve a hétbe.

Útvonalunk, 189 tmf.

Zenkő írása:

2013 szeptember 28 – Szombat

0:00-or indultunk Budapestről és a reggel 8 órás kompra szerettünk volna leérni Zadarba. Budapest még élt és lüktetett, elvégre hétvége kezdődött és zajlott az éjszakai élet, de az autós forgalom nem volt nagy, így fél óra alatt át is haladtunk a városon. Az autópályán nagyon jól lehetett haladni, szinte alig volt forgalom. Átérve a határon, ahol égen-földön rajtunk kívül senki sem volt, eljött a pihenő idő egy 20 percre és egyúttal már tankoltunk is. Útközben sűrű köd lassította a haladást, de ennek ellenére jól haladtunk, így belefért még egy 10 perces szünet, kicsit kinyújtózni, felébredni. A zadari első kijáratot két kamion előzése közben elszalasztottam, így kénytelenek voltunk feltérképezni Zadart a repülőtér irányából is. A város még csak akkor ébredezett, így gyorsan átértünk és 6:20-kor parkoltunk le a kompnál. Még bőven volt időnk egyet sétálni az óvárosban, miután megvettük a jegyet a kompra.

Vonzó volt a viszonylag még üres város, ahogy egyre világosodott és lassan népesültek be a kávézók, ahol egyelőre csak a helyiek fogyasztották el reggeli kávéjukat, közben újságot olvasva.

Az egyik templom már nyitva volt és a templom őr is éber, amikor fényképezni szerettem volna, de nem engedte.

Lassan visszafordultunk a komp fele. Útközben még beugrottunk a piacra, picit bámészkodtunk és fügét vettünk.

A komp pontosan 8-kor indult, alig voltak rajta. A bátrak kimentek a fedélzetre, a kényelmesebbek benn ültek. Ezekhez csatlakoztunk mi is, de egy reggeli kávé-tea után felmentünk a tat oldali fedélzetre, ahol a nap melege kellemes volt. Saccolgattuk a szelet és néztük szakadoznak-e fel a felhők.

9:40-re értünk Veli Ratra Ibexre. Kipakoltunk az autóból, be Ibexbe és mivel már 11 volt, a gyomrunk reggeliért kiállított. Ezután a hajót felkészítettük az útra (a felújított vízpumpa beszerelése, ékszíj csere, víztartályok feltöltése, takarítás).

Első nap Veli Rat - Ist, 10 tmf. idő: 3 óra 59 perc, átlag sebesség: 2.59 csomó, maximum sebesség: 4.11 csomó.

15:00-or indultunk útra Ist irányába. A tanuló és gyakorló utam ez a hét, így kormányhoz álltam és a mooring kötelekre figyelve motorral pöfögtem ki az öbölből. Ahogy elhaladtunk a zöld laterális mellett, már alig vártam, hogy megállapítsam a szélirányt, erősséget és vitorlát bontsak. A genouát húztam ki, szép csendesen haladtunk az 5-6 csomós háromnegyedes szélben.

Ist-et kerülve, az északi oldalon horgonyoztunk le 19:00-or egy szép öbölben. Nem volt nagy az öböl, talán ez tette oly szimpatikussá számomra. Istvánnak fenntartásai voltak, mivel már horgonyzott itt és nem jó élményekkel telt az éjszakájuk (csúszott a horgony). (A szerk. megj.: gyerekeim azóta is csak egyszerűen "Halál öbölnek" hívják :) ) Most nyugodt volt az öbölben a tenger, Ibex szinte meg sem mozdult.

Egy gyors vacsora készítés után (zöldséges tyúkhúsleves tésztával), lefekvéshez készülődtünk, hisz az éjszakai utazás után fáradtak voltunk, különösen én, mert autóvezetés közben nem aludhattam ;) 21:00-kor már villanyoltás is volt. Szerencsére az éjszaka akkor még nem volt hideg. Az orrkabinban mindig picit melegebb van, de István sem fázott a szalonban, sőt még a bejárati ajtót sem zárta be.

2013 szeptember 29 – Vasárnap

Második nap Ist - Mali Losinj, 25 tmf. idő: 6 óra 40 perc, átlag sebesség: 3.73 csomó, maximum sebesség: 7.09 csomó.

5:30 volt, amikor arra ébredtem, hogy kezd esni az eső. Gyorsan ugrottam is ki a kabinomból ellenőrizni az ablakokat és beüvegezni az ajtót. Még gondoltam picit visszapihenek, de úgy elaludtam, hogy 8 volt, amikor újra megébredtem. A 11 órai alvás utalt az előző éjszakai alváshiányra a vezetés miatt. Sajnos akkor sem fitten pattantam ki kuckómból, hanem pokoli fejfájás kínozott.

Reggelire majonézes gombát készítettem, hogy majd jól belakva induljunk útra.

9:15-or húzott István horgonyt. Még vissza-visszanéztem a kis öbölre, ahogy egyre távolodtunk egyelőre még motorral. Nekem tetszett nagyon az öböl.

Alig távolodtunk el az öböltől, kihúztam a fockot, mert hátszél volt és elégé hullámzott. Az eső újra eleredt, így gyorsan vízhatlanba bújtam. Ellenben nem tudta eldönteni, hogy essen vagy sem, így néha csepegett, máskor meg szünetet hagyott számunkra. Ennek az volt az eredménye, hogy beizzadtunk a vízhatlanba. Ahogy végül is elállt az eső, azonnal vetkőzni kellett.

A hullámok fokozatosan nőttek és Ibex ide-oda bukdácsolt a hullámokon. A benti egyik ajtó is megadta magát a dőlöngélő mozgástól és ki-be csapódott. István kénytelen volt lemenni az imbolygó hajóba megszerelni.

Eközben a kormánynál állva, mintha egy uszonyt láttam volna felvillanni. Már kiáltottam is örömömben, mert delfinek úsztak a hajóhoz. Egy egész raj volt és kb. 5-10 percet maradtak játszadozva a hajóorrban. Ekkor 11 óra körül lehetett és épp a Greben-hármas szigetcsoportnál haladtunk el. Nem messze Losinjtól, a delfin rezervátumtól. Csodálatos volt, ahogy az orr előtt úszkáltak, hangjukat akkor nem is hallottam, ahogy az orrban állva próbáltam videózni őket, hisz süvített fülembe a szél és Ibex szelte a vizet. Később a videón hallottam őket.

A "delfin játszótéren" keresztül vezetett az utunk.

Alig, hogy elmentek a delfinek, elkezdett újra esni. A szél felerősödött, már 20 csomós volt és a hullámok is egyre nagyobbak lettek, már 2-3 méteresre nőttek és Ibexen hátulról nagyokat löktek. Eközben István befejezte a szekrényajtó szerelést és megkönnyebbülés volt, hogy megszűnt az állandó csapkodó zaj. Ellenben ez alatt rosszul lett. Szerencsére a fedélzeten rendbe jött hamarosan. Nem úgy, mint én! Már amúgy is rosszul indult a nap számomra egészségileg és egy lenti tartózkodás után, émelygősen menekültem ki a fedélzetre. Sajnos nekem nem sikerült legyőzni a rosszullétet és különböző színeket váltogatott az arcom, hol kevesebb, hol több élet pislákolt bennem. Még ilyen rosszul nem voltam, pedig már van mögöttem pár tengerimérföld. István vette át a hajót erre az időre, amíg a fürdőlétrán kapaszkodva próbáltam magamhoz térni. Végül visszakértem a kormányt és ez szerencsésen elterelte a figyelmem. Főleg miután a csendes eső átvágott zivatarba és annyira zuhogott, hogy szinte semmit sem láttunk. A partvonal eltűnt a sűrű esőben és érzésből próbáltam tartani az irányt. Szerencsére ez kb. 15 percig tartott, aztán újra csendesedett az eső. Ez mindkettőnket teljesen kigyógyított, mert maximálisan lekötötte a figyelmünket.

Ahogy az eső csendesedett, talán a szél is alább hagyott erejéből és mintha a hullámok is picit csökkentek volna, de továbbra sem volt lélekmelegítő a hideg esőben a vitorlázás. Sajnos nem volt elég üzemanyagunk és István attól tartott nem érünk el Puláig tankolás nélkül, így azt javasolta, hogy Losinjnak tartsunk Unije helyett és ott tudunk tankolni.

Már Losinj fele a bejáratnál tartottunk, amikor egy hullám leszakított jobb oldalon egy fendert. Gyorsan behúztam a fockot, István motort kapcsolt, de pár próbálkozás után sem tudtam elkapni a fendert, a hullám mindig tovalökte. Így végül feladtuk és bemotoroztunk Losinjnál a kúthoz az esőben. 15:45-or tankoltunk, a kutas csak egy pillanatra jött ki az esőbe, de arra már Ibexet kikötöttük. Ahogy bementünk a kútnál a boltba fizetni, megcsapott a légkondicionált levegő, menekültünk ki a jó kis esőbe. Egy üveg colával. :) (Ha lassan, pici kortyokban iszod, jó rosszullét ellen)

Szerettem volna onnan tovább menni Unije fele, de Istvánnak nem volt kedve az esőben és Unijénél az öblöt sem találta alkalmasnak ebben a hullámzásban. Így végül is átmotoroztunk a szokásos helyünkre és ott 16:15-or lehorgonyoztunk.

Még korán volt, de az esőben semmit nem lehetett csinálni. Így ebédeltünk, uzsonnáztunk, vacsoráztunk, azaz ettünk folyamatosan :) Nézegettük az útvonalat és az időjárást, számolgattuk meddig jutunk el másnap. István Medulinig tervezte a másnapi utat, számomra Rovinj volt a végcél :) Az több, mint 50 mérföld, ami egy napra Ibexnek túl sok, de azért álmodoztam hátha összejön. Biztonságból készültünk Medulinra, Pulára.

Az eső szüntelenül esett, így nem maradt más, mint a kimerítő nap után az esőben már fél 9-or lámpát oltottunk. Istvánt azonnal el is nyomta az álom. Még olvastam fél 11-ig, aztán a másnapi korai kelés miatt, muszáj volt nekem is pihennem.

2013 szeptember 30 – Hétfő

Harmadik nap Mali Losinj - Rovinj, 51 tmf. Ibex csúcs, végig vitorlával!!! idő: 11 óra 02 perc, átlag sebesség: 4.65 csomó, maximum sebesség: 6.60 csomó.

István írása, de néhány részbe Zenkő is besegített:

Zenkő 5:25-kor ébredt, öt perccel az ébresztő előtt. Kicsit izgult, hogy ha meghallom hogy esik, akkor nem akarok elindulni, de nem volt kérdés, vitorlázni jöttünk, úgyhogy menni kellett. Készülődés, reggeli, és 6:30-kor horgonyt húztunk. Este kicsit közel sikerült kerülnünk egy bójához és féltünk hogy Ibex éjjel megkerülte párszor és rátekeredtünk a kötelére, de nem volt gond. Kimotoroztunk az öböl bejáratáig és felhúztuk a vitorlákat, a grószt teljesen reffeltük, második sorig, a fockot félig. Addig állítgattuk az albát, kocsikat, a trimm zsinórokat, hogy egyikünk sem tudja mivel ment el az idő, de 9-körül volt mire elindultunk.

A hullámok fokozatosan nőttek, a szél is erősödött, a telefon app-al mért szélerősség 21 csomó volt. Érzésre is a körül saccoltuk. Unije takarásában a fockot még jobban reffeltük a biztonság kedvéért, számítva arra, hogy a Kvarner csatornában erősebb lesz a szél. Ez be is jött, mert 2-3 méteres oldal hullámokkal 25 csomós fél szelet kaptunk, 30-35 csomós pöffökkel. Most először éreztük meg a botkormány hátrányát, mert csak ülve lehetett kormányozni és kicsavart testtel-fejjel, fárasztó volt. Ezért negyedórás váltásban kormányoztunk. A pöfföknél keményen kellett tartani a kormányt, ami igénybe vette a teljes izomzatunkat. Persze, reffelni kellett volna még jobban a fockot, de egy darabig hagytuk, amíg bírtuk erővel. Zenkő nagyon élvezte, ahogy kicsit nagyobb szögben vette az egyik három méteres hullámot és Ibex belerepült a hullámvölgybe. Nekem is tetszett a repülés, csak ilyenkor mindig kezdek aggódni a hajó miatt, észre is vettem hogy a horgony hiába volt kikötve, kicsit kimozdult a helyéből. Reméltem, hogy nem mozdul el jobban, hogy ki kelljen érte mennem ebben a jó kis hullámzásban. Úgyhogy mondtam Zenkőnek, inkább gyakorolja úgy a kormányzást, hogy szépen felmászik Ibex a hullámra, a másik oldalon meg leszánkázunk. A legtöbbször sikerült is és így is élvezetes volt a száguldás. Amikor átvettem a kormányt, Zenkő lement wc-re, alig vártam hogy vissza jöjjön mert néhány kemény pöffnél már nem is igen lehetett tartani Ibex-et. Ahogy Zenkő vissza jött, egyből tovább reffeltük a fockot, a sebességünkből semmit nem vesztettünk, de könyebben lehetett irányítani a hajót, kevesebb erőkifejtéssel. Egész addig így mentünk, amíg az Isztriai félsziget takarásába nem kerültünk, ekkor még csak 12:45 volt. Korán is volt, fel is voltunk dobva a haladásunktól és az élvezetes rodeótól a Kvarneren, úgyhogy mentünk tovább.

A félsziget takarásában a hullámok szinte teljesen eltűntek, a szél az maradt vagy talán kicsit az is csökkent. Három óra körül értük el Pulát, a szél még mindig erősen fújt, úgyhogy nem volt kérdés, hogy ha marad akkor el tudjuk vele érni még világosban Rovinjt, így mentünk tovább Zenkő örömére.

Eleinte amikor elindultunk, akkor mindig beszedte a legénység a puffereket, mert hát hogy néz az ki, hogy vitorlázáskor belelóg a vízbe. Viszont ha vitorláztunk, akkor szép sorban úgy is belepotyogtak. Mára már olyan trehány lettem, hogy nem is szedjük be a puffereket, úgyis beleesik ... Lenne pár megoldásom, csak még egyiket sem csináltuk meg. A Melamphyrum képein láttam, hogy felkötözték a másik korláthoz és akkor vízszintes helyzetben magasabban lógott és nem ért bele a vízbe. A másik, hogy minden alkalommal leoldjuk és eltesszük a tároló rekeszekbe. Ha valaki olvassa és van jobb ötlete, szívesen veszem. :) Tovább ugyanis ez nem mehet így, mert Losinjnál sem szakadt volna le, ha nem vonszoljuk.

17:45-re meg is érkeztünk, tanakodtunk hol horgonyozzunk le. Zenkő szeretett volna a város felől, de ott nem ismertem az öblöket. Így inkább Rovinjtól picit délre horgonyoztunk le egy kis öbölben. Szép lassan elült a szél és a hullámok is csendesedtek. Utólag úgy gondolom, hogy rosszul döntöttem, hogy ezen az oldalon maradtunk és nem mentünk át a félsziget takarásába, mert éjszaka azért kicsit lötyögtettek a hullámok, de annyira nem volt vészes. Viszont másnap az erdőn keresztül akartam, hogy begyalogoljunk Rovinjba, mert nem csak a város szép, de a környéke is.

Ma én voltam a konyhás, tejbegríz készült áfonya lekvárral. 21:15-kor volt villanyoltás és elégedetten zártuk a napot, Ibex megdöntötte minden korábbi rekordját!

A mai nap is voltak a nagy hullámzásban kisebb rosszullétek amikor le kellett menni a kabinba, de a kormányzás, a rodeó élménye elterelte a figyelmünket és néha meg a Cola segített. A track szerint tizenegy óra alatt tettük meg az 51 mérföldet, valójában ha a reggeli két órás időveszteséget amit a vitorlákkal bíbelődtünk levonjuk, akkor még nagyobb a rekord, de ne legyünk telhetetlenek. Új Ibex rekord született, 51 mérföld egy nap alatt vitorlával.

2013 október 1 – Kedd

Negyedik nap Rovinj - Pula, 20 tmf. idő: 6 óra 32 perc, átlag sebesség: 3.05 csomó, maximum sebesség: 4.32 csomó.

Az alábbi képekből úgy látom, hogy Zenkő megint korábban kelt, mint az ébresztő óra. :) Én ugyanis csak arra ébredtem 6 órakor. Gyönyörű volt a reggel, még fenn volt a Hold, amikor kezdett pirosodni keleten az égbolt. Csodás, ahogy a nagy piros korong fokozatosan kidugja fejét a dombok mögül és a tengert is pirosra festi. Mindezt tetőzi, hogy ősszel már alig vannak vitorlások, így nyugodt, csendes a táj, senki sehol a látóhatáron belül. A szokásos reggeli, mosogatás, készülődés után, kieveztünk a partra és fél nyolckor már indultunk is be a városba. Azért igyekeztünk ennyire, mert Rovinj megnézése után még el kellett jutnunk Pulába a tervek szerint, és mára korán sem ígértek olyan erős szelet, mint előző nap volt.

Az erdőn keresztül vezetett be utunk a városba, talán Zlatni Parknak hívják. Jártam már itt és tudni véltem az utat, de végül is Zenkő vezetett a város fele és ment a fogadás, hogy kinek lesz igaza. :) Ilyen korán csak a kutyákat sétáltatók jártak erre, autóval hozták ki a kutyájukat, amit felháborítónak találtunk. Meg egy biztonsági őrbe botlottunk, úgy tűnt valami védett terület lehet ott, mert a kerítés mentén sétálgatott, a még hűvös reggelen. A város a kora reggeli napfényben és még viszonylag üres utcáival megtette ránk a hatását és elnyerte tetszésünket. Egészen más így ősszel, helyi hétköznapi arcát mutatta meg a maga valóságában. A turista énünk azért feltört bennünk és a pékárusokat lestük, de még korai lett volna tízóraizni. Ennek ellenére a Pavlov-i reflexek működtek, mert csalogató illatok áradtak az utcára a nyitott pékáru boltokból.

Mire bejártuk az óváros kis utcáit és kiélveztük a történelmet mesélő macskaköveken a sétát a város teljes magányában, már majdnem lakatlannak hihettük volna, de ekkor kiértünk a főtérre, ahol a kávézók egyre jobban benépesültek helyiekkel és a reggeliző turistákkal, akik öltözékük alapján mégis csak vitorlázóknak tűntek. Utunkat most már a parton folytattuk és a helyi kis halászhajók körül különböző és szebbnél-szebb medúzákat láttunk, szabad a gazda, hogy milyen fajták.

Itt már kezdett ránk törni az éhség, azaz csak Zenkőre, így el activíztük egy helyi bácsinak, hogy pékárust keresünk és ügyesen eligazított bennünket horvátul egy élelmiszer boltba, ahol nem volt olyan nagy választék, mint egy pékárusnál, de azért került ez-az a szatyorba ;)

Utunk a parton vezetett tovább. Mivel korán volt, belefért időbe, hogy a félszigetet megkerülve menjünk vissza Ibexre. Erre már a nap is egyre melegebben sütött és élveztük a természetben való sétát. Ekkor már akadt egy-két turista, akik biciklin vagy túrabotot ragadva gyalogoltak a félszigeten. A szikláknál már mászók is voltak, akik épp készítették elő a felszerelésüket. A történelem is jelen volt a parton a római oszlopokkal. Egyre több öbölben lehetett kőrakásokat látni, ami a reggeli fényben különböző alakokat öltött és indulhatott a fantáziálás melyik mire hasonlít.

10:30-ra értünk vissza a hajóra. Tízórai után egy gyors fürdés a nem túl meleg vízben, ennek ellenére nagyon jól esett. A partra ekkor érkezett már pár ember és kíváncsian figyelték, ahogy a hideg vízbe csobbanunk. Volt is akinek meghoztuk a kedvét a fürdéshez. :) 11:45-kor indultunk a város felé motorral, hogy a vízről is megcsodáljuk Rovinjt. Egy szikla oldalában barlangszerű bemélyedést láttunk, ami tetszett Zenkőnek, kacérkodott a gondolattal, hogy meg kellene nézni közelebbről. Végül is lemondott róla, mert torokfájással és náthásan ébredt, így nem volt kedve kievezni oda. A város megragadó képet nyújtott a tenger felől közelítve, ahogy a fehér pamacsszerű felhők tornyosultak az óváros felett, miközben a nap szikrázott és már ontotta melegét.

Mikor már megfordultunk és indultunk Pula felé, megint volt egy kis izgalom, Zenkő neoprénkesztyűje a vízbe esett. Szerencsére nem merült el, úszott a felszínen és mivel most nem hullámzott, hamarosan kimentettük.

A világító torony előtt már 12:45-kor vitorlát húztunk, de nem repültünk, mint tegnap, csak épp csorogtunk a vizen. Ahogy fordultunk, utána pillangóval is próbálkoztunk a gyenge hátszélben, de azután maradtunk csak a focknál. (14:00-kor) Élveztük a napsütést a vánszorgásban a több napos eső után, de Zenkő hiányolta a szelet, a tempót, nagyon belejött a rodeozásba ;)

15:45 volt, mire eljutottunk a Brijuni szigetekig, de itt már lehúztuk a fockot is és motorra váltottunk, mert nem értünk volna világosban Pulába és ebben az öbölben még nem horgonyoztunk és úgy akartunk horgonyzó helyet keresni, hogy látunk is. A parthoz közel láttunk egy kis versenyvitorlást, akinek volt elegendő szele ott és nagyon szépen suhant a vízen, úgy tűnt edz. Ő kötötte le a figyelmünket sokáig, a mi nyugodt tempónkban való vánszorgás alatt. Láttunk egy oktató vitorlást is, akik a hullamentést gyakorolták. Teljes nyugodt csordogálásba nézhettük így meg a Brijuni szigetek keleti oldalát is.

Ahogy befordultunk Pula felé az öbölbe, romboló látvány fogadott bennünket. Elhagyott és romos gyártelepek vagy hajótelepek, az ipar csúnyán itt hagyta nyomait és egyáltalán nem volt hívogató a látvány. A kietlen romtelepek nagyon elszomorítóak voltak, hogy mi emberek mindent tönkre teszünk. :( Egy pillanatra fel is merült bennem, hogy menjünk akkor tovább abba az öbölbe, ahol már horgonyoztam, de mivel még volt idő, így meg akartam nézni milyenek itt a feltételek a horgonyzásra. Végül is a kormonárok elterelték a figyelmünket és újra mosolyogva folytattuk utunkat, ahogy elhaladtunk a két kardinális között, feltűnt a város és megmutatta a szépségét is.

Az alábbi képeket visszanézve, egész szép táj fogad érkezéskor, de ez csak jó válogatás kérdése. Ott ezt úgy éltük meg, hogy egy ipar telepre érkeztünk. Minden felé daruk, hajójavítók, üzemen kívüli roncsok, lerobbant régen használt ipari épületek. Nos, mint látszik nem ezeket fényképeztük és azért volt szép rész is. :)

Ahogy a nap ment le és bearanyozta a történelmi épületeket már egészen megváltozott a városról a véleményünk. Egyre jobban magával ragadott és már vártuk is a városnézést. Az öböl ideális helynek bizonyult, legalábbis a látványosságokat illetően, minden gyönyörűen látható volt onnan és a lemenő napsugarak ezt szépen meg is világították. Még a hajódaruk is csak úgy csillogtak ebben a fényben. Egyedül a víztükör csillogott olajosan, de épp ezért fantasztikus volt, ahogy a felhőket visszatürközte, ég felettünk, ég alattunk benyomást keltve.

Negyed hétre horgonyoztunk le, fél nyolckor már hozzá is kezdhettünk a pityóka tokányhoz (várom a megfejtéseket, hogy mit ettünk :) ), felkészültünk Pulából (sok a látnivaló). Zenkő még olvasott, én az alvást választottam. :)

2013 október 2 – Szerda

Ötödik nap Pula - Medulin, 19 tmf. idő: 6 óra 7 perc, átlag sebesség: 3.05 csomó, maximum sebesség: 4.53 csomó.

Szokás szerint reggel 6-or ébresztett a vekker. Ma Zenkő sem kelt korábban, begyulladt torokkal lassan mászott elő kabinjából. Így nem volt aki pörögjön és a reggeli készülődés tovább tartott. Már negyed 8 volt, amikor Selvával a partra indultunk és a délelőttöt városnézésre szántuk.

Fél tizenegyre végeztünk a városnézéssel, mindkettőnknek az a véleménye, hogy Pula az egyik olyan város Horvátországban, amit mindenképpen látni kell. Nálam az alábbi illusztris társaságba került be ez a város is: Rovinj, Rab, Zadar, Hvar, Korcula, Dubrovnik. Persze sok szép hely van ezeken kívül is, amit látni kell, de ezek a városok bővelkednek különleges látnivalókban.

A hajóra visszaérkezés után gyorsan elmosogattunk és kimertük a vizet Ibex aljából. A következő projektek között szerepel egy automatikus fenékvíz szivattyú beépítése is, addig azonban marad a kézi módszer. Miután ezekkel végeztünk, eljött az idő az indulásra.

Mindig is tetszettek az olyan dolgok, amikor az alapoktól indulsz el, nincs szükséged senki előzetes munkájára ahhoz hogy alkoss valamit. Ez így lehet nem érthető, egy egyszerű példával talán az lesz. Mit csinálsz, ha egy kerítést akarsz építeni? Elmész a boltba, veszel deszkát, amihez a fát valaki kivágta, valaki fűrészelte ... Ezzel szemben, kimehetsz az erdőbe, metszhetsz gallyakat és fonhatsz belőle kerítést. Lehet hogy ez nem a legjobb példa, csak érzékeltetni akartam hogy mire gondolok, amikor azt mondom, hogy szeretem az úgymond "semmiből alkotni valamit" dolgokat.

Miért is írtam ezt le? Mert a vitorlázásnak is vannak olyan részei, amik az előzőek miatt is tetszenek. Az egyik ilyen az önállóság, minél kevésbé függni másoktól, a kikötőktől, megoldani azt hogy a hajó egy autonom tér legyen, egy élettér ahol az a közösség aki épp rajta van meg tud oldani mindent külső segítség nélkül. Olyanokra gondolok, hogy napelemeket kell vegyek Ibexre, hogy az áram miatti kikötőfüggőségünket csökkentsem. Több vitorlás utazó gyűjti az esővizet az édesvíz szükségleteinek kielégítésére, amikor nincs eső arra az időre léteznek olyan eszközök amivel tengervízből lehet édesvizet előállítani. Valószínű hogy a napelemes projekt sokkal hamarabb sorra kerül mint az édesvíz előállítás. :)

És akkor itt van ami a vitorlás hajó lényege, hogy a természet, a szél erejét felhasználva haladunk, nincs szükség benzinre, gázolajra, motorra (?). Legalábbis elméletileg. Mint ahogy az előzőekkel kapcsolatban (áram, víz) is csak közelíteni tudok a tökéleteshez, teljesen nem tudom magam függetleníteni, így nekem legalábbis, motorra is szükségem van bizonyos helyzetekben. Vannak olyanok, akik motor nélküli vitorlással járják a világot, pl. a Pardey házaspár. Nekem a kikötőből, horgonyzóhelyről való induláskor, vagy az érkezéshez szükségem van a motorra. Már csak a horvát kikötői szabályok miatt is. Régen a Balatonon tanították a vitorlával való kikötést. Csúnyán is néztek a horvát kikötősök, amikor a balatoni hajósok ugyanezt előadták az Adrián. :) Ma már a Balatonon is motorral kötünk ki.

Ennyi elméleti bevezető után jön a lényeg. :) Ma volt elég terünk is a horgonyzó helyen, nem akadályozott más hajó, és elég szelünk is, hogy próbálkozzunk a vitorlával való indulással. A motort a biztonság kedvéért azért beindítottuk és alapjáraton ketyegett. 11:15-kor egy fockkal indultunk el Medulin felé. Indulás után a horgonyt beraktuk a horgonykamrába, ezt két napja csináljuk így, mert a Kvarneren való átkeléskor, a nagy hullámzásban, hiába volt lekötve, kimozdult a helyéről. Nem olyan nehéz eltenni, és így nyugodtabbak vagyunk. Az öbölből kifelé menet 10 csomó körüli, hol háromnegyed, hol hátszelünk volt, néhol meg elállt a szél. Szerencsére csak rövid időkre, amíg tartott a lendület és akkor ismét visszatért. Szép lassan kievickéltünk a Pulai öbölböl és félszélbe fordultunk. Felhúztuk a grószt is, a szél is erősödött, így Ibex is már szép tempósan haladt. A szél szép lassan fordult, negyed szelünk lett és még egy kicsit erősödött, már a reffelést fontolgattuk, de szerencsére nem erősödött tovább. Így kényelmesen és gyorsan elértünk a Prementúránál levő világítótoronyig. Fordulnunk kellett szembe a széllel, úgyhogy cikk-cakk következett, emiatt is és a sekély vízben kialakult egy elég erős ellenáramlás is, ezért legalább egy órába telt mire ezen a rövid szakaszon átvergődtünk a Medulini bejáratig.

A bejáratnál ismét fordultunk, úgyhogy félszélben tudtunk haladni, egészen a horgonyzóhelyig. Mint reggel is, megint ideális volt a helyzet a gyakorláshoz, úgyhogy Zenkő kormányzása mellett vitorlával közelítettük meg a horgonyzóhelyet, becikáztunk az ott horgonyzó hajók közé és horgonyt dobtunk. Érdekes volt, ahogy a már horgonyzó hajókon sorra jelentek meg az emberek a fedélzeten és ijedten bámultak bennünket, valószínűleg féltve a hajóikat, mivel vitorlákkal cikáztunk közöttük :)

A biztonság miatt a motort megint csak járattuk alapjáraton, de az egész napot meg tudtuk oldani indulástól érkezésig motorhasználat nélkül. Azért a végén még a horgonyt behúzattam az iszapba.

Horgonyzás után megettük az előző napról maradt paprikás krumplit. Itt a megfejtése az előző napi feladványnak. :) Ezután, 6 órakor kieveztünk megnézni a mellettünk levő kis szigetet Vizulát. Ami szerintem Medulin egyetlen látványossága, a többi rész az csak a túristákat kiszolgáló részleg.

Vizula már a római időkben is népszerű hely volt, így egy pár római romot láthatunk rajta a felszínen és az egyik oldalánál, ami beleszakadt a tengerbe, ha van búvárfelszerelésünk, akkor a víz alatt is látható. Ezen kívül egy tanösvény halad végig a szigeten, táblákon olvashatunk a szigeten található növényekről, állatokról és arról, hogy a római időkben hogyan éltek itt, hogyan szórakoztak, milyen játékokkal játszottak akkoriban a gyerekek.

Háromnegyed nyolcra már vissza is értünk a hajóra. Tulajdonképpen Medulin megnézésére a másnap délelőttöt szántuk, a mai napot csak egy kis előzetesnek gondoltuk, de most úgy döntöttünk, hogy ezalatt az idő alatt sikerült minden érdemlegeset megnézni és reggel indulunk is tovább. Igazság szerint a Prementura félszigeten még nem jártam és most sem néztük meg, de ahhoz kellene egy nap és most annyi időnk nem volt. Ott van egy szafari park is, de nem volt kedvünk gyalog bemenni az oroszlánok közé. ;)

9-10 között már aludtunk is. Én nyugodtan, Zenkő viszont egész éjjel "őrizte" a hajót, ugyanis 20 csomós szél fújt és az rendesen pofozgatta, mozgatta Ibexet. Hiába mondtam neki, hogy a 3 méteres vízben, az iszapban jól tart a horgony, ő azért egy-egy nagyobb széllökésnél kidugta a fejét a kis kabinablakon és ellenőrizte, hogy a helyén maradt-e a hajó, mérte a szélsebességet. Az orrban ő jobban érezte, ahogy egy-egy pöff miatt megfeszült a horgonykötél megállítva a hajót, majd ahogy a pöff elmúlt és engedett a kötél siklott a hajó valamennyit. Ezeket csak az elmondása alapján tudom, mert én "felelőtlenül" végig aludtam az éjszakát. :)

2013 Október 3 – Csütörtök

Hatodik nap Medulin - Susak, 29 tmf. idő: 8 óra 14 perc, átlag sebesség: 3.56 csomó, maximum sebesség: 7.33 csomó. Susak - Ilovik, 11 tmf. idő: 2 óra 38 perc, átlag sebesség: 3.92 csomó, maximum sebesség: 4.98 csomó.

Ma is korán akartunk kelni, mert annak ellenére, hogy tegnap végeztünk Medulinnal, sok tervünk volt mára. Át kellett keljünk a Kvarneren, meg akartuk nézni Unijét is és Susakot is, és végül Susakon terveztük az alvást. Mivel Zenkő fáradt volt az éjszakai őrködéstől, csak 3/4 7-kor sikerült felkeljünk. Reggeliztünk, készülődtünk, majd indulás előtt eszembe jutott, hogy az előző Kvarner átkelésnél elszakadt a legfelső csúszkát tartó heveder. Igaz azóta is így használtuk, de ha már eszembe jutott, akkor meg kellett varrni. Zenkő a baumon ülve kényelmesen elérte ezt a csúszkát, így az övé lett ez a megtisztelő feladat ;) Mire ezzel is végeztünk, már 8:55 volt és ekkor indultunk el.

Megint sikerült vitorlával induljunk, már lassan gyakorlatunk lesz benne és nem is kell a motor. ;) Másik két hajó is pont velünk egy időben indult, így versenyezgettünk a kijáratban. Egész jól tartottuk magunkat, de a kijárat végén ők Pula felé fordultak, így nem derült ki, hogy milyen hosszan tudtuk volna hajónk lassúságát, kormányosunk (Zenkő) ügyességével kipótolni. A nyílt vízre reffelve merészkedtünk ki, mert a tegnapinál erősebb szelet ígértek az időjósok. Kaptunk is egy 20 csomó körüli negyedszelet, szorítani kellett amennyire bírtuk, de tudtuk tartani az irányt Unije felé. Most is kaptuk oldalról a hullámokat, így Zenkő kedvére való idő volt, hogy gyakorolni tudjon. Amikor 6 tmf-re megközelítettük Unijét, akkor mérlegelve, hogy mindkét szigetre nem lesz időnk, inkább a távolabbi Susacot választottuk. Ez utólag helyes döntésnek bizonyult, mert szép lassan elkezdtünk lassulni, csökkent a szél, és 15:25-kor már Susac mellett el is fogyott, így Susac települést már motorozva közelítettük meg. Susac öble sajnos nem volt védett a hullámok irányából, de ezt már előre láttuk, így mentünk is tovább az eredetileg betervezett öbölbe, a sziget másik oldalán. Az öböl azonban kicsi volt, gyorsan mélyült és sziklás volt az alja. Ráadásul, amit már többször tapasztaltam, hogy a védett oldalon volt, de itt is hullámzott a víz, csak kevésbé mint a másik oldalon. Sajnos nem volt alkalmas horgonyzásra, így vissza indultunk Susac-ra, ott keresni horgonyzóhelyet, vagy végső esetben bóját. Bebolyongtuk az egész öblöt, de sehol nem volt jó, így végül bójára álltunk. Főztünk egy levest és késői ebédeltünk, de mire befejeztük már annyira mozgott a hajó, hogy nem tudtuk elképzelni, hogy itt aludjunk.

18:15-kor indultunk Ilovikra, vállalva az "éjszakai" vitorlázást. Nem mutattam meg a térképen Zenkőnek, hogy Ilovik és Sveti Petar közötti csatornát gondoltam horgonyzási helynek. Így ő Ilovik déli irányába kormányozta a hajót, mivel ott lett volna csak védett. Szerencsére még időben tisztáztuk a felreértést. Végül nagyon jó időt futottunk, mert kaptunk egy 15 csomós félszelet, így szinte nyílegyenesen mentünk és 3.9 csomós átlagsebességgel, 2 és fél óra alatt megtettük a 10.5 mérföldes távot. Volt legalább sötétben való vitorlázás is, így annak a gyakorlása sem maradt el.

Ideális lett volna minden, csak azok a fránya halászhajók nem csak szegény halakat csalogatják a nagy reflektoraikkal, de minket is rendesen elvakítottak néha, ezért sokkal nehezebb volt látni más fényeket. A másik zavaró körülmény, hogy Ilovik előtt két laterális jel nem szerepelt a térképünkön, így sokáig nem tudtuk őket beazonosítani és bizonytalanok voltunk benne, hogy jó irányba megyünk-e. Illetve az irányt az láttuk, hogy jó a térképen, csak azt nem tudtuk, hogy vajon lesz-e akadály az utunkban a célpontig. Végül ahogy közelítettünk, helyére kerültek a dolgok, megtaláltuk a gyengén kivilágított Iloviki csatornát. Gyorsan behúztuk a vitorlákat és motort kapcsoltunk. Ekkor átvettem a kormányzást, mivel még sosem jártam bent a csatornában, fogalmunk nem volt, hogy merre vannak a bóják, nem lehetett látni a sötétben, ezért megkértem Zenkőt, hogy menjen előre az orrba figyelni, hogy van-e akadály az utunkban és hátha a bójákat is meglátja. Csak akkor láttuk meg a bójákat, ahogy elértük őket. Így óvatosan, lassan haladva mentünk be a bójasor közé. 3/4 9-re már bójára is álltunk és itt védve voltunk a hullámoktól is. Jó döntés volt eljönni Susacról a sötét ellenére! Legalább ez is jó gyakorlási lehetőség volt Zenkőnek. A csillagos ég nagyon szép volt, de a hideg miatt nem sokáig gyönyörködtünk benne. Gyors kókuszos párnácskák vacsora és alvás.

2013 Október 4 – Péntek

Hetedik nap Ilovik - Veli Rat, 24 tmf. idő: 6 óra 16 perc, átlag sebesség: 3.8 csomó, maximum sebesség: 5.51 csomó.

Ibex szoros barátságot kötött a bójával, a hullámok és a szél ellentétes játéka miatt, és hangos kopogással ébresztette Zenkőt 1/2 5-kor és 1/4 6-kor is. Mivel ő fejjel a hajóorrban fekszik, így arra riadt, hogy zátonyra futottunk és ugrott is ki kabinjából riasztva engem. Mire kimentem, ő már kidugta fejét a kabin ablakon és megnyugodva feküdtünk vissza. Szerencsére mind a kétszer sikerült kiszabadítani Ibexet a bójától és utána vissza aludni. Végül 1/2 7-kor harangozásra keltünk fel. Reggeliztünk és kicsit komótosan készülődtünk, ami 117 kunánkba került, mert a pénztáros bácsik is korán keltek és már 8-kor, pont amikor indultunk volna ott is voltak a hajó mellett.

Csak most tudtuk megfigyelni hogyan vannak a bóják a csatornában elhelyezve. Ekkor örültünk csak igazán, hogy az este szerencsésen ment minden és nem mentünk neki egy bójának sem.

Széllel indultunk ugyan, de a kezdeti 10 csomós fél és háromnegyed között váltakozó irányú szél, szép lassan elfogyott. Ekkor Silba közelében jártunk, innen sajnos egész Veli Ratig motoroznunk kellett. Zenkő, aki egész hét alatt, amikor volt szél alig akarta elengedni a kormányt, most hogy a motor zúgott, persze egyből eszébe jutott, hogy beteg és elálmosodott, ezért átengedte a kormányzást. :)

Szép lassan elpöfögtünk a Pantera öbölig, itt Zenkő az egész heti sikerélményektől telve, hogy tudta egyedül vinni a hajót, szeretett volna a kikötőbe is egyedül beállni. Ezt eddig még senkinek sem engedtem meg. Ezért nehezemre esett erre igent mondani. Végül főpróbaként, kiszemeltünk egy bóját az öbölben, és az volt a feladat, hogy hátramenetben közelítse meg a bóját és a bójától 1 méteren belül állítsa meg a hajót. Amennyiben meg tudja ezt csinálni, akkor ám legyen... Ez sikerült neki, úgyhogy megpróbálkozhatott a kikötéssel.

Szépen bepöfögtünk a helyünkhöz, szép ívben ráfordult a mólóra és minden gond nélkül kikötöttünk. Az egyetlen szépséghiba az volt, hogy kicsit távol állította meg a hajót a mólótól, de első kikötésnek ez tökéletes volt. Amint látta, tette is újra motort sebességbe és korrigálta. Az is lehet, hogy ez is az én hibám volt, mert amíg a kikötőig értünk folyamatosan mondtam neki a lehetséges hibákat és hogy hogyan korrigálja majd, ha valamelyik bekövetkezik. Valószínűleg az izgalmamat, hogy más áll a kormánynál kikötéskor, átragasztottam rá is. Nekem is gyakorolni kell ezt az új helyzetet. :)

Mivel már kora délután visszaértünk a kikötőbe és az esőt még aznap estére írták, így egy gyors ebéd után neki is láttunk a hajó téliesítésének. Leszedtük a vitorlákat, összehajtogattuk és bevittük a helyükre. A fedélzeten mindent elpakoltunk. Selvát lemostuk, de a már egyre felhősödő égbolton átjutó napsugarak lassan szárították. Már sötét lett, mire mindennel készen voltunk. A gázpalack is kifogyott az út során, így elindultunk, hogy majd valamelyik étteremben vacsorázunk. Veli Raton bánatunkra egyik sem volt nyitva. Így visszamentünk elvenni az autó kulcsot és irány Bozava. Legnagyobb meglepetésünkre épp akkor zárt az étterem, amikor odaértünk, pedig még csak 8 óra volt. Sőt már a bolt is zárva volt. Végül is Zenkő találékonyságának köszönhetően mégis Ibexen vacsoráztunk, fenséges tonhalas babsalátát.

2013 Október 5 – Szombat

Szombaton végre nem az ébresztő ébresztett, hanem az eső halk kopogása a fedélzeten. Reggeli után még mindig esegetett, így csak benn lehetett szorgoskodni. Téliesítettem a motort is. Szép lassan az eső feladta harcát, így kora délutánra kész is lettünk mindennel.

Maradt időnk egy kis sétára a világítótoronyig, Zenkő örömére, mert már mozgáshiánya volt :)

Nyolcadik nap Veli Rat - Világító torony gyalogtúra (séta???).

A fenti időből mindenki eldöntheti hogy mennyire volt ez séta. Zenkő szerint sétáltunk, én már néha azon gondolkodtam, hogy egyszerűbb ha szép lassan futok mellette. :)

A túra után visszaérve, összecsomagoltunk másnapra, fürödtünk és vacsora után szép lassan lefeküdtünk, mert másnap hajnalban kellett kelni a komphoz.

2013 Október 6 – Vasárnap

Élményekkel teli, izgalmas hét volt, de sajnos ennek is eljött a vége. Utazás haza. Fájdalmas szívvel hagytuk magunk mögött Ibexet, a kikötőt, a tengert... ezzel vége az idei vitorlázásnak. Szép volt, jó volt, de ebből sosem elég :) Jövőre ugyanitt, vitorlásra fel!