Szezonnyitó vitorlázás

Szezonnyitó vitorlázás 2013.06.28. - 07.01.

Idén kicsit későn kezdődött számunkra a szezon. Illetve, csak nekem. Zenkő már márciusban a Femme Fatale fedélzetén ismerkedett az Atlanti óceánnal. Nekem csak egy kis munka jutott márciusban. Attila segített meghegeszteni az orrkilépőt, mert tavaly egy horgonyzásnál elgörbült és így nagyon nehéz volt a horgonyt kezelni, úgyhogy rendbe kellett hozni a szezonra. Hajózásra már nem jutott időnk a hosszú hétvégén, elvitte az időt a munka.

Ezen kívül még egy kolléganőm, Andrea és családja nyaraltak egy hetet Ibex-en, de ők sem hajóztak ki, csak gyalogosan és biciklivel, bebarangolták a szigetet és közben Ibex-en laktak. Úgyhogy Ibexnek is ez lesz idén az első útja.

Már nagyon hiányzott egy kis vitorlázás, Zenkőnek is nagyon mehetnékje volt a márciusi kaland után. Így nagy nehezen, de sikerült összehozni egy hosszú hétvégét. Zenkő csütörtök este, munka után érkezett Pestre repülővel. Éjfélig még gyorsan aludtunk pár órát, hogy frissebbek legyünk éjszaka. Éjfél után pár perccel indultunk neki a nagy útnak. Éjjel kettőkor találkoztunk Siófokon Erikával, Attila feleségével, akit mi vittünk le, mert Attila éppen lent hajózott egy baráti családdal. Szombattól szerdáig, pedig Erikával folytatják a vitorlázást.

Útvonalunk, 63 tengeri mérföld. Első nap 11 tmf, második nap 24 tmf, harmadik nap 23 tmf, negyedik nap 5 tmf-t hajóztunk.

2013 június 28 – Péntek

7 körül meg is érkeztünk Zadarba. A kompunk 10-kor indult, így volt még idő, enni, sétálni és vízi orgonát hallgatni is. Veli Ratra 12 körül érkeztünk. Gyorsan átnéztük a hajót, fel kellett még tenni a vitorlákat, a motort akartam még gyorsan kipróbálni, mert tavasszal nagyon nehezen indult be. Most az indulással nem volt gond, ellenben nem forgott a vízpumpa tengelye. Gyorsan el is keserítettem Zenkőt, hogy ebből nem lesz mai indulás. Szerencsére Attiláék átjöttek és egy kis kupaktanács, egy kis rásegítés, és elindult a vízpumpa. Nagy kő esett le a szívünkről, és fél négykor már el is indultunk Ist irányába. A Pantera öbölből kimotoroztunk és már krajcolhattunk is Ist felé a szembe fújó 15 csomós szélben. Hét órakor kikötőtársaim nyelvezete szerint diesel genoára, vagy Rotorman után vasgenakkerre, vagy csak egyszerűen motorra váltottunk, hogy még világosban megérkezzünk. Nyolckor már az Ist előtti öbölben horgonyoztunk. Főtt a leves, közben Zenkő az egész éjszakai vezetés után pihent egy kicsit. A vacsorához alig bírtam felébreszteni. :) Utána gyorsan mentünk aludni.

2013 június 29 – Szombat

Mára jó szelet ígértek. Hétkor keltünk, készülődés, reggeli, kilenckor már útban voltunk motorral az átjáró felé. Simuniba akartunk menni, de mivel a jó szél csak erejében volt jó, irányában megint szemben fújt volna, inkább Olib megkerülésével próbáltuk elérni a célunkat. Időnk volt és Olibot még úgysem láttuk. Alighogy átértünk az átjárón, vitorlát bontottunk és 4-5 csomóval élvezetes tempóban haladtunk Olib felé. Zenkő már elég sokat hajózott Ibexen és szerette volna kipróbálni magát, hogy el tudná-e vinni egyedül a hajót. Úgyhogy mindent ő csinált egyedül, segítség nélkül. Vitorlát húzott, vont be, kormányzott. Egyedül a kikötői manővereknél és a horgonyzásnál segítettem neki. Bár utolsó nap még a horgonyt is felhúzta. Ezt nem is gondoltam volna, amikor belekezdett, hiszen a lánccal együtt majdnem egy súlyban vannak. :)

Na, de ne rohanjunk ennyire előre. Még csak Olib felé rohanunk. Egyre jobban dőlt a hajó és Zenkő egyre nehezebben tartott ellen a pöfföknek. Megérett a helyzett egy reffelésre. Először az orrvitorlát tekertük be félig. Ez volt az első tesztje, mert a régi genoát nagyon rosszul lehetett reffelni, mivel már nagyon ki volt nyúlva, reffelésnél pedig zsák alakot vett fel és nagy volt a szakadás veszély, úgyhogy nagyobb szélben nem is nagyon vitorláztunk, hanem motort kellett indítani. Most végre az új vitorla szép alakot vett fel reffelve is, ismét feljebb állt a hajó és irányítani is könnyebben lehetett. Nem sokáig. Hamarosan tovább erősödött a szél és a grószt is reffelni kellett. Ez már nehezebb falat volt, mert nincsenek állandó reff kötelek befűzve a grószba és a reffelés abból áll, hogy lekötöm a reffpontokat a baumhoz. Ezt így egyszerű elmondani, de a hullámokon bukdácsoló, megdőlt hajón már nehezebb megcsinálni. Igaz hogy Zenkő akart mindent csinálni, de most úgy gondoltam hogy jobb ha ezt én csinálom. Bennem is, amíg lereffeltem, megérlelődött a gondolat, hogy a következő felújítási akció az lesz, hogy megoldom, hogy a cockpitból lehessen reffelni a grószt. Megint tudtunk egy kis ideig jól haladni, de hamarosan a 20-25 csomós szélben 30-as pöffökkel, le kellett húzni a grószt és csak egy negyed genoával úgyanúgy 5 csomóval haladtunk, mint egy órája teljes vitorlázattal. Kis idő elteltével a szél megviccelt bennünket és most meg gyengülni kezdett, úgyhogy szép fokozatosan minden reffet kiengedtünk, majd amikor Olib város magasságába értünk, teljes szélcsend lett, és az utolsó másfél mérföldet motorral kellett megtegyük. Délután egykor a móló közelében horgonyt dobtunk és mivel nem akartuk a csónakot kibontani, a vízhatlan hátizsákomat pakoltuk meg, hogy majd kiúszunk. Gyorsan írtunk egy sms-t Attiláéknak, hogy szélcsend van, Olibon vagyunk és hogy este találkozzunk Simuniban. Erre ők visszaírtak, hogy viharos szélben jönnek át a Molat-Tun közötti átjárón. Furcsa volt elképzelni a viharos szelet, tíz mérfölddel arrébb a szélcsendben. Éppen indultunk volna várost nézni, amikor megjelent egy csónakos mellettünk, hogy tilos horgonyozni (nincs tábla kitéve), és kössünk rá egy bójára. Szerencsére Olib más partszakaszaival ellentétben, itt ingyenes a bója. Ezután már indulhattunk várost nézni.

Sokat nem vártunk a várostól és ebben a várakozásban nem is kellett csalódjunk. Egy bástya, virágok, lepkék, leanderek, és egy templom. Ennyi volt Olib. Rövid ebéd után, negyed négykor már indultunk is tovább.

Nagy örömünkre vitorlát bonthattunk, mert kezdett éledezni egy gyenge nyugati szél. Másfél csomóval haladtunk a Maun-Skrda közötti átjáró felé. Igencsak kellett biztassuk magunkat, hogy azért haladunk, de mégiscsak jobb volt mint motorozni. Hosszú órák alatt már majdnem elvánszorogtunk az átjáróig, amikor Attiláék írtak, hogy ne Simuniba menjünk, mert Maun déli csücskénél porzik a víz és reffelve krajcolnak. Nem akartuk elhinni, de azután rádió kapcsolatba léptünk és meggyőztek, hogy a Maun déli részén levő Koromacna öbölben éjszakázzunk. Attiláék egy jó órával előbb, de nyolcra mi is megérkeztünk. Ugyan a pilot könyv azt írja, hogy Bora esetén még véletlenül se horgonyozzunk az öbölben, ennek ellenére kellemes éjszakánk volt. Előtte azonban még Erika fenséges vacsorával lepett meg bennünket. Egy kis beszélgetés, sörözés és nyugovóra tértünk.

2013 június 30 – Vasárnap

Vagy az előző napi sörözés hatott ránk, vagy még mindig az éjszakai vezetést pihentük ki, de 9-ig aludtunk. Addigra Attilláék már a reggelin is túl voltak és Erika már az öblöt is körbe evezte. Azért legalább arra felkeltünk hogy integessünk nekik, ahogy Rab felé elvitorláznak az enyhe nyugati szélben. Tízkor mi is elindultunk Vir felé a már megszokott 1-1.5 csomós sebességgel. :) Ezzel a sebességgel küzdöttük el magunkat egészen a Vir-i horgonyzó helyünkig, ahol is negyed négykor dobtunk horgonyt.

Vir azzal került be a köztudatba, hogy nagyon sok engedély nélküli ház épült fel és jópár évvel ezelőtt az egyik reggelen megjelentek a horvát munkagépek és jónéhány házat ledózeroltak. Sok magyarnak is van itt háza, úgyhogy egy pár napig ez hír volt a magyar tévében.

A váron és az érdekes parti sziklákon kívül nem is találtunk semmi látnivalót, csak a rengeteg üdülő sorjázik egymás mellett.

Háromnegyed hatkor húztunk horgonyt és indultunk el Molat felé. Én ugyan már nem akartam, mert elég késő volt arra hogy egy tíz mérföldes távnak neki vágjunk olyan kicsi szélben mint amivel ide jöttünk. Zenkő azonban bizonygatta, hogy a Google Maps-en egy nagyon szép öblöt látott Molaton és az sokkal jobb mint ez mellett a zsivalyos strand mellett aludni. Gondoltam, egye fene, legfeljebb lesz egy kis éjszakai hajózás. Ugyan nem szeretek sötétben érkezni ismeretlen helyre, de majd csak megoldjuk. Azonban alighogy elértük a sziget csücskét, fél méteres hullámokban és 20-25 csomós negyed szélben találtuk magunkat, úgyhogy a genoát egyből reffeltük is, és ez a szél egész Molatig repített bennünket 4-5 csomós sebességgel.

A naplemente még vízen ért bennünket, de negyed tízkor, még szürkületben sikerült lehorgonyozzunk.

2013 július 01 – Hétfő

Reggel egy kis úszás után, tényleg kicsi a 19 fokos vízben. :) Reggeli, öböl fényképezés és fél 11-kor már húzzuk is a horgonyt. Illetve Zenkő húzza a kb. 15 kilós horgonyt és a 20 kilós láncot. Guly tudja csak, hogy ez mekkora teljesítmény, aki tavaly egy párszor felhúzta Hvar mellett mire megtaláltuk a végleges horgonyzóhelyünket. :)

Az orrvitorlát ugyan kihúztuk, de csak azért mert ígértem fényképet a vitorlakészítőnknek, Csendes Istvánnak. Eddig meg csak reffelt képet készítettünk. Ma meg sajnos akkora szél sem volt, hogy rendesen kifeszítse a vitorlát. Úgyhogy a fénykép után, betekertük és motoroztunk Veli Ratig, ahol délben ki is kötöttünk.

Már csak egy gyors úszásra jutott idő, miután rendbe tettük a hajót. Beköszöntünk még Rácz Tamásékhoz a Varunára, ahol végre személyesen is megismerkedhettem az Amapola építőjével Bartyik Vilmossal (alias Tengerész). Igaz, sokat nem beszélgettünk, mert ők el voltak foglalva a hajó felkészítésével és mi is rohantunk. Negyed ötkor már a kompon voltunk és egy nagy hajrá után éjjel fél kettőkor már alhattunk is Pesten.

Remélem hamarosan újra vitorlázunk! :)