Átkeltünk az Atlanti-óceánon

Átkeltünk az Atlanti-óceánon. 2014.11.07. - 12.04.

Útvonalunk, 3100 tengeri mérföld, 22 napig tartott.

2014 november 7 – Péntek -- december 4 - Csütörtök

Most először ünnepeltem a "Nagy Októberi Szocialista Forradalom"-at, ha még valaki emlékszik rá. :) Persze, sok ünnepségen részt vettem a suliban, mert kötelező volt, de ünnepelni ... Erről jut eszembe egy régi vicc: "Szulejmán török szultán, a mohácsi csata győztese és Brezsnyev orosz főtitkár találkozik a túlvilágon. Brezsnyev panaszkodik: - Mondd, ti 150 évig uralkodtatok a magyarokon, és szeretnek benneteket. Mi még csak 40 éve uralkodunk, és utálnak bennünket. Miért? - Mi két hibát nem követtünk el. Egyrészt nem tettük kötelezővé az iskolákban a török nyelvet, másrészt nem kellett megünnepelniük a mohácsi csatavesztés évfordultját." Most is, ez az én ünnepem volt, csak egybe esett a forradalom napjával, egy olyan álom kezdett megvalósulni, ami elég sok vitorlázónak az álma, elindultam az Atlanti-óceán felé, azzal a szándékkal, hogy átkeljek rajta.

Előtte, már sokadszorra, elolvastam Méder Áron és Rotorman idevonatkozó írásait és készültem a nagybetűs ÓCEÁNRA. Zenkőt is kivallattam, mivel ő már volt egyszer az Atlantin, hogy milyenek is azok az 5-6 méteres hullámok. Azt tudtam, hogy laposabbak mint az Adrián, de mégis nehéz volt elképzelni csak a leírások alapján. Az Adrián már a 2-3 méteres is elég kemény tud lenni, főleg ha negyedszelezik az ember. Ma már tudom, hogy milyen, és nyugodtan előre rohanhatok az időben, mert ez az útleírás annyiban el fog térni a többitől, hogy nem napokra lebontott, hanem csak az egész útról próbálok meg képet mutatni. Szóval, a hullámoknál tartottam. Ez volt az egyetlen ami eltért egy laza adriai vitorlázástól, és hozzá kellett szokni. No, meg hogy nem látsz szárazföldet, de ezt már amúgy is nagyon vártam. :) Az alap hullámzást úgy kell elképzelni, mintha egy nagyon kis meredekségű emelkedőn mennénk föl, szép lassan felemeli a hajót, utána szép lassan leejti. Nem is igazán lehet érezni, hogy 5-6 méteres, csak azon látod amikor a völgyben vagy és föléd magasodik. Nekünk amúgy az általános a 3-4 méteres vagy annál kisebb volt, egyszer becsültük 5-6 méteresre. Ez a lágy felemelem-leejtem hullámzás nem is volt kellemetlen. Amit meg kellett szokni, az hogy erre az alap hullámzásra ráépült egy 20-30 cm-es másirányú hullámzás és így a hajó le-föl és oldalra is billegett és ez folyamatos volt a 22 napos átkelés alatt. Tengeri betegség ellen Zenkő hozott egy nagyon hatásos gyógyszert, amit a fül mögé kell feltapasztani (Scopoderm TTS). Magyarországon nem lehet kapni és a hatóanyaga sincs törzskönyvezve, úgyhogy nyugatabbra lehet beszerezni. Zenkő egyből felragasztotta, én ki akartam próbálni hogy bírom-e gyógyszer nélkül, hisz az Adrián sem szokott problémám lenni. Igaz, ott nem szoktam menet közben nagyon lemenni a kabinba. Négy napig bírtam, úgy hogy aluszékonyabb voltam és három-négy óránként kellett egyek mert különben elkezdtem émelyegni. Ezek amúgy mind a tengeri betegség enyhe jelei. A negyedik napon, amikor már azt hittem hogy lassan hozzá kell szokjak a hullámzáshoz, rosszul lettem. Egyből felragasztottuk a tapaszt, és fél óra múlva semmi bajom nem volt. A tapasz három napig hat, utána nem tettem fel újat és továbbra sem volt bajom, végre hozzászoktam az állandósult mozgáshoz.

Kicsit csapongok, hisz még el sem indultunk. Én hetedikén érkeztem Dóra hajóra, Zenkő következő nap. Erika, Dani és Attila már egy hete ott voltak a kikötőben. Két kemény nap volt amíg felkészítettük a hajót az útra. Meg kellett tervezni nagyjából az étrendet, hogy a hozzávalókat meg tudjuk venni, utána a hosszú listával elindultunk bevásárolni.

A négy bevásárló kosárnyi cuccot még el is kellett pakolni a hajóban. Ráadásul úgy, hogy meg is találjuk később. A szomszéd katamarános viccelődött is, hogy hagytunk-e valamit a boltban. :) Érkezés után kiderült, hogy sok ennivaló megmaradt, de így a jobb, mintha éheztünk volna. Amit a legjobban kiszámoltunk és jól is bírta az a friss gyümölcs volt. Hálóban, felakasztva tároltuk és még az utolsó napokban is ehettünk belőle. Banán, alma, körte, narancs, citrom, mangó, khaki szilva volt készleten. A zöldségek is elég kitartóak voltak, pedig azokat párásabb környezetben a hajófenéken tároltuk. Krumpli, répa, hagyma, káposzta, fokhagyma, tök volt és remélem nem hagytam ki semmit.

A másik sarkalatos pont a víz volt, mivel a hajónak "csak" 700 literes a tartálya, ez azt jelentette, hogy napi 5 liter víz jutott egy emberre. Úgy gondoltuk, hogy napi 2-3 litert megiszunk a hőségben, valamennyi kell a főzéshez, így egy másfél literes palacknyi jutott fürdéshez. Azért palack, mert jobban tudod kontrollálni, mintha beállsz a zuhany alá. Úgyhogy mosogatás sós vízzel, fürdés sós vízzel és a palackkal való öblítés.

Amíg mi tervezgettünk és vásároltunk, elindultak az ARC+ verseny résztvevői, akik egy Zöldfoki-szigeteki megállóval megtoldva ugyanazt az utat tették meg mint mi és a sima ARC verseny hajói.

Mi is elindultunk november 11.-én délben, az ARC résztvevők majd 23.-án fognak és az első helyezett (csúcsot döntött), a cél előtt 1-2 mérfölddel hagyott le bennünket, úgy hogy mi motoroztunk, mert nekünk kevés volt a szél, csak lobogtak a vitorlák. Ő eközben ugyanazzal a széllel 15 csomóval tudott elszáguldani mellettünk. :)

Mielőtt indultunk még láttunk egy szerencsés mentést. A hajó bóján állt és elszakadt a kikötő kötele, a víz letette a kövekre, szerencsére a hullámzás nem volt akkora hogy a köveknek lökdösve kilyukassza, úgyhogy a dagály leemelte a kövekről és mire elindultunk, már újra a vízen ringatózott, egy pár karcolással gazdagodva.

Tehát kedden délben sikerült egy tankolást követően elinduljunk. Kár hogy csak akkor tudtunk, mert az ARC+ mezőnye az indulást követően 20-25 csomós szelet kapott, mi ennek csak a végét kaptuk meg sokkal gyengébben, ami végül el is állt, úgyhogy az első napokban kellett jócskán motoroznunk. Összességében nem panaszkodhatunk, mert 3-4 napot motoroztunk a 22-ből, a jellemző a 10-15 csomós szél volt és ritkán beerősödött 20-25 csomósra, de az sem volt erős, mert hát vagy háromnegyed szél volt.

A Kanári-szigetek közelében még 16-20 fok volt és a tenger sem volt nagyon meleg csak olyan 20 fok körüli, de mikor leértünk a Zöldfoki-szigetek magasságába jöttek a 30 fok feletti izzasztó napok és a víz is 25 fok körüli lett. Eső nem nagyon volt, kétszer kapott el olyan fél órás nagyobb zápor, egyébként csak éjszakánként ijesztgettek a zivatar felhők, de általában csak pár percig szemelt belőlük egy kis eső. Napközben mindig volt egy csomó felhő, de úgy tűnt mintha mindig körülöttünk lenne és felettünk soha, és éjszaka jöttek az előbb említett kis zivatarok rendszeresen. Rotormanéknál olvastam, hogy éjszaka keresték a squall-okat (zivatarokat), mert az szélerősödéssel járt, és jól tudtak haladni. Ez nekünk is igaz volt némelyik felhőre, de volt olyan is ami amikor utolért, akkor teljesen elvette a szelünket, és csak akkor jött vissza a szél amikor a felhő elhagyott bennünket. Én csak a megfigyeléseinket tudtam most leírni, érdekes lenne ennek a meteorológiai magyarázata is, de azt egyelőre ne tőlem várjátok. ;)

Sok szivárványt is láttunk útközben és volt egy madarunk amelyik több mint egy héten keresztül, minden nap meglátogatott bennünket, azon a tájon ahol a madár sem jár. Volt hogy a párját is elhozta. Az egyiknek, gondolom a hímnek, nagyon hosszú farktolla volt, a nősténynek rövidebb. Volt hogy kihagytak egy napot, Zenkőnek már hiányoztak. Végül is érthető, az út közepén csak velük találkoztunk.

Mivel négy felnőtt volt, így a konyhás feladatokat úgy osztottuk el, hogy párban végeztük minden másnap. Én Zenkővel voltam és ő főzött én meg mosogattam, a mosogatás volt a kisebb feladat, de még így sem szerettem a konyhás napokat. :) Ilyenkor reggelit kellett készíteni, felvágottat, sajtot, kenyeret szeletelni. A későbbiekben valami kenyérre kenhető krémet készíteni (karfiol, hamis ikra stb.), mert már nagyon untuk a felvágottakat, nem kívánta senki. A tízórai gyümölcs volt, azt kellett felvágni egy púpozott tányérral, és mind az öten körül ültük a cockpitban. Gyorsan elfogyott mindig, gyümölcsből lehet hogy sokkal több is elfogyott volna. Legközelebb bátrabban lehet vinni, most már tudjuk hogy hálóban jól eláll. Az ebéd általában kétfogásos volt, leves és főétel amit a szakács kitalált. Uzsonna csoki, müzli. A vacsora vagy maradék ebédről, bár ritkán maradt, vagy valami könnyebb étel (tejbegríz, palacsinta, puding). Szóval volt feladat a főzéssel, és utána mosatlan is. :) A többi napon csak a két órás szolgálatokat kellett ellátni, ami egyébként a konyhás napokon is meg volt. Mindenki ugyanabban az időben volt mindig. Ez azoknak okozott nagyobb problémát, akik nem tudtak világosban aludni, főleg mivel UTC szerint volt a beosztás, ahogy haladtunk nyugatra, úgy tolódott a napkelte és napnyugta. Szerencsére én bármikor tudok aludni, nekem ez nem volt probléma. :) Az én szolgálataim 12:00-14:00, 20:00-22:00, és 04-06 között voltak. Én Zenkőt váltottam, engem Attila és utána Erika következett. Nekem a déli szolgálat volt a legkeményebb a hőség miatt, de mivel általában a szélkormány vitte a hajót, vagy ha kevés volt a szél akkor az autopilot, és a szolgálat általában csak készenlétről szólt, ezért később már nem a kormányállásban töltöttem ezt az időt, hanem kerestem az árnyékot.

Ahogy az előbb írtam, volt egy szélkormányunk és egy autopilotunk. Az autopilot félidőben elromlott, így még jó hogy volt szélkormány, mert végig kormányozhattunk volna. Ami néha jól esett, de éjszaka nagyon rossz volt. A kompasz ledje gyenge volt és csak fejlámpával lehetett látni. Egy éjszaka az erős szél és nagyobb hullámok miatt kézzel vittük a hajót, de fél óránként váltottuk egymást, mert megterhelő volt ilyen feltételek között az iránytartásra koncentrálni.

Mivel a kormányzást nagyrészt az automaták vitték, a vitorlázás a vitorlák cseréjéből vagy állításából állt, de ez sem volt túl megterhelő, mert volt olyan hogy három napig nem kellett a vitorlákhoz nyúlni. Amúgy a hátszélben két orrvitorla volt fent pillangóban, az egyik spibaummal kitámasztva, háromnegyed szélben pedig a fock és a grósz sokszor reffelve a hajó kiegyensúlyozása miatt, mivel a fock túl kicsi volt a grószhoz képest. Jellemzően ezt a kettőt kellett váltogatni.

A szolgálat így többnyire felügyeletből állt, hogy lehetőleg legyen valaki mindig a kormányállásban, hogy gyorsan lehessen reagálni, ha rendkívüli dolog történik. Pl. volt hogy a szélkormány összegyűjtötte az úszó növényeket és akkor elvesztette az irányt, ilyenkor gyors tisztogatás következett és ment minden tovább a maga útján. Még az egyéb akadályok, hajók figyelése volt a feladat, de a Zöldfokitól 100 mérföldre már nem találkoztunk hajóval egészen közel kellett érjünk St. Luciához hogy egyet meglássunk. Volt segítségnek egy AIS receiver is a hajón, de még az sem észlelt ebben az időszakban körülöttünk senkit, pedig messzebbre ellátott mint mi.

Pecázásról jut eszembe, húztuk magunk után a műcsalit és két halat fogtunk is. A nagyobbikat Attila, az övét két alkalomra ettük meg. Amit én fogtam, azt egyszerre befaltuk.

Rengeteg repülőhalat is láttunk, folyamatosan repkedtek, ahogy menekültek a ragadozók elől, aztán volt amelyiket repülés közben meg egy sirály kapta el. Néha 50-150 métert is repültek. Éjszaka néhány szerencsétlen a hajónkon landolt és sajnos mire megtaláltuk már odaszáradtak a hajóhoz. Volt egy-kettő amelyiket idejében észrevettünk és sikerült megmenteni. Egyszer Zenkő épp kormányzott és az orra előtt 10 centivel repült el a hal. Gyorsan visszadobtuk és remélem Zenkő meg kívánt hármat gyorsan. :)

Összességében vitorlázás szempontjából, ebben az időszakban és ezen az útvonalon, nem egy nagy kihívás az Atlanti átkelés. Nem mintha vártam volna a nagy vészhelyzeteket és viharokat, de nehezebbnek képzeltem előre. Mindenesetre örülök, hogy megcsináltuk, tapasztalatnak jó volt.

Van bennem egy kis hiányérzet, megpróbálom egy példán keresztül elmesélni. 2000-ben lefutottam a Budapest Maratont. Nem sikerült rá jól felkészülnöm, így 18 km-nél elkezdett görcsölni a lábam, ezután elég szenvedős volt a futás. Futottam pár száz métert amíg el nem kezdett görcsölni, akkor egy kis maszírozás, kevés gyaloglás, utána megint bírtam pár száz métert futni, és ez így ment végig. Végül is szintidőn belül teljesítettem a távot. Akkor maraton futó vagyok? Igen, de van egy kis hiányérzetem. :) Egyszer majd szeretném végig futni az egész távot. Óceán átkelő vagyok, de egyszer majd szeretném saját hajóval megtenni ezt az utat.