Ibex hazatér Magyarországra

Ibex utolsó 2014-es útja, Hazatérés 2014.03.29. - 04.06.

Zenkő írása:

Ez az út nehezen jött össze! István már régen elhatározta, hogy Ibexet haza szeretné vinni, mert egy általános felújítás igen ráférne a kis vitorlásra. Meg volt a dátum, hogy meddig van kifizetve a kikötő, megérdeklődte a szállítást, a daruzást és mégis majdnem az indulás napjáig félnaponta változott, hozzuk vagy marad... latolgatva a feltételeket mindkét eshetőségre. Végül is eljött a nap és a döntés a szállítás javára dőlt el, mert fokozatosan megoldódott addigra minden probléma.

István írása:

Biztos én is hibás vagyok benne, hogy későn döntöttem el dolgokat, de tényleg az utolsó pillanatban is ide-oda billegett a mérleg nyelve. Február végén derült csak ki, hogy el tudjuk helyezni itthon a hajót. Jó ötletnek tűnt haza hozni, mert ilyen messziről a tengernél felújítani nagyon nehéz. Itthon sem lesz könnyű. A másik, hogy most kevesebb időm van vitorlázni, akkor ha megspórolok egy éves kikötői díjat, az jól jön a felújítás költségeibe. Elkezdtem felmérni a lehetőségeimet. Elolvastam mégegyszer a Glatisant hazafelé útját, de rájöttem, hogy nagy pénzkiesés lenne annyi időt munkától távol tölteni, bár egyszer majd mindenképpen be akarom járni Európa folyóit is. Akkor elkezdtem szállítót és darust keresni. Az előbbi hamarabb ment és már a telefonban érezni lehetett, hogy meg lehet bízni az emberben. A darus rafkósabb ember benyomását keltette, de végül ő is elvégezte a munkát. De ne rohanjunk ennyire előre. Mire rakjuk a hajót? Néztem sok tárolót, a végén láttam, hogy Fidjin Méder Áron hajója is fa oszlopokkal alátámogatva állt, úgyhogy ezzel meg is nyugodtam. Kár volt, mert a kikötői díj lejárta előtt két héttel jutott eszembe, hogy ez a három és fél tonnás test ha egyszer megindul, mert valamelyik oszlopot rosszul tettük alá, akkor ... Szóval, állvány kell. De milyen? Attilát kérdeztem, vele sokat beszélgettünk, végül is ahogy kinéz most az állvány, az ő elképzeléseit tükrözi. Nem hiszem, hogy az ő ötletei nélkül, ilyen klassz állványt össze tudtunk volna hozni. Tehát övé az elméleti érdem. A gyakorlati részen is van olyan ember aki nélkül nem lehetne itthon Ibex. Miután rájöttem, hogyha négy kezem lenne, akkor sem lennék kész időre, megkértem Tibit, hogy segítsen összeállítani az állványt. Vele együtt fúrtunk, vágtunk, hegesztettünk két napon keresztül, és még Ibex állványra állításánál is segédkezett. Az állványon kívül még a vízpumpát is meg kellett csinálni, mert a múltkori felújítás nem sikerült tökéletesre. Nem folyt, de csöpögött. Úgyhogy vettem megint csapágyakat és szimeringet. A baj csak az volt, hogy nem akart szétjönni. Persze csapágy lehúzónk az nem volt. A szétszedésnél Ország István hasznos ötletei, és a szomszéd Csaba szakértelme segített, aki végül még az indulás előtti éjszaka, amikor már gondolkodni sem volt erőm, még összerakni is segített. Rajtuk kívül a lányaim tartották bennem az erőt, hogy hittek benne hogy sikerülni fog, amikor én már azt mondtam, hogy minden ellenem dolgozik, talán mégsem kéne bele vágni. És végül a Koperig tartó hajózásban Zenkő segített. Nélkülük most nem lenne Ibex újra itthon. Köszönöm nekik!

Zenkő írása:

2014 március 29 – Szombat

Egy napot számoltunk az utazásra és kellett is... István Budapestről indult busszal Zágrábba, ahol átszállt egy másik buszra és ment tovább Zadarba. Neki ott még meg kellett töltetnie a gázpalackot, mert az októberi utolsó utunkon kifogyott. Kezdetben úgy volt, hogy már Zágrábban találkozunk, de végül is a gázpalack töltése miatt, ami időt igényelt, nem várt meg engem, mivel csak 2 órával később érkeztem Zágrábba. Müncheni átszállással repültem Zágrábba és rá voltam tapadva a repülő ablakára, viszonylag tiszta idő volt a hegyek fantasztikus látványt nyújtottak. Kattogtam és sorozatba készítettem a képeket, mert nem bírtam ellenállni a látványnak. :)

Zágrábban nem jártam még a reptéren, azaz csak kinn a terminálon, mert 2010-ben innen repültem volna vissza szintén München fele, de akkor nem fértem fel a gépre. Jól meg van oldva, hogy egy direkt busz vár a terminál előtt, a sofőrnél lehet jegyet váltani és fél óra alatt már is benn voltam a buszpályaudvaron. Ott meg a bőség zavarában azt sem tudtam melyik buszt válasszam Zadar fele, annyi volt. :) Végül is egy olyan buszra szálltam fel, amin egy hölggyel együtt utaztam kettesben, egy nagy buszon. :) Végre nappal utaztam és nem söfőrként, így a horvát hegyeket is kedvemre bámulhattam.

Meleg volt aznap, bőven 20 fok felett, de még a magas hegyek csúcsát itt is hó fedte:

Miután kigyönyörködtem magam a hegyekben, már nem sokat váratatott magára a tenger látványa – paradicsom a szemnek és a léleknek, egy napban. :) Az utazás összes fáradtsága és nyűgje szempillantás alatt eltűnik ilyenkor.

Megérkezve Zadarba, elsétáltam a komphoz és ott már ahogy előtűntek a kikötőben álló vitorlások, ahogy közeledtem úgy szaladtak az ajkaim szélesebbre az örömtől. :) Víz, tenger, vitorlások – a tengernél vagyok!!! Istvánt a komp jegyes bodéban találtam, szegény már ott toporgott 1-2 órája. Annyi csomagja volt (gázpalack, kormány...), hogy esélye nem volt a városban mászkálni. Kedve sem volt hozzá a fáradtság miatt, így letettem a hátizsákom és kicsit benéztem az óvárosba. :) Szívem szerint elszaladtam volna még meghallgatni a viziorgonát... :) Ehelyett az őszi leltárlista alapján még otthon összeállított heti menüt mutattam meg és gyorsan átbeszéltük a bevásárló listát, így mentem is a közeli boltba bevásárolni. Nekem minimális volt a csomagom, így a bevásárlás nagy része még elfért a hátizsákomban, a többi maradt kézi poggyásznak. Elég silány volt a boltban a zöldségfelhozatal szombat este... Na majd még Veli Raton hátha sikerül venni ezt-azt. 20:00-kor indult a komp, de most nem voltunk olyan titánok, hogy kinn üljünk le. :) Útközben megnéztük a heti időjárást és szerencsére volt miből görbülnie a számnak, mert hát semmi, de semmi szelet nem mutatott. :) Sebaj, vizen lenni, annyi hónap után, is öröm lesz. :) Még sose buszoztam a szigeten, így most erre is sor került. A busz megvárja, míg az összes utas leszáll a kompról, majd indul. Azaz indult volna... de kialudt minden fény a buszban és leállt a motor. Újabb próbálkozások, mind hasonlóan végződött – közben nőtt az izgalom, nem értettük mit mondanak. Mély sohaj, remény és beindult. :) Esti szigetnéző út volt, mert minden egyes kis településre behajtott a busz, ha volt utas, ha nem. Így nagyon késő lett, amikor leszálltunk Veli Raton és végre a kikötőben voltunk, Ibexen. :) A kikötő kihalt volt, de számomra ilyenkor a legvonzóbb. :) Szél nem volt, az árbocok nem kolompoltak, jó volt a tenger illatát magamba szívni, egyszerűen ott lenni. :) Még gyorsan kicsomagoltam, előkerült a hálózsák a hátizsák fenekéről (a kabinban 15 fokot mutatott a hőmérő). Kíváncsi voltam lesz-e fázás éjszaka, de ezzel a gondolattal Ibex már álomba is ringatott...

2014 március 30 – Vasárnap, Veli Rat – Premuda

Az éjszaka nem volt annyira hideg, amint vártam! Az orrkabinban mindig hidegebb van, ami nyáron előny, de ilyenkor... Végül is nem fáztam a hálózsákban, de egy takaró ott volt biztonságból mellettem ;) Reggel 13 fok volt a kabinban – azaz a szalonban. Talán ilyen hidegben még nem is voltam Ibexen!

István már előző este elkezdett beoltani a kompon, hogy a hajót a tél után útra felkészíteni időbe fog telni és lehet későn tudunk elindulni, lehet el sem tudunk indulni, majd csak hétfőn... de ezt nem akartam meghallani. :) A kikötőben vesztegelni egy napot... legyen akármennyi munka, majd kétszer olyan gyorsan pörgök és meg lesz minden, el kell indulni. :) Piszkáltam, hogy mondja el mit kell megcsinálni, próbáltam a sorrendet kitalálni, hogy minél hatékonyabban meg legyünk időben mindennel.

Reggel 8-kor keltem és végül is egész jól ment minden, vitorlákat feltettük, amíg István a vízpumpát szerelte vissza, készen lettem a kabinban való pakolással. Még boltba is eljutottam venni kaját, amire még szükség volt. Ebéd is elkészült (chilis bab puliszkával) és 14:30-kor Ibex motorja útra készen pöfögött. :) Előtte elbúcsúztunk a kikötősöktől és még egyszer alaposan körbe néztünk, fájdalmas búcsút véve Veli Rattól, mert idén már nem jövünk ide...

István az orrban engedte el a muringot, nekem maradt hátul elengedni és kikormányozni a szűk kikötőből. Talán István most már nem félt annyira, mint amikor ezt legelőször tettem. :) Elégedett voltam, de nagyon, hogy sikerült elindulni kora délután – már a gondolataim előre is szaladtak, hogy lássuk csak meddig is tudunk eljutni ma. :) István a jól bevált Istet szorgalmazta, de mivel voltam Istnél már mindkét öbölben, amit javasolt, így csak szótlanul a térképet böngésztem és Premudáig terveztem az eljutást. :) Korai volt akkor még erről vitába kezdeni, így csak kormányoztam boldogan és gyönyörködtem a tájban. Sehol egy vitorlás, csak néha egy-egy halászcsónak bukkant fel. Végtelenül nyugodt volt a táj, a tenger – megállt az idő...

Még búcsút intettem a veli rati világtótoronynak, azután feltűnt a „kutyám”... amit még meg kell hódítanom egyszer, el kell addig úsznom. :)

Ahogy Isthez közeledtünk még volt egy lejátszatlan meccsünk, amit végül is sikerült megnyernem ;) Irány Premuda! :)

19:30-kor érkeztünk meg a legszebb időszakban, naplementében. :)

István úgy emlékezett bóják vannak az öbölben, de most még nem nem voltak kitéve. Rajtunk kívül nem volt más vitorlás, de a komp kikötő nem messze volt, így hallottak és éreztük, amikor elhúzott a komp.

Megettük az ebéd maradékát vacsorára és 21:00-kor már lefekvés volt. Persze még olvastam egy keveset fejlámpával szokás szerint. :) Majd a tenger végül engem is álomba ringatott.

2014 március 31 – Hétfő, Premuda-Medulin

Reggel 6-kor szólt az ébresztő, mivel áprilisban ilyenkor még sötét van, így nem ébredtem meg magamtól, kellett az ébresztő ;)

Az éjszaka már sokkal hűvösebb volt, többször megébredtem, hogy fázom és végül kirángattam magam alól a takarót és még abba is belecsavartam magam. István a szalonban nem fázott, ott valószínűleg pár fokkal melegebb van, mint az orrban.

A reggeli készülődés a hideg miatt igen katonás, csak a több réteg magamra öltése viszi az időt, de így is 6:29-kor már húzza István a horgonyt. Idén nem vállaltam horgony húzást, mert kevesebb, mint két hét múlva életem első fél maratontján fogok indulni és tartottam a sérülésektől.

Már előző nap kialakítottuk a szolgálati tervet. István nagyon okosan óránkénti váltást javasolt. Akkor túl gyakorinak találtam, de a túra végére láttam be, mennyire bölcs döntés volt. Mivel nem volt szél egész héten, így sikerült neki engem óránként lefoglalni, hogy ne zsörtölődjek az unalmas motorozás miatt. :) István volt minden páratlan órában, nekem maradtak a páros órák.

Ő vállalta a korai reggeli első másfélórát, mert olyankor van a leghidegebb és még minden vizes a fedélzeten. Így eközben reggelit készítettem az előző napi puliszka maradékból: hagymás-rántottás-puliszkát. Kiegészítés képpen volt fekete kaviáros krém, amit még Berlinből hoztam és desszertnek lekváros kenyér.

A kora reggelnek köszönhetően egy halászhajóval találkoztunk, ami a part fele tartott sirály kíséretben:

8-kor került rám a sor és ekkor már a nap egyre fennebb kúszott az égen, kellemesen melegítette a hátam. Premuda nyugati oldala ismeretlen volt számomra, így volt látnivaló – megfigyeltem minden kis öblöcskét, a növényeket, szóval bámészkodtam. :)

Ahogy a nap egyre magasabban járt az égen, így néhány réteg ruhától meg lehetett válni fokozatosan és mivel nem volt szél sem, kellemes volt a napsugarak simogatása. Susak déli részét láttam már tavaly októberben, de akkor közvetlen a part mellett haladtunk el és nem láthattam, hogy egy kis falu milyen szél védett menedékben fekszik egy völgyben – sőt akkor még a templom tornya sem látszott.

13:30-ra kész is volt az ebéd (gombás-paradicsomos spagetti). Délután 2-kor, amikor rám került a sor enyhe szellőt éreztem, izgalomba jöttem, hogy mégis lesz vitorlázás. :) István hagyta, hadd éljem ki magam és rám hagyta, hogy ha „dolgozni” akarok, tőle vitorlát bonthatok, elvégre ügyeletes vagyok ;) Na nem kellett kétszer mondani, ugrottam a csörlőért és olyan örömmel bontottam idén először vitorlát, mintha életem első vitorla bontása lett volna. :) Persze a szellő túl gyenge volt, a motort kellett hagyni, hogy rásegítsen, különben túl lassan csorogtunk volna.

14:30-kor ahogy elértük a Kvarner-csatornát a szél is picit megmutatta erejét és le tudtam állítani a motort. Ezt az érzést nem lehet leírni – csend és siklunk a vizen. :) Hát a sebességünk nem volt hű de sok, de vitorláztam. :) Kezdetben Pula volt a cél, de mivel a szél irány ezt nem tette lehetővé, örömmel vállaltam, hogy inkább lasabban, de vitorlával Medulin fele menjünk. Madarat lehetett volna fogatni velem és akkor még a delfinek is mellénk szegődtek. :)

Végig vitorláztam egyedül a Kvarneren, egész 17:30-ig vitorlával! Olyan volt, mintha csak 2 perc telt volna el, észre sem vettem, hogy István nem váltott le, hagyta élvezkedjek. :)

18:40-kor érkeztünk meg Medulinba, meglepetésemre volt egy katamarán az öbölben, amit kinéztünk éjszakai horgonyzóhelynek. István szeretett volna bemenni a jól bevált öbölbe, de nem akartam azt a 2-3 mérföldet megtenni pluszba. Végül is szuper volt ez az öböl és a katamaránnal együtt elfértünk ;)

Még hogonyzás után lehetett gyönyörködni, ahogy a nap a domb mögött eltűnik:

19:30-ra elkészült a vacsora is (tasakos marhahúsleves és a maradék ebédről, desszertnek műzli). Este 21:00-kor szokás szerint lefekvés.

2014 április 1 – Kedd, Medulin – Porec

Cudar hideg volt az éjszaka, még az arcom is be kellett takarnom... de 5:30-kor szólt az ébresztő, mert hosszú út állt előttünk, Porec volt a cél.

5:50-kor István már húzta is a horgonyt, fél órát vittem a hajót, de akkor István átvette, hogy tudjak reggelit készíteni. Így neki hosszabbított reggeli műszakja volt már megint ;)

Továbbra sem volt semmi szél és lassan pöfögtünk Rovinj fele, ahol egy tankolást kellett beiktatni.

Végül is 11-kor éreztem egy kis szellőt és habár István ügyelete volt, vitorlát bontottam és kárpótlásul a reggeli hosszabb ügyeletéért átvettem örömmel a kormányt ;)

Sajnos 12:10-kor már húzhattam is le, mert csak lobogtak a vitorlák, nem volt szél és nem haladtunk. 13:10-kor értünk Rovinjhoz:

Itt nem találtuk a kutat, de végül is megkérdeztük a halászokat, akik útba igazítottak.

A kútnál égen-földön nem láttunk embert, így ugrottam ki a kötéllel a kezemben és kötöttem ki Ibexet. Azaz csomóztam ott valamit, amire megjelent a kutas és mosolyogva szétbontotta a csomómat és megmutatta hogyan kell rendesen :) Végül is mivel más hajó nem volt, megkértük hadd maradjunk itt egy órát, ha már Ibex ki volt kötve. Így gyorsan ebédet készítettem, a mai menünk kukoricás-borsós-húsos rizs volt.

14:00-kor már indultunk is. Kivételesen István oldotta el a köteleket és nekem kellett elindulni – izgultam nehogy ne tudjon beugrani, ő meg izgult nehogy a hajót odacsapjam a parthoz. De felesleges volt, minden jól sikerült :)

Rovinjt elhagyva számomra teljesen új volt a táj, mert erre még nem jártam vitorlással. Így a motorozást is csendben tűrtem és bámultam a tájat.

17:50-kor érkeztünk meg Porecbe - itt nem sikerült megegyeznünk a horgonyzó helyben, István az óváros déli részén szeretett volna, nekem meg az északi volt szimpatikusabb. Így körbejártuk Ibexxel :)

Végül is a déli nem volt megfelelő, mert ott nagy volt a hajóforgalom. Kikötőbe meg nem akartunk beállni. Maradt kizárásos alapon az északi része, a várfal mellett nekem nagyon tetszett, szép volt a kilátás Ibexről. :)

Igaz nem gyönyörködtünk ekkor ebben, hanem gyorsan kaptuk össze magunkat és irány ki a partra, hogy még meg tudjuk nézni a városkát.

Szerencsénk volt, mert akkor harangoztak be az esti misére és nyitva volt a templom – nagyon megérte megnézni:

Nagyon tetszett nekem ez a kis város, 2 órát sétálgattunk, közben ránksötétedett és egyre jobban fáztam, de arra bejártuk már minden zeg-zugát.

20:10-kor értünk vissza Ibexre és nem volt még a napnak vége, mert elromlott a wc. Késő este 11-ig próbálkozott vele István, meg is ragasztotta, de nem vállalta be, hogy használjuk. Elő kellett venni a régi módszert: vödrözés – bármennyire is nem tetszett. :) Hát ezt is kipipálhatjuk a vitorlázó kalandok listájáról ;)

2014 április 2 – Szerda, Porec – Novigrad – Umag

Az előző esti késői lefekvés miatt később keltünk, csak 7-kor szólt az ébresztő. Kényelmesen megreggeliztünk és 8:15-kor indultam, hisz páros óra volt ;)

Útközben láttunk egy kő szállító hajót, biztos valahol stéget építenek...

Novigrad nagyon közel volt, már 10:00-kor meg is érkeztünk és mivel István volt ügyeletben ő állt bójához. Általában simán szokott menni, de most többszöri nekifutásra sikerült csak, igaz a szél is erősen fújt.

Mentünk is ki hamarosan a partra várost nézni – 10:20-kor.

Persze a pékárust nem lehetett kihagyni ;) Kétszer is betévedtünk ;) Először rögtön ahogy partra értünk, hisz tízórához harangoztak ;) Majd mielőtt indultunk vissza Ibexre, kellett a desszert ebéd után ;) Egy halast is találtunk, ahol tengeri sügért vettünk nyersen.

11:40 volt amikor végeztünk a városnézéssel, itt is bejártuk az óváros minden utcácskáját. 12:10-kor már indultunk is tovább.

Szerencsém volt, mert háromnegyedes déli szélben tudtam Umagig vitorlázni. A bójára állás most nekem volt a feladatom.

Ekkor ebédet készítettünk. István megtisztította a tengeri sügért, amit befűszereztem, sütve és rizzsel fogyasztottunk el. Nagyon fenséges ebéd volt a sok konzerv kaja után. :) Annyira tele voltunk, hogy pihenni kellett egy kicsit. :) A cockpitben olvasgattam a kellemes napsütésben. Időben nagyon jól álltunk, így volt lehetőség lazítani. Amikor elfáradtam a sok lazításban, akkor addig piszkáltam Istvánt, hogy végül is 5-kor elindultunk megnézni Umagot.

Az óváros után elsétáltunk a kikötőbe is, ahol kedvemre bámészkodhattam a hajókban. 19:30-ra, épp a naplementére már vissza is értünk Ibexre.

Már az öbölben is, ahol bóján álltunk sok hajó volt. Találtam is egyet a közelünkben, mert hát persze azért választottam azt a bóját, mert beleszerettem egy hajóba. :) Nem abba ami az alábbi képen van. ;)

21:30-kor fújtak takarodót ;)

2014 április 3 – Csütörtök, Umag – Piran – Portoroz/Bernardino

Nagyon időben voltunk, így nem volt szükség ébresztőre. Ennek ellenére 7-kor megébredtem. Ez egy védettebb öböl volt és végre nem fáztam annyira éjszaka. Első dolgom az volt, hogy kimentem megnézni kedvenc hajócskámat:

Majd jöhetett a reggeli: rántotta. 8:30-kor húzott István horgonyt és lavíroztam ki a bóján álló hajók közül, de a fél szemem és a szívem a kedvenc hajómnál maradt ;) Horvátország legészakibb világítótornyát még lencsevégre kaptam és már látszott is Piran.

Közben a buvárkodó madarakat próbáltam lefotózni, de nagyon hirtelen tűntek el a víz alatt és messze bukkantak újra elő:

10:45-kor már meg is érkeztünk Piranba, ahol be kell mennünk a városi kikötőbe, hogy bejelentkezzünk. Először Portoroz felé vettük az irányt, de mivel az öböl közepén ácsorgott egy rendőr hajó, odamentünk hozzá megkérdezni, hogy be kell-e jelentkezzünk. Hisz az EU-s Horvátországból jöttünk. De sajnos igen volt a válasz, így mentünk be Piranba.

Majdnem félóra elment a bejelentkezéssel, mert hát kétszer is vissza kellett menni Ibexre, mert még ilyen meg amolyan papír kellett. Majd Portoroz felé tartottunk, mert a Bernardino részt néztem ki horgonyzásra.

11:30-kor horgonyoztunk le egy vitorlás iskola közelében. Így fél órát bámultam ahogy gyakaroltak. 12:00-kor indultunk gyalogosan vissza Piranba, várost nézni.

Felsétáltunk a várba is, habár István már járt ott, de ennek ellenére eddig minden településben sikerült valami újat mutatnom. :)

A várból egy vitorlás versenyt figyeltünk:

15:15 volt mire visszaértünk Ibexre, jó kis túra volt. Mivel városnézés közben újra betévedtünk egy pékárushoz, így ebédre csak egy tojásleves volt, mert nem voltunk nagyon éhesek. Még fél óra sziesztázás is belefért, majd 17:45-or újra nyakunkba vettük a várost, de most Portoroz fele indultunk megnézni a kikötőt. Erre fele nekem nem tetszett egyáltalán, tele volt új szállodákkal, semmi látványosság.

Végül is este 7-re már vissza is értünk és vacsorára répás-tonhalas pennét készítettem. A késői kelésnek köszönhetően nem voltunk fáradtak, így csak 10-kor volt a lefekvés.

2014 április 4 – Péntek, Bernardino – Izola – Koper

7:30-kor keltünk, reggelire szardinía krémet készítettem hagymával. 1 óra múlva már indultunk is – mégegyszer megcsodálva Pirant, most már a vízről:

Kevesebb, mint 2 óra alatt megérkeztünk Izolába. Útközben érdekes homok partokat láttunk:

10:20-kor érkeztünk meg Izolába és miután sikerült találni egy jó horgonyzó helyet, mentünk is a partra várost nézni.

Egy óra alatt teljesen körbejártuk az óvároskát.

Nem volt miért sietnünk, mert a végállomás, Koper már nagyon közel volt. Az előző napi maradék volt az ebéd, napozgattunk, olvastam és végül 13:25-kor amikor egy kis szellő kezdett fújni, akkor vitorlával elindultam. Ez volt az első vitorlás indulásom motor nélkül, tetszett. :)

Mindössze 1,5 órát tudtam vitorlázni és ez volt idén Ibexxel az utolsó vitorlázásom. Még meg sem érkeztünk Koperbe, de már is fájt a szívem... Ahogy közeledtünk, behúztam a vitorlákat, motor bekapcs és végcél: Koper kikötő.

Azon nyomban el is kezdtük leszedni a vitorlákat, összefogtuk és bevittük a szalonba. Leszereltük a baumot is, odakötöztük a fedélzethez. A dingit lemostuk és a nap szerencsére még magasan járt az égen, így meg is szárította, hogy szintén el tudtuk csomagolni.

Igyekeztünk Ibexet amennyire csak lehetett előkészíteni a másnapi daruzásra.

17:45-kor indultunk várost nézni Koperbe. Nekem nagyon tetszett a város, a történelem mindenhol megmutatta magát...

Fél 9 volt, amikor visszaértünk a kikötőbe. Még tudtam volna sétálni, de már besötétedett és a gyomrunk vacsora után kiabált. Répás-babos rizzsel búcsúztunk Ibextől aznap este.

Este 10-kor idén utoljára bújtam be orrkabinomba és szomorkásan zuhantam álomba.

2014 április 5 – Szombat

Reggel kicsit idegesebben keltünk, hisz nagy munka várt ránk, és az elkövetkező két napban sok ember együttműködésére volt szükség, hogy minden sikerüljön. Az árbóc levétele nem okozott gondot. Amikor utoljára Attilával beállítottuk nem minden feszítő csavar volt tökéletes, de azóta többször kontakt sprayvel befújtam és most gond nélkül meg lehetett lazítani mindet. A darus profi módon ráemelte Ibexre, mi Zenkővel pedig lekötöztük. Nem volt más dolgunk, mint várni Péteréket a trailerrel, akik a megbeszélt időre meg is érkeztek.

Először amikor az utánfutó fölé emelték Ibexet, nagyon furcsa volt, hogy az egész szerelvény mennyire kicsi a hajóhoz képest. Ibex az utánfutó és a terepjáró fölé tornyosult. Ráadásul amikor ráhelyezték a súlyát, az utánfutó szinte a földbe lapult. Nem nagyon tudtam elképzelni, hogy fogunk így több száz kilométert megtenni, de mire Magyarországra értünk, már megszoktam.

Péterék nem akartak azonnal vissza indulni, kicsit pihenni akartak, megnézni a várost. Így volt még pár szabad óránk. Zenkő még itt maradt, kivett egy szobát éjszakára. Másnap átment Triesztbe és a városnézés után haza repült. Most átvittük a csomagjait a szállásra, utána sétáltunk egyet és szerencsére találtunk egy helyiek által használt hangulatos kis éttermet, mert már nagyon éhesek voltunk.

Végül eljött az indulás pillanata is.

2014 április 6 – Vasárnap

Egész éjszaka utaztunk, de végül minden bonyodalom nélkül megérkeztünk.

Kicsit nehezen, de a daru is befért a szűk helyre. A trailer Ibexxel meglepetésemre könnyedén beállt. Kisebb bonyodalmak után, mivel a darus otthon felejtette a hosszú hevedert és vártunk rá másfél órát, sikerült beemelni Ibexet az állványára.

Ibex az új helyén várja amíg lesz időm hozzákezdeni a felújításhoz. Addig is néha nosztalgiázom és már többször aludtam rajta. :)

A felújítást magam szeretném csinálni, egyrészt hogy kevesebbe kerüljön, másrészt hogy töviről-hegyire megismerjem a hajót. Ami viszont valószínűleg nem fog menni egyedül, az a Yanmar motorom felújítása. Ha valaki ismer jó szerelőt, aki ért ehhez a típushoz, kérem írjon nekem. Még nagyon nem volt időm gondolkozni sem, hogy miből is fog állni a felújítás. Az biztos, hogy a biztonságos hajózáshoz szükséges dolgok előtérben lesznek, mint például az árbóc merevítők ellenőrzése, ha szükséges megerősítése. Az összes vízvonal alatti áttörést, wc kimenő, motor hűtővíz bejövő, motor tengelynél a tömszelence ki akarom cserélni. Attila azt javasolta, hogy a tőkesúlyt is szedjem le és akkor biztos lehetek benne, hogy rendesen van rögzítve, ha én teszem vissza. Ettől fázom egy kicsit, hogy megbontsam, félek hogy az anyák már nagyon rágyógyultak a tőcsavarokra. A végén lehet tőcsavarokat is kell cserélni, hogy jönnek ki a régiek stb ... Nem tudom még hogy a tőkesúlyhoz hozzányúlok-e, nem nagyon szokták ezt régi hajóknál sem piszkálni és az enyémen sem látszik, hogy gond lenne vele. No, majd meglátjuk. Bárkinek van jó ötlete a felújítással kapcsolatban, szívesen fogadom. :)

Ha majd újra megszépül Ibex a Dunán szeretném vissza vinni a tengerre. Remélem hamarosan eljön ez az idő és nagy utakat teszünk meg még együtt.