Első hajó szállítás

Első hajó szállítás 2017.08.12-09.02

Útvonalunk, 232 tmf (tengeri mérföld = 1.82 km).

2017 augusztus 12 Szombat

Idei vitorlázásomat azon szerencsés véletlenek köszönhetem, hogy Balaton Zoliék Alaszkában vitorláznak, és ez idő alatt a másik hajójukkal kikötőt szeretnének váltani. Így szükségük volt valakire, aki átviszi a hajójukat, és engem találtak meg. Persze örömmel vállaltam, így idén sem maradok vitorlázás nélkül. Az meg, hogy három hét, az úgy alakult hogy a régi kikötőben augusztus 15.-én lejárt a szerződés, az újban meg csak szeptember 1.-én tudták fogadni a hajót.

Sokáig úgy volt, hogy Zenkővel együtt visszük a hajót, esetleg Nóra lányom is jön, de végül egyedül maradtam az útra, a többiek nem tudtak jönni. Gondoltam így majd tesztelem magam az óceáni szóló vitorlázásra, esetleg éjszakai menettel is. :) Persze ez nem ugyanaz lett volna, mert az óceán közepén nincsenek szigetek meg halászhajók, amikre figyelni kell, legfeljebb akkor lett volna hasonló ha Olaszország felé veszem az irányt, át az Adrián. No, de végül nem volt kedvem az éjszakázáshoz, így csak az egyedüllétet teszteltem.

A busz este 22:15-kor indult, így egy nagy alvással indult az utazás. Szinte végig aludtam, de azért éreztem, hogy nem annyira pihentető az alvás. A furcsa az volt, hogy hosszabb utakon négy óránként szokott lenni pihenő, wc szünet. Itt csak a megállókban álltunk meg, a le és felszállás idejére, amúgy a buszon lévő wc-t használtuk. A busz nagyon nemzetközi volt, érdekes volt látni, hogy mennyi féle nemzetből voltak kíváncsiak Magyarországra. A határnál ugyanis összeszedték az útleveleket, majd már a tovább indult buszon, az éppen pihenő sofőr osztotta ki. Gondolom a neveket nem merte bevállalni, hogy helyesen ejti ki, ezért az ország nevet mondta, és aki magára ismert ebből az ment érte. Jó játék volt. ;) A teljesség igénye nélkül, mert nem emlékszem mindre, de voltak Peruból, Mexikóból, Brazíliából, Japánból, Írországból, Oroszországból, és azért voltunk Magyarországról is páran. :)

2017 augusztus 13 Vasárnap

Fél tízkor érkeztünk Splitbe. A komp állomás közvetlen a buszpályaudvar mellett van, csomagokkal (hátizsákban nagy vitorla, és autopilot, utazótáskában ruhák, kézi táskában számítógép, kütyük, iratok), szóval volt súlya, átballagtam jegyet venni. Ezután elindultam Pekarnyicát keresni. Az állomás közelében csak fast food van a túristáknak. Már szidtam magam, hogy elindultam a sok csomaggal, amikor találtam egyet. Meggylekváros süti után vissza a komphoz, ami hamarosan indult. Ilyet még nem láttam, volt rajta mozgólépcső. :)

Leszállásnál fura volt, hogy egy csomóan tolongtak a komp jobb oldalán, a bal oldalon meg alig voltak páran. Nem szeretem a tömeget, úgyhogy arra mentem, így rá is jöttem hamar, hogy itt miért nincs tömeg, ezen az oldalon nem volt mozgólépcső. :) Kb. egy órás volt az út Supetar-ba, és ott még egy óra várakozás a buszra. Érdekes volt látni a különbséget, két busz állt egymás mellett, az egyik Bol-ba ment (túrista paradicsom) légkondis, wifi-s busz, az enyém Milna-ba kicsit szakadtabb. Talán fél óra volt az út, és már Milnában is voltam.

A hajót hamar megtaláltam, de mielőtt be tudtam volna szállni, ki kellett csomagolni a takaró ponyvából. Utána kis ismerkedés a hajóval, olaj ellenőrzés, hűtővíz feltöltés, wc beüzemelés, motor próba, bilge takarítás. Utána egy séta a városban, és alvás.

2017 augusztus 14 Hétfő

Délelőtt vásárolgattam, utána pedig hirtelen elhatározásból, felkészületlenül (sapka, és napvédővel való kenekedés nélkül) kissebb gyalog túrára indultam a város még ismeretlen széle felé. Ki is gyalogoltam lakatlan helyre, és mivel itt már egy lélek sem volt, így megfürödhettem, mert persze fürdő cucc sem volt nálam. Nagy élmény volt hosszú idő után újra úszni a tengerben. Októberben voltunk utoljára, aminek a leírásával még adós vagyok, de hamarosan megírom. A vízhűtés után sokkal elviselhetőbb volt a vissza út a városba.

2017 augusztus 15 Kedd

Reggel ötkor elmentem futni, mert ilyenkor még hűvösebb van.

Utána pár dolgot még vásároltam, rendezgettem a hajón, hogy majd délután indulok. Már csak az idegenforgalmi adót kellett befizessem a kikötői kapitányságon. Ma már többször jártam ott, de mindig zárva volt, annak ellenére, hogy a kiírás szerint nyitva kellett volna legyen már reggel héttől. Végül délután felhívtam, de azt mondta, hogy ma kint vannak a vizen ellenőrizni. Holnap reggel hívjam. Nem tévedés, nem azt mondta, hogy ott lesz nyitáskor, hanem hívjam fel, hogy oda jöjjön. :) Kérdeztem, hogy akkor reggel hétkor telefonáljak? Ááááá nem, inkább nyolckor. Horvát mentalitás. :) Ugrott a ma délutáni indulás, lassan lekésem a jó szeleket, bár holnapra még ígérik, de csütörtökön már szélcsend lesz a jósok szerint.

2017 augusztus 16 Szerda

Reggel nyolckor telefonáltam, három perc múlva ott volt az ember, fizettem, kaptam papírt, és már ott sem voltam. Még egy kis vásárlás az úthoz, és egy órakor el is indultam, Hvar-Vis irányába, és a széltől függ, hogy meddig jutok. Brac-Solta közötti torkolatig kimotoroztam, és utána hogy már nem szembe szél volt, vitorlát bontottam. Klassz 10-15 csomós Mistrállal, 4-5 csomóval tudtunk haladni. Hvarig tartott a jó szél, néha még kicsit erősödött is, és kissé a hullámok is nőttek, valamivel kényelmetlenebb volt a menet, mint az idilli, de nem panaszkodhattam. :) Talán ha néha volt egy-egy fél méteres hullám, és párszor jött fröccs is a negyed szeles menetnél, sajnos nem bor és szódavíz, de ha a víz eláztatja a fedélzeten levőket az mindig a kormányos hibája, ahogy ezt Daniló bácsitól tudjuk. ;) Úgyhogy csak magam hibáztathattam. Hvarnál úgy döntöttem, hogy ugyan gyengült a szél, de korai még az idő a horgonyzáshoz. A szél csökkent ugyan, de a hullámok maradtak, így kevésbé élveztem, de egész Vis elé eljutottunk vitorlával, és csak ott fogyott el teljesen a szél, és motort kellett indítani. Visen már előre kinéztem egy külső öblöt ahol még eddig nem jártam, de miután másodszorra is csúszott a horgony, igaz a koloncot nem raktam rá, inkább bemotoroztam Vis város belső öblébe. Itt viszont ki kellett volna tenni a táblát, hogy Vis betelt, egy talpalattnyi hely sem volt, és semmi kedvem nem volt nyomorogni ennyi hajó között, úgyhogy vissza mentem az előző helyre, csak egy másik ágába az öbölnek, és most már a koloncot is letettem. Közel a parthoz, nem túl mély vízben, végül fogott a horgony. Fürödtem egyet már a sötétben, ettem, néztem a csillagokat kicsit, és mentem aludni.

2017 augusztus 17 Csütörtök

Reggel hétkor keltem, kicsit úszkáltam, reggeliztem, majd vissza feküdtem pihenni, és közben megírtam az előző napok történetét. Mivel kevés az áramom, mert hiába járatom a motort, az aksi mindig a piros és zöld határán a 12 voltig töltődik maximum, ezért a motor indításhoz tartalékolom, ezért számítógép használatot a minimálisra csökkentem, csak időjárás letöltés. Így a naplót régimódian papírral, és tollal írom. :) Még nem tudom, hogy mit fogok ma csinálni, lehet maradok, és laza napot tartok, úszkálással, főzök egy ebédet is, mert eddig ezen az úton még nem főztem.

Végül a laza napból nem lett semmi, mert változott a szél jelentés, és délutánra nagyon jó Mistrált mondott, és a következő két napra szélcsendet. Akkor kell menni, amikor van szél, úgyhogy ebéd után kettőkor indultam. A cél Korcula szigetén Vela Luka, itt van egy jól védett kis öböl. A mai nap sajnos nem az időjósok napja volt, mert egy szemernyi szelet sem kaptam, és végig motoroztam öt órát. A védett öböl dugig volt, de szerencsére a mellette levő öböl is alkalmas volt horgonyzásra, és ott még volt hely. Csak a part volt megközelíthetetlen, az apartmanok miatt, és éjszaka oldalról bejöttek a hullámok, és volt billegés rendesen.

2017 augusztus 18 Péntek

Először arra gondoltam, hogy itt majd maradok még egy napot, de az éjszaka bejövő visszaverődő hullámzás megváltoztatta a véleményem, meg hát a partot is nehéz volt megközelíteni. Már a kikötőben észre vettem, hogy ezt a hajót kétszer annyira megmozgatja ugyanaz a hullám, mint a többit. Menetben ez nem feltűnő, akkor csak az iránytartása rosszabb mint Ibexé. Ez az oldal irányú billegés, meg az iránytartás hiánya nagyon emlékeztetett az Atlanti átkelésre, Attila hajójára, ami nem meglepő, mivel ugyanaz a cég tervezte mindkét hajót. Úgyhogy magamban el is neveztem Van de Stadt billegésnek. :) Nehogy azt gondolja valaki, hogy ezt tervezési hibának tartom. Egy hajó tervezésénél mindig kompromisszumokat kell kötni, lehet hogy a hajó alakja, és a rövid kiel miatt jobban billeg, de gyorsabban megy. Ha kevésbé billegősre tervezik, akkor veszít a gyorsaságából. Egy szó mint száz, indultam tovább Loviste felé, a Korcsula melletti félsziget csúcsára. Miután megérkeztem, elmondhattam, hogy Horvátország megtelt. Volt hely, de eléggé tele volt egy olyan horgonyzóhely, ahol nincs semmi látnivaló. Hajózásilag jó a hely, mert eléggé védett minden irányból, homokos, tengeri füves az aljzat, négy méteres vízben horgonyoztam.

2017 augusztus 19 Szombat

Reggel elmosogattam a tegnapi kukoricás rizs edényeit, joghurtot reggeliztem kenyérrel, majd kimostam egy adag ruhát, és elindultam Korcsula városa felé, az ottani jól védett öblünkben el akarok tölteni pár napot, feltölteni a készleteket. Fél úton kaptam egy 25 csomós szembe szelet, és a hullámok is kezdtek megemelkedni. Áthúzódtam a csatorna másik oldalába Korcsula mellé, ott egy kicsit csendesebb volt a víz. Érkezés után felfújtam a csónakot, és irány a part, valamit enni akartam, és sétálni egyet. Azt hittem később jön csak elő a tengerész járás, de már így pár nap után is fura volt a gyaloglás az első pár száz méteren. Először egy mini Konzumot találtam, és egy burek, meg egy bitter lemon lett az ebédem. Lehet nem a legegészségesebb, de jól esett. Utána végig mentem az óváros szélén a promenádon, el egészen a Dominikánus templomig. Utána vissza az óvárosba, a nagyobb Konzumban bevásároltam, vissza mentem a hajóra, vacsoráztam, fürödtem, és mentem aludni.

2017 augusztus 20 Vasárnap

Reggek öt órai óracsörgetés után húsz perccel már fel is bírtam kelni, és elmentem futni.

Utána fürödtem, és vissza feküdtem aludni. Kicsit felhős volt az idő, így rá tudtam magam venni egy vásárlásra. Elég jól feltöltöttem a készleteket, már csak vizet kellene behordani a hajóra. Ebéd után úsztam egyet, majd újra aludtam. A sok napközbeni alvástól este persze nem voltam álmos, így néztem, hallgattam a bulit a turista hajókon. Tizenegyig tartott. Ekkor megérkezett a Bora 15 csomóval, és bejöttek a hullámok is, de jól tartott a horgony. Azért még éjszaka is kijöttem egyszer ellenőrizni a hajót.

2017 augusztus 21 Hétfő

A helyzet változatlan, 15 csomós szél, huszas befújásokkal, és kicsi, de folyamatos hullámzás. Reggeliztem, és kifeküdtem a kormányállásba naplót írni. Mást nem tudok csinálni, mert a partra menni nem tudok a kis csónakkal ilyen időben, legalábbis nem kockáztattam meg. Délre elült a szél, és a hullámok is, így kimentem a partra vizet venni, abban a reményben, hogy reggel olyanok lesznek a körülmények, hogy el tudok indulni. Bár éjszakára újra lesz szél erősödés. Eddig minden motor indítás előtt izgultam, hogy a gyengécske aksi beindítja-e a motort. Szerencsére a motor könnyen indult, így nem kellett sokat forgatnia. Mindenesetre nem akartam az utazás élményét rontani ezzel az aggódással, úgyhogy vettem egy starter aksit, amit ugyan nem szereltem be, de ott volt megnyugtatásul.

2017 augusztus 22 Kedd

Szerencsére tudok indulni, bár a Bora visszatért 15 csomóval, és huszas befújásokkal, de a hullámok nem jönnek be annyira, és van időm egyedül is felszedni a horgonyt mielőtt kisodorna nagyon a partra a víz. Sajnos a koloncot elhagytam Korculán, nem jött föl a lánccal, úgy látszik rosszul erősítettem oda. Hozzá kell szokjak, hogy bízzak a horgonyban magában is. Kint a nyíltabb vízen rájöttem, hogy ezt a kis csónakot nem célszerű magam után vonszolni a vízen, úgyhogy csomagolás. Egész délelőtt 15-20 csomós Borában, oldalszélben jól haladtunk Mljet felé. Ha már ilyen jó a szél, akkor nem Polace az irány, hisz ott már voltam többször is, hanem Mljet déli részére megyek. Délben kis ebédszünetet tartott a szél, de azért még így is egy-másfél csomóval haladtunk, és a szórakoztatásomra delfineket küldött Neptun. Pár percig maradtak, lustán úszkáltak a hajó körül, néha megmutatva a hátuszonyukat. Aztán tovább álltak gyorsabb játszótársat keresni. Kormányzás közben próbáltam őket fényképezni, de csak két képen sejlenek fel, azok sem az igaziak, ennél a valóságban sokkal jobban látszottak. Délután megjött a jósolt 20 csomós Mistral, amivel megint jól tudtunk haladni, de a hullámok kicsit kellemetlenebbé tették az utat. A hullámokkal szembeni védelem miatt, végül Sobre öblét választottam esti horgonyzó helyül. Nem a városnál, hanem egy kietlen sarkában az öbölnek dobtam horgonyt, ezért meglepődtem, amikor éjfélkor beszédre, és nevetgélésre ébredtem. Két fiatal pár választotta ezt az öblöt éjszakai kiránduláshoz. Egy darabig el voltak a parton, majd vissza autóztak a város felé.

2017 augusztus 23 Szerda

Reggeli szétnézéskor azt láttam hogy egy halász hajnalban a hajó mellé rakta le a hálóját, és a szellő meg a hajót az úszói mellett forgatta. Semmi kedvem nem volt belegabalyodni, és attól is tartottam, hogy a háló a horgonylánc fölött van. Gyorsan meg akartam erről bizonyosodni, így előkészültem az indulásra. Szerencsére nem lett gondunk a hálóval. Nem is értem, hogy nem félti a munka eszközét, mert ugyan nekem is gond lett volna, de neki meg abból lett volna kára ha le kell vagdossam a hálóját ha bele gabalyodunk.

A gyors indulás miatt még nem tudtam, hogy merre megyek, de aztán megláttam az Elifati szigetek végénél a hívogató bejáratot, és jött a döntés, hogy Ston várfalát fogom ma bejárni. Zenkő már volt ott autóval, és az ő képein nagyon megtetszett ez a vár, és már akkor eldöntöttem, hogy egyszer megnézem. A kínai nagyfal kis testvérét építették itt fel a Peljesac félsziget keskeny bejáratának a védelmére.

Útközben, három kilométerre Ston előtt Bovecnél lehet horgonyozni. Megnéztem a helyet, de gondoltam elmegyek Stonig, legfeljebb visszajövök, ha ott nem jó. Bovectől egy keskeny csatorna vezet Stonig, bójákkal kijelölve. A csatornában 4 méteres a víz, mellette gémek sétálgattak, szóval túl mély nem lehetett.

A csatorna végében egy nagyon kis kiszélesedést találtam, partfallal a végében. Először ledobtam a horgonyt, de tulajdonképpen elfoglaltam az egész hajózó utat, úgyhogy horgonyt fel, és partfalhoz álltam. Alig volt hajó, se víz, se áram, gondoltam ingyenes városi partfal. Gyanús lehetett volna, hogy szép új kövezése volt, és a kikötő karikák is fényesen csillogó rozsdamentes acélból voltak. Jött is hamarosan az ember, hogy 40 kuna méterenként, 8 méteres a hajó, az nagyon sok. Kérdeztem hol lehet horgonyozni, de csak Bovecnél. Ekkor jött az engedmény, mondta, hogy legyen csak öt méteres a hajó. Szegény Ka-cook összement. :) Ezt elfogadtam, de utólag bele gondolva ez is sok volt, még wc, és zuhanyzó sem volt, csak a partfal. Egyetlen előny, hogy bevásároltam palackos vízből, és nem csónakkal kellett behordani. De fürödni ebben a posványban nem lehetett, úgyhogy este csak törlőkendős fürdés volt, de az kellett, mert jó melegben mentem várfalat mászni.

Jól kihasználtam a drága belépőt, többször is végig mentem a várfalon, mert kerestem a hegycsúcsra vezető utat. Egy kínai lánnyal, és egy német párral, már csak úgy köszöntünk egymásnak, hogy hello again. :) Vagy ötször találkoztunk. Először átmentem Stonból Mali Ston felé háromnegyedig, akkor láttam, hogy itt már csak lefelé megy a fal. Visszamentem, mert rögtön az út elején volt egy elágazás, azon is végig mentem, és ott tudtam meg, hogy sajnos a tetőre vezető falrészt még most restaurálják. De akkor már csak átmentem Mali Stonba, úgyhogy megint föl kapaszkodtam az emelkedőn. Utána visszafelé már az autóút mellett jöttem a völgyben. Ennyi gyaloglás után megérdemeltem egy bacon burgert, és egy sört. :)

2017 augusztus 24 Csütörtök

Reggel fél hatkor keltem, hogy indulás előtt fussak még egyet.

Utána indultam Sipan szigetére, Sipanska Luka horgonyzó helyre. Kora délután érkeztem, volt hely bőven, de amúgy is nagy az öböl, és messze a parttól is sekély. Kimentem a partra, és bejártam a várost, petáng meccset néztem, nagyon népszerű a szigeteken ez a játék. El is ment ezzel a délután. Idén feltűnt a szigeteken, hogy eddig a németek, olaszok voltak a jellemző turisták, most meg amerre jártam, mindenütt angol szót hallottam. Most már összeszedtem a bátorságom, és megszólítottam két szembe jövőt. Az egyik Ausztráliából, a másik az Egyesült Államokból jött, és azt mondták hogy nagy túrista hajókon viszik őket szigetről szigetre. Az okot azonban nem tudtam meg, hogy miért pont most találtak rá Horvátországra az angolok. Lehet valamelyik nagy utazási iroda nagyon bedobta magát. Az amerikai miután megtudta, hogy magyar vagyok mondta, hogy Magyarországra is akar jönni. :) Legalább ő hallott rólunk, mert a kínai lány, akivel Stonban a falon találkoztam még nem.

2017 augusztus 25 Péntek

Reggel fél hatkor keltem, hogy átfussak a sziget másik felére.

Azért kelek egyre később, mert érezhetően egyre később világosodik. Az útikönyv azt írta, hogy egy út van a szigeten, és kevés autó, ezért nagyon tiszta a levegő. Ez igaz általában, de amikor abból a kevés rozoga, és büdös autóból, vagy robogóból egy elmegy melletted, akkor ott lokálisan nagyon nem tiszta a levegő. ;)

Amikor elhagytam a várost, láttam egy ritka kresz táblát, vigyázat vaddisznó. Nem örültem neki, amikor kicsinyei vannak, a vaddisznó veszélyes lehet. Épp ezen morfondíroztam, amikor lövés dörrent a közelben. Akkor meg a béna vadász eltévedt lövedéke kezdett aggasztani. :) De hamarosan megnyugodtam, amikor megláttam a nagy szőlő ültetvényeket. Seregély riasztó. Nem laknék szívesen a környéken, egész nap a durrogást hallgatni.

A másik város Sudurad nagyon kicsi település, egy kompkikötővel, pár étteremmel, és egy várral, amire az van kiírva, hogy "private priority, don't disturbe". :) A horgonyzó helyeken nem volt akkora tumultus, mint a másik oldalon lett estére. A városból kifelé másik utat választottam, gondoltam a várost kis ívben megkerüli, de még a szomszéd hegyet is kerültük, és annak is majdnem felment a csúcsára, úgyhogy amikor ki volt írva, hogy a hegytetőn lévő templom 600 m, akkor már gondoltam, megnézem. Nem bántam meg, csodás a kilátás. El is döntöttem, áthajózom ebbe az öbölbe, és délután vissza jövök fényképezővel. Igaz akkor már a másik oldalról fog sütni a nap, és nem lesznek ilyen jók a fényviszonyok. Erre mondta Zenkő, hogy következő reggel másszam meg harmadszor is a hegyet, de erre már nem vállalkoztam. :) Futás után át is hajóztam.

Ami futás közben nem tűnt fel, nem is tudom hogy lehet ez, de a legtöbb horgonyzóhelyet egy étterem bójái foglalják el, és reggel óta minden megtelt. Egy órát köröztem, és kétszer felhúztam a horgonyt, mire olyan távolságra sikerült a többiektől lehorgonyozzak, ami már nekem is megfelelt. Így most a zátonyhoz voltam közel, de legalább az nem forog, mint a hajók, így a motorral beforgattam a hajót a zátony irányába, és megnyugodhattam, hogy elég távol vagyok tőle, és elegendő a vízmélység.

Most már indulhattam túrázni a templomhoz. Miután lefényképeztem a kilátást, láttam egy fotós lányt egy másik útról kijönni, ahol épp virágokat fotózott. Ő ajánlott a közelben egy kolostort megnézni, ami mellett mellesleg reggel elfutottam, csak nem vettem észre, mert az útjelző táblákkal voltam elfoglalva, amire az én irányom nem volt kiírva, és próbáltam kitalálni, hogy merre menjek, a kolostor meg megbújt a fák között. A kolostornál egy csapat fiatallal találkoztam, akik egy keskeny ösvényről jöttek ki, és szálltak fel a kolostornál hagyott biciklikre. Meg is kérdeztem, hogy van-e arra valami látni való, vagy szép kilátás. A srác kicsit húzva a száját mondta, hogy végül is szép kilátás is van, de már felcsillanó szemmel folytatta, hogy viszont egy fantasztikus étterem az van. :) Egy darabig elmentem az ösvényen a kilátásért, az étteremig már nem. Bár elég vacak a hajón a koszt, eddig nem remekelt a hajószakács, de még adok neki egy esélyt. :) Inkább felmentem a másik hegyen levő templomig. Utána visszamentem a városba, ahol volt két bolt is, mindkettő dugig keksszel, és üdítővel. A helyiek hol vásárolnak? Egy jégkrém után irány a hajó.

2017 augusztus 26 Szombat

Az egész este a horgonyzó/bójázó hajók között száguldozó taxi boat-ok hullámoztatása miatt, és hogy minden jó helyre bóját tettek, mégis csak a másik oldala jobb a szigetnek, a látnivalók viszont ezen az oldalon vannak. Reggel tovább is álltam, bemotoroztam, mivel szél az nem volt, Dubrovnikba tankolni. Tankolás után elmenekültem ebből a gyönyörű, de irgalmatlanul drága városból. Hajóval ugyan még nem jártam itt, szárazföldön viszont már többször is, így inkább tovább mentem új helyeket keresve. Cavtat felé indultam. Dubrovnik környékén szinte forr a víz a túristákat szállító hajóktól, a sok kis jetski-s, mint ezernyi szúnyog zümmögnek mindenütt. Minél gyorsabban el innen. :)

Lokrum szigetnél már kicsit kissebb volt a nyüzsgés. Ez a sziget egyébként arról nevezetes, hogy van rajta egy tengerszem, és gyerek koromban ott tanultam meg úszni. :) Leállítottam a motort, jól esett a szélmentes hőségben egy fürdés. Miután kicsit lehűltem, elkezdtem főzni az ebédet. Közben arra is rájöttem, hogy van autopilot, és haladhatok is. Dubrovnikot elhagyva, Cavtat felé már kevesen mennek, főleg azok akik el akarják hagyni az országot Montenegro felé. Így főzés közben néha kinéztem, hogy van-e valami akadály az utamban, és mire megettem az ebédem, már Cavtathoz közel jártam.

Találtam egy viszonylag jó horgonyzó helyet. Szerencsére Borát nem jósoltak mostanában, mert az ellen nem véd az öböl. A taxi boatok itt is mászkáltak egész nap, és egyik sem gondolta, hogy a horgonyzó hajók mellett lassítania kéne, így a hullámzás itt is meg volt. Partra szállás előtt még hátra volt az állandó boci leeresztés-felfújás, felfújás része. Nem szeretem, de mégis minden út előtt leeresztem, mert nagyon vissza fogja a hajót, felfújva a decken meg nem fér el.

Az óvárost hamar bejártam, és egy parti erdős sétányon jöttem vissza. Inkább egy csevapcsicsás, sörös vacsorát választottam, mint hogy megint a hajószakács főztjét egyem. Mire befejeztem már a fényesebb csillagokat lehetett látni.

2017 augusztus 27 Vasárnap

Ma még Cavtatban maradtam, délebbre már nem akarok menni, így hogy motorozni kell, és hogy nem sikerült megkötni az út előtt a kötelező biztosítást, így Montenegrót nem kockáztattam meg. Pedig szívesen átmentem volna, a Kotori öböl gyönyörű hely. Viszont a biztosítást kérhetik, és ha nincs akár az is lehet hogy nem engedik tovább menni a hajót. Ezzel már egyszer ijesztgettek bennünket Olaszországban. Attila hajójával, a Dóra hajóval voltunk, amire ugyan volt biztosítás, de az volt ráírva hogy a világ minden részére szól. Az olasz meg kötötte az ebet a karóhoz, hogy legyen rajta hogy Olaszországra érvényes. No comment. :) Átnéztem még az utikönyvet, és kiderült hogy van még itt is látnivaló. A hegyen átmenő erdős úton feljutottam a temetőhöz, a Racic család mauzóleumához, és egy klassz kilátó ponthoz. Ezután még a szomszéd öböl túloldalát is bejártam, és visszafelé pedig a hegygerincen vezető utat választottam. Ahogy visszaértem a hajóhoz, még volt kedvem gyalogolni, és elmentem a másik irányba is. Ott már csak egy szálloda volt, nagy parkkal, szórakozó helyekkel, vizicsúszdákkal, és szardíniaként a parton fekvő emberekkel.

2017 augusztus 28 Hétfő

Az este meggondoltam magam a délebbre menéssel kapcsolatban. Van arra még egy kis félsziget, sok kis zátonnyal, Mulenat. Nem egyszerű útba ejteni, mivel Cavtat az utolsó déli ki-bejelentkező hely. Ha meg már kijelentkeztél az országból, akkor sehol nem köthetsz ki. Ha meg befelé jössz, akkor nem köthetsz ki, amíg a legközelebbi bejelentkező ponton be nem jelentkeztél. Szóval Mulenatot csak akkor láthatod, ha direkt miatta jöttél ilyen délre. Nem hiszem, hogy sok ilyen alkalom lesz, hogy lejövök Cavtatig, de nem akarom elhagyni az országot, szóval irány Mulenat, most kell megnézni. Reggel még végig futottam Cavtat két öblének a partján vezető úton, majd elindultam.

Miután teljes szélcsendre lehetett számítani, a csónakot keresztbe felfektettem a deckre. Így nem könnyű előre menni, de ha úgysem vitorlázunk, akkor nem baj. Ám ahogy kiértem az öbölből, egyből kaptam egy 15-20 csomós szembe szelet, persze a könnyű kis csónakot le akarta repíteni, úgyhogy gyorsan leeresztettem, és vitorlákat fel, még a cirkálást is élveztem, csak vitorlázhattam már végre. Jól ment a kis hajó, 4-5 csomóval, csak a jó irányba lassan fogytak a mérföldek. Délre aztán el is fogyott a szél, és megint motorozhattam a tikkasztó hőségben Mulenatig. Bekapcsoltam az autopilotot, és kifeküdtem a kormányállásba. Ugyan kevés hajó jár erre, de azért arra vigyáztam, hogy el ne aludjak, és tíz percenként körbe néztem. Veszélyes az autopilot, ha lankad a figyelmed, ésszel szabad csak használni, nem szabad hogy "bolygó hollandi" váljon a hajódból. Mulenat pici falu, szinte csak újonnan épült apartmanokkal, mivel a háborúban a montenegrói szerbek elfoglalták ezt a részt, és felégették a falut. A természet viszont szép, innen már látszanak a montenegrói hegyek is, így nosztalgiázhattam kicsit. Itt találtam a legvegyesebb vendégkört. Láttam öt magyar kocsit, legalább ennyien voltak csehek, lengyelek, németek. A kempingben német, és francia lakóautók voltak. Még egy norvég, és egy Marosszéki autót is láttam. Azt hiszem a norvégnak kellett a legtöbbet vezetnie idáig. Egy-két óra elég volt a falut bejárni, nem olyan hely amit feltétlen látni kell, de nem bántam meg, hogy lejöttem idáig.

2017 augusztus 29 Kedd

Ma el akartam jutni Kolocep-ig, ami 25 mérföld, és motorral csak olyan 3.5 csomóval tudok menni, korán indultam, már hat órakor úton voltam. Csónak a decken, hisz nem lesz szél. Megint használtam az autopilotot, és csak feküdtem a kormányállásban. Cavtat előtt jártam, amikor láttam, hogy előttem nagyon befelhősödött. Reméltem, hogy nem kell előkeresnem a vízálló ruhámat. Egyszer látom ám, hogy pár száz méterrel előttem nagyon fodrózódik a víz, és amikor oda értem egy 25-30 csomós Borában találtam magam. Úgy látszik a csónak a fedélzeten, az szélcsalogató. :) Gyorsan leeresztettem a csónakot, és az orrvitorlát harmadáig kiengedtem. Ez jó is volt az átlagos szélre, de amikor jött a pöff, akkor úgy éreztem, hogy túl van terhelve a hajó, úgyhogy gyorsan beljebb tekertem. Így a pöffökben még mindig jól haladtunk, az átlagos szélben lassabban, de így a biztonságos. Egy idő után, amikor épp nem a pöff volt, és lassultunk, többször gondoltam rá, hogy kijjebb kéne engedni a vitorlát, de vártam egy kicsit, hogy még mindig durva lesz-e az erősödés, és az volt, úgyhogy jobb volt, hogy nem engedtem ki. Ilyenkor eszembe jutott amit Fa Nándi mesélt, hogy amikor az új-zélandi sráccal versenyzett, akkor az új-zélandi minden kis szél változásra módosítani akart a vitorlázaton. Nándi nem vitatkozott vele, mondta neki, hogy jó csináljuk, de előbb főz egy levest, amíg azt megfőzte visszaállt a szél, és nem kellett változtatni. Én is most egy párszor "főztem egy levest", és jól tettem. Aztán nagyon érdekes volt, ahogy egyszer csak éreztem, hogy most már kijjebb engedhetem, nem lesz a pöff sem annyira erős mint eddig. Az érdekes élmény az volt benne, hogy megszállt ez a bizonyosság, és így is volt, szép lassan gyengült a szél. A fokozatos kiengedéssel, szép lassan eljutottunk a teljes vitorlázatig, és Dubrovniknál, már vadászni kellett a szellőket. Itt már újra sütött a nap, a Bora elfújta a felhőket. Igaz, elég lassan, de azért Kolocep bejáratáig még vitorlával mentem. Itt éreztem meg, hogy ez a kis hajó még akkor is tud egy csomóval vánszorogni, amikor akkora a szél, hogy a zászlók is ernyedten lógnak. Azért az öbölbe motoroznom kellett. Örömmel vettem észre, hogy mégsincs tele Horvátország. :) A helyi hajókon kívül, csak én voltam. Bárhová horgonyozhattam. Olvastam Katalin (Melamphyrum) írásában, hogy amikor itt horgonyoztak, őket nem zavarta a komp, legfeljebb ha ők zavarhatták a kompot. Én elég messze dobtam horgonyt, gondoltam biztos nem fogom zavarni. Este azért láttam, hogy amikor megy el, akkor el tolat a mólótól, és olyan 20-30 méterre megközelített minket. Horgonyzás után kimentem a partra, és a falu egyetlen boltjában, egy mogorva boltos nénitől vettem kenyeret. Ezután bejártam a falut, és a számtalan nagyon szép túra ösvény nagy részét. Útközben egy Manchesteri párral beszélgettünk, miután többször összefutottunk. Látszott rajtuk, hogy ők is a sziget minden eldugott szegletét fel akarják fedezni. Csak ők a szállodában laktak, és volt rá hét napjuk. Szerintem kicsi lesz nekik ez a sziget. :)

2017 augusztus 30 Szerda

Reggeli fürdés, és mosogatás után, nem volt még kedvem indulni, ezért megírtam az elmúlt pár nap naplóját. Egyszer csak megéreztem, hogy lengedezik a szél. Összepakoltam, és vitorlával indultam horgonyról. Szép lassan el is csordogáltunk, a Lopudi öböl bejáratáig. Néha úgy éreztem, hogy a hullámok jobban visznek, mint a szél, de kitartottam a vitorla mellett, időm az volt. Érkezés után főztem egy ebédet, és meg is ettem, majd fürödtem egyet, és két órakor indultam túrázni. Az első érdekesnek tűnő látnivaló, még a városban volt, egy kolostor. Sajnos zárva felújítás miatt. Időpont a nyitásra nem volt kiírva, csak annyi, hogy "bocs, hogy most nem tudod megnézni, reméljük majd vissza jössz". :) Sebaj, irány az erőd a hegycsúcson, a kedvencem. Gyerek koromban is, amikor szüleimmel Erdélyben autós túráztunk, én mindig a hegyek tetejére akartam fölmenni. Akkor nem, de ma kiélhettem magam, az erődhöz kétszer is felmásztam. Azt hittem, nem lesz még egy hülye, aki kettőkor a tűző napon hegyet mászik, de négyen is voltunk, és örömmel üdvözöltük egymást. :) Nagyon klassz a kilátás fentről. Miután leértem a hegyről, találtam egy hatalmas szedrest. Nagyon sok volt rajta, de a vízhiány miatt a legtöbb száraz, összeaszott volt, és nagyon kellett válogatni, hogy finomat találj. Szedrezés után neki indultam a hegyi ösvénynek a sziget tulsó végébe. Először még széles út volt, aztán ahányszor elágazott, mindig a szélessége is feleződött. A végén már olyan volt, mint amit rajtam kívül csak a kecskék használnak. A sziget csúcsánál egy magányos nő nudizott. Először elgondolkoztam, hogy nem zavarom meg. Gondolom egész nap nem jár erre senki, annyira kietlen volt a hely. De aztán bele gondoltam, hogy öt kilométert gyalogoltam azért, hogy elérjek a sziget csúcsig, úgyhogy ki fogja bírni a társaságomat, amíg csinálok pár képet (nem róla). Amikor elmentem mögötte, köszöntem, de vagy süket volt, vagy csak nem akart pucéran ismerkedni. :) A továbbiakban azt játszottuk, mintha a másik ott sem lenne. Úgyhogy csendes magányomban fényképeztem, és távoztam. :) Vissza úton találtam egy elágazást, és persze az új utat választottam, ami elvezetett a strandhoz. Golfautó szerű kocsikkal, hangos zeneszó mellett, szállították a város és a strand között a másfél kilométert gyalogolni nem bíró strandolókat. Mondanom sem kell, hogy az első adandó alkalommal, vissza menekültem a hegyi útra. :) A Runkeeperben a tracket sajnos csak a vissza útra jutott eszembe elindítani, úgyhogy visszafelé is felmentem az erődhöz, hogy meg legyen az útvonal. Találtam egy másik utat, felfelé azon mentem, ez kényelmesebb volt, lefelé meg a régi utat választottam. Érdekes, hogy most az enyhébb időben, már senki nem járt erre rajtam kívül. Visszaérve a városba, megettem egy bureket, és kiültem a partra, sörözni, és naplementét nézni. Utána a hajónál még fürödtem egyet a sötétben, csillagokat néztem, és mentem lassan aludni.

2017 augusztus 31 Csütörtök

Ébredés után fürdés, és reggeli, de még nincs kedvem indulni, úgyhogy naplót írok. Bejártam az Elifati szigeteket, nekem főleg az erőd miatt Lopud vitte el a pálmát, utána Kolocep a szép erdős túraösvényeivel, majd Sipan a Sudurad körüli túra útjával következik, de mindenképp érdemes mindhárom szigetet megnézni. Napló írás után megint vitorlával indultam. Csak szellő volt, de előttem volt az egész nap arra, hogy hat mérföldet megtegyek a végcélig, Slano-ig. Szép lassan elértem a Slanoi öböl bejáratát, ahol majdnem motort kellett indítani, de csak átcsorogtunk, és utána egész a kikötőig el is tudtam menni. Itt horgonyt dobtam, mert először tisztázni akartam, hogy mehetek-e ma, mert Zoli azt mondta, hogy csak holnaptól tud fogadni a kikötő, meg azt is tudni akartam, hogy hova állítanak, a hajóról nehezebb elmagyarázni, hogy nem egy éjszakás vendég hajóval vagyok, hanem éves szerződésessel. Nagyon kedvesen fogadtak, természetesen beállhattam, meg is mondták, hogy hová, térképen is megmutatták. Megfelelt a hely, mert Zoli azt kérte, hogy ha lehet ne a kőszórás mellé állítsanak, és ez nem ott volt, így elmentem a hajóért, és elindultam a kikötőbe. Alig értünk be, hallom hogy füttyög az ember, és mutogat, hogy mégse oda menjek ahová megbeszéltük, és a kőszórás mellé állított. Mindegy, kikötés közben nem akartam már ezen vitatkozni, utána megbeszéltük, és abban egyeztünk meg, hogy ez amúgy sem biztos, hogy a végleges helye a hajónak, majd ha a tulaj lejön, kérhet másik helyet. Úgyhogy maradtam. Kimentem még a városba fagyizni, és bejártam az öblöt szárazföldön is. Majd elmentem a jól megérdemelt fél órás zuhanyzásra. Nem tudhatja más, csak aki próbálta már, hogy két és fél hétig csak a tengerben fürdés után, mivel a hajón nem volt zuhanyzó, mennyire nem akaródzik abbahagyni, és kijönni a melegvizes zuhany alól. :)

2017 szeptember 01 Péntek

Reggel elkezdtem takarítani, és rendezni a hajót. Egy napom volt rá, de volt is dolgom vele. Holnap reggel indult a buszom Splitbe, és onnan tovább este nyolckor Pestre. Fél napot kellett Splitben várnom a csomagokkal, de sajnos a következő busszal már lekéstem volna a csatlakozást. Elővettem a slagot, hogy lemossam a hajót, de sajnos kiderült, hogy az a csatlakozó ami Milnában nem akart lejönni a csapról, és amiért egy fogóval vissza akartam menni, de elfelejtettem, az most hiányzott. Nézegettem, hogy melyik hajó nem charter hajó, és kérhetnék kölcsön egy csatlakozót, amikor meghallottam, hogy egy közeli padnál magyarul beszélgetnek. Oda mentem hozzájuk, két lány, és egy srác beszélgettek. A fiú gyanúsan emlékeztetett egy leendő Földkerülőre. ;) De mivel még csak képen láttam, nem találkoztunk, ezért vártam a bemutatkozásig. Valóban ő volt az, Légrádi Márk. A lányok pedig a Hyperion legénységéből, vagyis leányságából voltak. Nagyon kedvesen fogadtak, kiderült, hogy mindannyian ismerik Balaton Zolit is. Márk hozott is gyorsan egy csatlakozót, így a hajó mosás is megoldódott. Mostam, takarítottam, és közben a recepciós hölgy javaslatára, hogy ne a buszon vegyek jegyet, hanem foglaljak online, vettem buszjegyet, és kiderült hogy több busz van és ráérek csak délután háromkor indulni. Így hogy másnap is lesz időm a csomagolással, és a hajóval foglalkozni, inkább ketté osztottam a munkát, és elmentem egyet sétálni az öböl még ismeretlen részébe, egy templomhoz, ami előtt először le akartam horgonyozni, csak azután túl messzinek találtam a kikötőtől. Útközben láttam egy szép két árbócos, center cockpitos hajót befelé vitorlázni az öbölbe. Eszembe is jutottak róla Rotormanék, hogy talán ez is egy Amel, hasonlít az övékre, de nem ismerem annyira a tipusokat, hogy csak így ránézésre megállapítsam. A templom után felkapaszkodtam a dombra, és szembe találkoztam Krisztával a reggeli csapatból, és ő mondta, hogy épp most érkezik vissza a Hyperion. Ez volt a két árbócos. És így be is jött a tippem, mert ez egy olyan tipusú vitorlás, mint Rotormanéké. :)

2017 szeptember 02 Szombat

Reggel még csomagoltam, a hajót is becsomagoltam, Márk is oda jött hozzám még kicsit beszélgetni. Ők is ma indultak, csak ők hajóval Sibenikbe. Jó szelük lesz. Miután becsomagoltam a hajót, már nem tudtam beszállni, így a csomagomat beadtam a kikötősökhöz, és elmentem a városba mászkálni, a busz indulásáig.

Már előbb kint voltam a megállóba, és ki is álltam a fedél alól, hogy lássa a sofőr, hogy várnak rá, de még így is majdnem ott hagyott. Láttam, hogy indexel, így mentem a csomagokért, megállt, valaki lepattant róla, és már zárta is az ajtókat. Úgy kopogtam neki, hogy ugyan nyissa már ki. Mutattam a hátizsákot, erre mondta, hogy szálljak fel a hátsó ajtón, nem nyitotta volna fel a csomagtartót. Nagy nehezen az ülések között betuszkoltam a hátizsákot. Erre jött a kalauz, a jegyet ellenőrizni, és rosszallóan csóválta a fejét, hogy a hátizsákot a csomagtartóba kellett volna tenni. Gondoltam magamban, ha nem aludtál volna, nekem is jobb lett volna, ha oda tesszük. :) Alig hogy elindultunk, már esett is az eső. Megkönnyezte a tenger, hogy ott hagyom. ;) A Boszniai határon hamar túl jutottunk befelé, mert külön sáv volt a buszoknak, és nem kellett sorba állni, a másik határon, amikor vissza mentünk Horvátországba sajnos csak egy sávos volt az út, de azért itt sem kellett nagyon sokat várni. Splitben volt még egy órám a Pesti buszig, úgyhogy bevágtam két hamburgert is, hogy felkészüljek az éjszakai menetre. Aztán vártam a buszt, de az csak nem jött. Oda csapódtam egy csapathoz, akik szintén Pestre jöttek. Az egyik egy román srác volt Nagyváradról. Meg is örvendeztettük egymást a másik nyelvén való próbálkozásainkkal, ő is bemutatta azt a pár szót amit ismert magyarul, én is azt a párat amit tudok románul. :) Ezek után persze angolul folytattuk, mert még egy ausztrál pár volt a társaságunkban, akik majd Pesten fognak eltölteni négy napot. Kérdezték is, mint Pestit, hogy mit ajánlok megnézni. Hirtelen nem sok minden jutott eszembe, csak a vár, meg a Hősök tere , még a parlamentet is a román gyerek mondta. Égett is a képem ez miatt, úgyhogy egy alvás után a buszon, összeszedtem magam, és írtam nekik egy négy napos programot. Nem tudom mennyit használtak belőle, mert a végén még túl sűrűre is sikerült. Igaz benne volt Szentendre is, nem csak Budapest. Így legalább, hogy elfoglaltam magam, sokkal hamarabb eltelt az út. Igaz rövidebb is volt, mármint időben. Nem tudom, hogy hogyan csinálta a két sofőr, de fél órás késéssel indultunk, útközben kétszer is megálltunk fél-fél órára, és három órával hamarabb érkeztünk, mint ahogy a menetrend írta. Senki nem reklamált. :)

Ha tetszett a cikk oszd meg barátaiddal is: